A depis reggelemet követően nyakunkba vettük Budapestet, hogy a nevem napjával kiérdemelt futórucikat és Bélámnak egy új öltönyt vadásszunk. Az, hogy a vásárlás nem boldogít, nem igaz! Persze sokkal boldogabbá tesz, ha magamnak tehetem, mintha másnak kell. Érdekes mód a futórucik és az öltöny megvásárlása közül, előbbi több örömmel töltött el... ;))) Futókabát, nadrág, sportmelltartó. Csupa hasznos, jó dolog!
Dél körül értünk haza, így az ebéd kimaradt, s egyből következett a szieszta. Éjjel nem aludtam valami jól, így nagyon jól esett, akkorát aludtunk Simivel, hogy alig bírtam felkelni. Álmodtam is. Ahogy kell, össze-vissza, pedig nem volt tele a hasam.
Mielőtt hazajöttünk volna, beszaladtunk marhahúst venni, így Béla csendes pihire feltette főni a húsit pörköltnek a kuktába. Hazafelé az úton kiképzett a megfelelő marhahús ismérveiből. Még ha nem is kaptam volna futórucikat is érdemes lett volna autóba ülnöm! Ezek után... ! ;) Minél márványosabban helyezkedik el a zsír erezet a húsiban, annál finomabb lesz! Ahol nincs erezet az tejelő marha volt, így a húsa keményebb. Az előbbi azonban finom is és porhanyós is megfelelő elkészítéskor.
Ébredés után elmentem futni, a pihenést követően nagyon jól ment, azt leszámítva, hogy őszhöz öltöztem és patakokban folyt rólam a víz. Tíz kilométert futottam bő egy óra alatt... Hát nem leszek dobogós a félmaratonon... Csak a busz nehogy felvegyen majd, mert akkor nem kapok érmet és csak arra hajtok, hogy Siminek adhassam. Nagyon vágyik rá az Olimpia óta, s azt gondolja, ha valakinek van, az bajnok.
Mire hazaértem a nagyok is megjöttek és fürdés után jött a vacsi. Nem én főztem egyiket sem, ettől függetlenül azonban vagy pont ezért, isteniek voltak. A pörköltet a Férjem úgy készíti mint senki más! Vörösboros, paprikás-paradicsomos, jó szaftos és mégsem híg. Általában krumplit főz szét benne, de most az "állapotomra" tekintettel zabpelyhet szórt bele. Isteni volt!
A galuskát ő zabpehelyből, egy kanál darából és tojásokból állította össze. Finom lett az is, egészen addig jóízűen falatoztam, míg a darát meg nem tudtam... Nem részletezem, mit kaptam, hogy nem eszem meg... ;))))))))
Összefoglalva a marhapörkölt kovászos uborkával valami mennyei étel! Még akkor is ha a Férjem készíti... Öööö, akarom írni, akkor főleg! Az a drága keze..., az! ;))))))) Csak darát ne használt volna.... az a drága édes tündérbogár, az! (Bocs az ömlengésért, de olvassa a blogomat és valahogy le kell dolgoznom a galuska visszautasítását!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése