Rozalinda Lelkecske

Apai nagymamámtól kaptam a blog címéül is használt Rozalinda Lelkecske becenevet.

Ezt az oldalt a sütési, főzési, szappankészítési azaz mindenféle alkotási tevékenységem kiírására kezdtem el használni, kiegészítve mindennapjaim élményeivel, lelkem rezdüléseivel.
Most már csak ez utóbbiak teszik ki írásaim nagy részét.

Imádok olvasni, futni, kirándulni, beszélgetni és nevetni!

Szeretem a pszichológiát, a spiritualitást és mindent ami közelebb vihet önmagamhoz.

2012. augusztus 31., péntek

Tejszínes gombapörkölt, maggaluskával


Itt van az ősz... Sötét van, hűvös, olyan bújjunk vissza az ágyba idő. Kicsit olyan érzésem van, hogy jó hosszú időre elvesztek a színek... Nem szeretem ezt az időt, ezeket a fényeket. Imádom az őszt, de csak a színes, illatos, napsütésest még akkor is, ha az a napsütés már lustán terül el a föld felett, mintha a Természet  éppen lehunyni készülne a szemét és az utolsó sugarait bocsájtaná a világra...Elszállt a nyár. Vége van egy korszaknak ismét. Nagyon szerettem ezt a nyarat! Sokat adott. Kár, hogy az ősz egyből elvesz... Elveszi a napsugarat.


Azt mondják, hogy egyetlen dolog örök ebben az életben, egyetlen dolog nem változik sosem. Az pedig maga a változás. 

"Változtatni akartam az életemen? Azt hiszem, nem, de utam során lassacskán mégiscsak változom. Meg akartam ismerni a misztériumokat? Azt hiszem, igen, de az út éppen arra tanít, hogy nincsenek misztériumok, hogy (...) nincs semmi rejtve, ami ne lenne feltárva."
Paulo Coelho

Jó dolog a változás. A változásban ott van a lehetőség arra, hogy elfeledd azt ami nem volt annyira szép és  megtisztulva, újabb tapasztalatokkal gazdagodva menj tovább az úton. Elfeledd? Nem! Nincs felejtés. Elfedés van, jó esetben elfogadással társítva. De ha kicsit is pozitívan nézzük a dolgokat és bizony csak így érdemes, le kell vonni a tapasztalatokat, elfogadva azt, hogy az életben sok dolog nem úgy alakul ahogy azt szeretnénk, mégis úgy van jól! Közhely, de igaz közhely. Szerintem életünk célja az érzések gyűjtése... A Boldogságtól a Gyötrelmen keresztül a Közönyig, egészen az apró Örömökig. Mindtől kapunk és tanulunk valamit. Nincs jó vagy rossz érzés. Érzés van. Ami azonban nem tart örökké. Megtanítja amit meg kell tanulni, majd tova röppen. Ami ma fontos, holnap már nem bír jelentőséggel. Nem az érzés jó vagy rossz, hanem ahogy reagálunk rá. 

Van egy  Barátnőm, akinek azt mondták, hogy PILLANATOKRA szerették csak. Ő azt hitte a másik fél ugyanolyan hévvel és mélyen szereti őt, de nem. Fájhat ez neki? Fájhat. Meddig? Mi alapján döntjük el, hogy valami sokáig vagy rövid ideig tart? Az a mérvadó, hogy élvezhető vagy fájdalmat okozó az adott dolog. Én azt tapasztaltam, hogy ha benne vagyunk az adott érzésben és lubickolunk benne mint a kisgyerek a vízben, boldogan, mert jó, az nagyon rövid időnek tűnhet, pedig ugyanaddig tart, mint az, amikor úgy érezzük, hogy nincs tovább, vége, annyira feszít itt bent... Meddig tart? 

"Hogy megértsd, mennyit ér 1 év,
kérdezd meg a diákot, akinek ismételnie kell.
Hogy megértsd, mennyit ér 1 hónap, 
kérdezd meg az anyát, aki koraszülöttet hozott a világra.
Hogy megértsd, mennyit ér 1 hét, 
kérdezd meg a hetilap szerkesztőjét.
Hogy megértsd, mennyit ér 1 óra,
kérdezd meg a szerelmest, aki a találkozóra vár.
Hogy megértsd, mennyit ér 1 perc, 
kérdezd meg az utast aki lekéste a vonatot.
Hogy megértsd, mennyit ér 1 másodperc,
kérdezd meg az autóst, aki nem tudta elkerülni a balesetet.
Hogy megértsd mennyit ér 1 tizedmásodperc,
kérdezd meg a sportolót, aki csak ezüstérmet nyert az Olimpián.

Minden pillanat kincs, ami a tied. És becsüld meg jobban, mert megoszthatod valakivel, 
akivel tökéletesen eltöltheted. 
És emlékezz, hogy az idő senkire sem vár. 

A tegnap történelem.
A holnap rejtély.
A ma, ajándék!"

Meddig tart? Amíg tartania kell! Amíg ad az az érzés neked valamit, amitől te akárhogy is, de több leszel! Egy pillanattal sem tovább. Szép az élet! Jó érezni! 

Ezért keressük talán a kulináris élvezeteket is...? Ha nem csak funkcionálisan eszünk, azért mert éhes a testünk, ez lehet. Illatok, ízek adhatnak nekünk érzéseket. Sokszor volt már velem az is, hogy egy illat, egy íz, régi emlékeket, érzéseket hozott fel, s ez jó volt.

Tegnap is futás közben ahogy ugráltak a gondolataim eszembe jutott gyerekkoromban mennyire szerettem a gombát! Meg is volt az ebéd ötlet.

Gombapöri, galuskával... Hmmmm, isteni! Igen ám, de a galuska, az igazi jóóóóó galuska fehérlisztből van...

A gombapörköltben nincs semmi extra, abba nem kellenek olyan alkotórészek (zsiradék, hagyma, pirospaprika, gomba, só, paradicsomkockák, tejszín -ebben a sorrendben), melyeket száműztem az étrendemből. 

Na, de a galuska! Ami 95%-ban lisztből készül! Itt elakadtam, de csak annyi időre, míg az egyik lábamat a másik után tettem. (A legjobb főzési, evési ötleteim futás közben támadnak, mikor éppen a távolsággal, az idővel és a súlyommal küzdök... Milyen érdekes! ;)))  ) A magokat ledarálom kávédarálón és jó sok tojással összekeverve forró sós lobogó vízbe kis galuskára szaggatva beledobom pár percre. S ahogy feljön, már szedem is ki....


Az elgondolást tett követte! Nem állítom, hogy a maggaluska versenybe szállhat a fehérlisztes galuskával, hacsak úgy nem mint én jövő hét szombaton a félmaratonon a profikkal... ;))) De ahogy Férjem mondta, ha nem galuskának esszük, a GALUSKÁT elvárva... Finom. Hozzáteszem, Simi nem ette meg. ;) A nagyok is csak ránéztek és már nem voltak éhesek. ;) Ott rontottam el, hogy galuskának akartam eladni. Pedig ez nem Galuska. Ez maggaluska ami napraforgómagból, lenmagból és tojásból áll. Becsületemre legyen mondva, amit főztem, megettem! Finom és gyorsan, hosszú időre laktat!


S zárásul a pillanatról egy kis szösszenet:

"Soha ne becsüld le a pillanatot, a pillanat - maga az élet.
A pillanat hozza a legnagyobb örömet és a pillanat hozza a legnagyobb fájdalmat.
Az öröm pillanatai széppé varázsolják az életedet, a fájdalom pillanatai megerősítenek.
A szerelem pillanatai a legédesebbek, a szakításé a legkeserűbbek...
de soha ne feledd, hogy a legkeserűbb pillanatot a legédesebb pillanatnak köszönheted!"
(Sunflower oldal)

2012. augusztus 30., csütörtök

Rózsa névnap

Ma van a névnapom. Nem a Rozalinda lelkecske, hanem a Rózsa név napja van. Édesapám választotta ezt a nevet nekem. Fiatal, legény korában volt egy nagy szerelme, akit Rózsának hívtak. Ez nem az édesanyám volt. Azt a hölgyet Futó Rózsának hívták... Hát, kalandos gyerekkora lehetett szegény lánynak ilyen névvel. ;)) S milyen vicces szülei!

Gyerekkoromban nagyon nem szerettem a nevemet! Papám katojának hívott, mert mindig katonákra vágta az ételt és én kisgyerekként mentem kérni tőle a katojákat. Mamám ugye Rozalinda lelkecskének. Egyik nagynéném Rozogának, míg Apukám és Anyukám maradtak az eredeti keresztnevemnél. A Rózsát, most 34 évesen szerettem meg. Megszállottan keresem az igazi rózsa virág illatát parfümben. A jelenlegi legjobb amit találtam és testpermetként használom a damaszkuszi rózsavíz. Imádom! A fél életemet nem, de sokat adnék egy igazi, tényleg rózsa illatú parfümért...!

Most már szeretem, ha Rózsának szólítanak. A nevem mellett hívnak még Nenének az ajándékgyerekeim, Szívemnek és Lelkecskének a Férjem, és mások pedig Rózsácskának, Futócsajszinak, Rozinak és Cirmosnak. Megannyi kedves, sokat jelentő, emlékekkel, tartalommal bíró becenév. Szeretem mindegyiket. Azért jók, mert mutatják, hogy vannak akik szeretnek. S ez jó.

Ahogy az is, hogy ma nagyon sokan köszöntöttek fel! Bélám mindjárt éjfél után pár perccel sms-ben, mellőlem az ágyból. Keresztanyám 8 perccel csúszott le az első helyről! Hacsak nem számoljuk azt a Hölgyet, aki 8-10 éve anyám helyett anyám volt és már tegnap felhívott, hogy biztos ő legyen az első. Zsuma! Én neveztem el így őt. Zsuzsa a keresztneve, nekem Zsuma volt. És ami nagyon jól esik, hogy azt mondta, hogy az unokáival is így fogja hívatni magát.... Ez azért jelent valamit.

Ahogy az a sok facebook-os, sms-s és telefonos köszöntés is. De mily balga az ember lánya... Nem azt nézi, milyen sokaknak eszébe jutott és felköszöntötték, hanem, hogy ki az az EGY aki nem.... S ez fáj.

Felvidít viszont azonnal, ha eszembe jut, hogy mindjárt itt az első fagy és mehetek szedni a csipkebogyókat hecsedlinek, szappanalkotórésznek és teának...! A csipkebogyó a vadrózsa áltermése, s mint ilyen ugye rokon. S ha ehető, s az bizony, bekerül a kamrámba... Alig várom!!!! ;))))

Stog Lee kínai édes-erős csirkefalatok

Ma reggel mikor felébredtem még sötét volt. Sajnos most már fél hatkor hajnalban megint sötét van... Este úgy feküdtem le, hogy reggel megyek futni, de mivel ma Budára kellett mennem és előtte rendet akartam tenni, így lemondtam róla. Egy interjúra mentem. Az az érdekes benne, hogy kb. két hete fogalmaztam meg, hogy egy pont ilyen munkát tudnék magamnak hosszú távon elképzelni. S mi történik? A hét elején kaptam infót, hogy ilyen területre keresnek valakit.... Véletlen? Szerencse? Sors? Szerintem egyik sem. Vonzás. Bármit akartam az életemben minden megtörtént. Az is amit nem akartam, de sokat gondoltam rá. 

Ez a jobb félni, mint megijedni mondás szerintem iszonyú károkat tud okozni. Amire gondolunk, amire sokat gondolunk, megtörténik. Varázslat? Csoda? Nem. Egész egyszerűen azokat a dolgokat vesszük észre amik a vágyott, vagy éppen nem vágyott dologgal kapcsolatosak. Ezért nagyon fontos, mire gondolunk! Nekem sokszor vannak aggodalmas gondolataim, de igyekszem azokat azonnal jóval kicserélni. Azt gondolom, hogy akár bekövetkezik az amit nem akarunk, akár nem, kár az addigi órákat, napokat, heteket, hónapokat vagy akár éveket tönkretenni a félelemmel, aggódással!

A munkát is meg fogom kapni. Azt az ígéretet kaptam, hogy a jövő héten adnak választ. Ők még nem tudják, hogy engem választanak, én viszont már igen. Úgy is élek. ;) A trénerkedés mellett Banki támogató vagyok. Tudtad? ;)))

A reggeli iszonyatosan megkívánt sonkás-camping sajtos szénhidrát csökkentett pékárú után, amit sajnos meg kellett osztanom életem párjával -így csak kevés jutott- tizenegy körül mikor jöttem hazafelé nagyon megkívántam az édes-erős csirkefalatokat. Régen biztos beugrottam volna a StopShopba, de mióta feltették nekem a kérdést, láttam-e már kínai sírokat, s ugye új életet is kezdtem, magamnak kellett megcsinálnom. 

Azon gondolkodtam mivel tudnám helyettesíteni a fehér lisztes bundát, ami egyszerre édes és erős. Mivel imádom és volt is itthon szotyi, persze tisztított, így azt vettem elő. Lenmaggal. Kávédarálón ledaráltam két adag natúr napraforgómagot, egy rész lenmaggal. Hozzáadtam jó pár tojást, édesítő lötyit, illetve chiliport... Beleforgattam a húsi kockákat és kókuszzsírban kisütöttem őket. Simi szerint olyan marha jó volt, mint egy léghajó, míg Matyi szerint mogyorós chips ízzel bírt. ;) 

Ezek a magos bundák, sütő alapanyagok azért jók, mert nem szívódnak fel mint a lisztek, így majd'hogy negatív kalóriaként -több kell a megemésztésükhöz, mint amit adnak- működnek, valamint nagyon jó tisztítók és ásványi anyag források. A kókuszzsírt, ami ebben a melegben inkább olaj, mert 24 fok felett a zsír állaga  olajjá változik, ugyancsak azért szeretem, mert nem szívódik fel mint a többi olaj, nem lehet túlhevíteni és többet lehet használni úgy, hogy nem alakul át rákkeltő anyagok tömkelegévé... 

Szóval valódi Stog Lee kínai édes-erős csirkefalatokat ettem a fiúkkal ebédre. Én tartárral, ők pedig friss zsemlével. Matyi szerint nagyon laktat, ami szerintem a lenmag miatt van.

Biztos jól esett volna hozzá valamilyen friss saláta, de az időhiány miatt ez jutott. Gyors és finom! ;)))))

2012. augusztus 29., szerda

Kifli tejföllel

Kiflit tejföllel ugyan ma nem ettem, de imádom. Mióta életmódot váltottam és elhagytam a finomított szénhidrátokat, nem is láttam a saját tányéromon kiflit... Meg tudom oldani, hogy kenyérnek, pékárúnak tűnő valami legyen a tányéromon, de természetesen az még tejföllel sem az, amit régen faltam. A legutóbbi paleo pékárú próbálkozásomat Simi nemes egyszerűséggel le "pótolható kenyér"-ezte, a pótkenyérből... Tud valamit a kissrác... ;)))

Mint látszik, gyönyörűek voltak! Mivel camping sajtból és jó keményre felvert tojásfehérjéből álltak, hát... khm., hogy is írjam, szóval minden volt csak kenyér nem... Mintha képviselőfánkot ettem volna a krém és a tejszínhab nélkül téliszalámival... ;))))

Azon gondolkoztam ma, hogy mennyire az evés, a kulináris élvezetek körül forog manapság a világ... A tv-ben számtalan főző műsor van. Van külön főző csatorna. Nagyon sok sütő, főző, sütő-főző újság, topic és blog indult ... mint részben ez is. Vajon miért lehet ez? Lehet összefüggés azzal, hogy az őseink akik megjárták a háborút és éheztek mint Nagyapám is, génjeinkben ezt is ránk hagyta...? Vagy leragadtunk a fejlődésnek azon szakaszában amikor édesanyánk melle, vagy a cumisüveg volt mi kielégítette éhségünket, s megnyugtatott bennünket, ezzel is visszavágyva abba a boldog időszakba...? Vagy a birtoklási vágy mi hajt, hogy még többet és még többet fogyasszunk, mert amit megeszünk az a miénk? Vagy éppen sokaknak már csak ez a boldogság forrása...?

Nem tudom. Azt tudom, én miért szeretek főzni és emellett enni is. Nagyon! Szeretem ha a szeretteimnek ízlik amit készítek, szeretem ha jó gyorsan befalják és nincs beszéd az étkezés alatt, mert akkor biztos jól esik nekik. Szeretem, ha szépet is sikerül alkotni, nem csak finomat. Szeretem az egész elkészítési folyamatot is. Persze, csak ha nincs benne kényszer... És szeretem el is fogyasztani azt amit megfőztem. Vagy amiből éppen főzök... Imádom a magyaros dolgokat! Kolbász, szalonna, hagyma... hmmm., minden mennyiségben!

Tavaly év elején két hónap alatt tíz kilót híztam. Akkor veszítettem el a nagyszüleimet és a bánatomat a jó sok pékárú fogyasztásával igyekeztem csökkenteni. Ez nem sikerült, a hízás viszont igen. 

Ez év elején mikor kineziológiát tanultam, volt egy olyan felismerésem, hogy el kell engednem dolgokat. Az, hogy miket most mindegy. De egyébként mindent el kell engedni. Mindent. Nem szabad semmihez sem ragaszkodni és akkor a miénk lesz...minden. Ez egy paradoxon, de így van!

Szóval elengedtem azt amit el kellett, elkezdtem Power Plate-re járni, végigcsináltam egy káposzta leves kúrát és lefogytam négy kilót. Ez után azonban megtorpant a fogyás... Elkezdtem Updatezni és futni. Keveset. Majd többet. Ma már napi egy órát, 8-10 km-t futok. Imádom. S az étkezésem itt van. Finomított szénhidrát és cukor törölve. Teljesen. Az étkezés megreformálása és a sport nélkül nem megy, ahogy a döntés nélkül sem, hogy elég volt! Lefogyok! Ez is fejben dől el. Mint minden más is az életben. 

Másfél kilóra vagyok a hét évvel ezelőtti, szülés előtt, leánykori "álomsúlyomhoz". ;)))) 

Kiflit tejföllel rövidesen megint fogok enni. Kitalálom a paleo kiflit, ami isteni lesz! Olyan amilyet a Nagyapámmal ettem... A Nagyapámmal aki közel három évet volt Dániában hadifogságban és rendszeresen nélkülözött. Ennek ellenére az egyik kedvenc étke, amit elég sűrűn fogyasztott a tejföl volt kiflivel... Meg a fasírt. És a palacsinta. De csak is lopva, még sütés közben a Mama keze alól...! ;))) Érdekes, hogy a sok-sok év éhezéssel a háta mögött később, évtizedekkel később sem voltak súlyproblémái. Nem az evés volt a fő örömforrás az életében... Ő tudta. Tudta a titkot. S én ezt egyszer meg is írom! 

A Jazz+Az -nak van egy száma a Csepp a tengerben, melyben az egyik szövegrészlet a következő: "... Hiába játszottál, Te vagy a játék rabja...." S ez a lényeg! Ki irányít? A csupasz fizikai szükséglet, aminek kielégítésére az ételek elkészítése manapság már a művésziességet súrolja, elfedve ezzel a pórias fogyasztási vágyat, vagy maga az ember...?

Ki tudja, ki a szerencsésebb... Az aki az evés rabja, vagy az aki rab és nem ehet....?


2012. augusztus 28., kedd

Körte lekvár -cukor, édesítő és tartósítószer nélkül

Régen, gyerekkoromban annyira jó volt télen nagy táskákkal eljönni Mamáméktól... Mama mindig, mindannyiunkat úgy engedett haza, hogy a szüleink keze a földet söpörte a nehéz táskáktól. 

Mindannyiunknak telepakolta a táskáját mindenféle nyáron befőzött finomsággal... Volt ott lecsó, különféle lekvárok, paradicsomlé, kompót...Hmmm, isteni volt. 

Akkor nem is gondoltam bele, vajon mennyit dolgozhatott ezekkel a finomságokkal. 

Ma, ahogy főtt a körtelekvár és az egész házban ez a jellegzetes, finom illat szállongott, egész nap Mama, az én kedves, makacs, csökönyös Mamám járt az eszemben. Nagyon nehéz élete volt... Két gyermeket veszített el csecsemő korukban, s az édesapámat, aki 47 évesen halt meg. Iszonyú lehetett ennyi csapás. Igazából apu halálát követően nem is volt már az igazi. Papával együtt 2011. elején veszítettük el őket. Két hónap különbséggel. Szegény Mama, miután Papa hirtelen meghalt, ismét gyerek lett. 95%-ban csak a gyerekkora járt az eszében, ott élt... Fura volt őt tisztába tenni és úgy kezelni mint egy kisgyereket. Kár, hogy életében nem tudtam, mennyire szeretem. Abban bízom, hogy ő tudta. Hogy tudja....

Két éve ki akartuk vágni a kertünk hátuljában lévő körtefát, amit még Férjem nagyszülei ültettek. Addig sosem termett. Akkor azonban úgy döntöttünk -ki tudja miért-, adunk neki még egy évet arra, hogy teremjen. Termett! ;)))) Tavaly is és idén is. Ma Matyival leszüreteltük a körték felét ami közel 17 kg lett.

Délelőtt tizenegykor álltam neki a körték megpucolásának, felvágásának. Hááát, voltak pillanatok amikor fel akartam adni. Nem nekem való munka ez az egy helyben állással járó, monoton munkavégzés. ;)

Kivájtam a magházat és felkockáztam őket, edénybe raktam és jó sokáig főztem, csak főztem, csak főztem és csak főztem a körtéket... Mikor már a felére összeesett, botmixerrel összeturmixoltam és még a változatosság kedvéért még tovább főztem. És főztem és főztem, egészen mostanáig. Most már szép sűrű és édes úgy, hogy sem zselésítőt, sem cukrot, sem semmi mást nem adtam hozzá. Bemertem a kész lekvárt a befőttes üvegekbe és a szokásos grapefruit mag cseppekkel ellátva pihenésre ítéltem őket télig.

Üvegbe merés közben a gyerekek kikönyörögtek egy-egy lekváros zsemlét... ;))) Ízlik nekik nagyon. Úgyhogy már megérte majd' 10 órát dolgozni vele! Egy dologban bízom még. 


Bízom benne, hogy Mama lát és büszke rám, büszke, hogy rá emlékezve teszem azt, amit ő tett értünk..., értem. Mama...

2012. augusztus 27., hétfő

Padlizsánpástétom - télire és vacsorára

A mai napomat a Petőfi Sándor Általános Iskola tanárainak tréningezésére fordítottam. Nagyon aranyosak és tettre készek voltak, ennek ellenére, vagy talán pont ezért nagyon elfáradtam. ;D

Mivel azonban már napok óta tervezek egy kis padlizsánpástétomos pirítóst, hajnalban elszaladtam a Kőrösi Csoma végén lévő nagykerbe. S ahogy jellemző rám, egyből egy nagyobb mennyiséget vettem. Annyira gyönyörűek voltak! Mármint a padlizsánok. ;))))  Csak ajánlani tudom ezt a helyet! Isteni friss és jó áron lévő zöldségeket és gyümölcsöket lehet kapni. A zöldségek szára szinte még csöpög a nedvességtől, olyan frissek.


Szóóóóóvaaaal..., már alig vártam hogy hazaérjek és neki állhassak a padlizsánpástétom gyártásának. Két gáztepsinyit raktam be sülni 130 fokra 2 órára. Mikor megsültek, kivettem őket és az összes ajánlással ellentétben egy fém késsel végighasítottam az oldalukat és fémkanállal kikanalaztam a finomságokat.

Ezt követően természetesen besötétedett a színűk, de az ízükre ez semmi hatással nem bírt. A kikanalazott "padlizsánhúst" összeturmixoltam olívaolajjal, borssal, sóval és fokhagymával. Kimértem kis üvegekbe és a tetejükre grapefruitmag cseppeket cseppentettem, tartósítási szándékkal. Már egy pár éve ezt csöpögtetek a befőttekre és még sosem volt gond velük. Remélem most sem fognak megromlani és a hideg téli estéken isteni jó lesz a ropogós pirítósra kanalazni... Biztosan tudom, mert ugyan se hideg, se tél nincs, de a mai vacsi is ez volt.... ;)))))))))))))))))))))))))))))

Itt a kész, kihűlt padlizsánkrémem:


2012. augusztus 26., vasárnap

Babapiskóta -tej, cukor és lisztmentesen

Babapiskóta - tej, cukor és lisztmentesen

Ebéd után azon gondolkozva, mit lehetne ezen siserihadnak úgy készíteni, hogy mi -reformdiétásállandóanfogyókúrázó felnőttek is fogyaszthassunk belőle, beugrott a babapiskóta.

Elővettem 6 darab tojást, a fehérjét a sárgájától szétválasztottam, s a fehérjét egy kiskupak ecettel kemény habbá vertem.

A sárgáját meglötyiztem egy kis édesítőszerrel, majd a ledarált kókuszreszeléket hozzáadva összekevertem.

Ezután elegyítettem a fehérjével, habzsákba tettem, rányomtam a kókuszolajos tepsire és szép egészséges barnára sütöttem.

Még ugyan csak én kóstoltam, de szerintem finom lett! ;-)

Mandulakockák vanília öntet alatt -tej,cukor és liszt mentesen

Mandulakockák vanília öntet alatt -tej, cukor és liszt mentesen

Ugyan Férjem allergiás a mandulára, de az IKEA-ban kapható mandulatortáért az egész gyereksereggel együtt oda vagyok.

Így arra az elhatározásra jutottam, hogy a mandulákat megpucolva a héjuktól -amiben elvileg olyan vegyületek vannak, melyek egyeseknél, nálunk Férjemnél a gyomorsavval találkozva alakulnak át ciánhoz hasonló, cianid (?!) anyaggá- mandulatortát sütök.


A tojásokat szétválasztottam, a fehérjét egy kis kupak ecettel és egy csipet sóval kemény habbá vertem, -de csakis géppel! ;-))) Se erőm, se türelmem kézi habverővel dolgozni.

A tojások sárgáját egy löttyintés édesítőszerrel és mandula aromával habosra kevertem, majd a kávédarálón ledarált mandulát hozzáadva, óvatosan a fehérjével is össze vegyítettem. Ugyan tortának készült, de mivel nem találtam a torta formát, ezért kókuszolajjal -most olaj, mert meleg van és nem dermed meg- kikentem és bele öntöttem. Alacsony 150 fokon szép barnára sütöttem.

S ha kibírtam volna, hogy ne kukkantsak rá természetes szögből is, nem csak a sütőajtón keresztül, még szép nagy is maradt volna. Így egy kicsit összeesett, amit azzal orvosoltam, hogy mikor kihűlt felkockáztam... ;))))

A vanília öntetet mint még soha gőzfürdő felett készítettem. A tojások sárgáját folyékony édesítőszerrel egy a  tűzhelyre rakott vizes edény fölé helyeztem, hozzáadtam két kanál keményítőt egy kocka margarint és habosra kevertem.

A kis poharakba rakott kockákra öntöttem a kész vanília krémet és megszórtam mandula darabkákkal...

Isteni lett!!! Férjem is elfogyasztott egyet belőle, s láss csodát! semmi baja nem volt. S még most is él!

Szóval a hiba, a mandula héjában van... ;)))
Sajtos zöldségpárnák, lila hagymás paradicsomsalátával és mentás limonádéval

A mai napra is valami grillezhető zöldségebédet képzeltem el. Mikor befutott egyik Barátunk egy óriási saját termelésű cukkinivel és több kiló paradicsommal már tudtam is, hogy ezekből fogok kiindulni. 

A cukkinit és a most már mindig itthon lévő trappista sajtot ( mely a szénhidrátot hivatott mellőzni ), összekevertem még kockára vágott hagymával, paradicsommal, megszórtam sóval-borssal-grillfűszerrel és hozzáadtam jó pár tojást és egy kevés zabpelyhet. Egy kis időre félretettem, hogy megszeressék egymást az alkotórészek és nekiálltam a salátának. 

A kisebb paradicsomokat felkockáztam és a lereszelt lila hagymával, sóval, olívaolajjal és egy kis kupaknyi ételecettel, pár csepp édesítővel összekevertem. 

A saláta valószínűleg jól sikerülhetett, mert drága leányzóm aki már valószínűleg édesanyja pocakjában is bojkottálta a salátákat, nemhogy evett belőle, de még repetázott is... Vannak  még csodák! ;)))

Az elkészítési idő a párnácskák grillezését is figyelembe véve olyan 40 perc. Gyors és finom. 

2012. augusztus 25., szombat

Köszöntés

Ezúton köszöntelek Téged, Ki ide találtál!

Ezt a blogot az alkotásaim (sütési-, főzési receptjeim, szappankészítési tapasztalataim) és lelkem rezdüléseinek kiírására szentelem.

Mint minden nő én is egyfolytában a kilóimmal küzdök, így megosztom ez irányú tapasztalataimat is, hátha segítségére lehetek valakinek.

Ha érdekesnek találod várlak vissza szeretettel! ;-)