Van egy kedves ismerősöm. Effektív fiatal ember, még csak 56 éves. Gyermekkoromban, már a harmincasok is öregek voltak, most viszont 39 éves koromban az 56 éves is fiatal. Főleg a halálhoz.... Szegény Kedves haldoklik. Három éve lenne szeptemberben, hogy kiderült, hogy rákos. Mindent megpróbáltak, megpróbáltunk. Minden ajánlott kezelésen részt vett. Minden táplálékkiegészítőt megevett. Mindent elkövetett Ő is és a Család, valamint a barátok is, hogy meggyógyuljon. De sajnos nem fog...
Mikor megismertem Dínót, egy két méter magas, erős, hatalmas tenyérrel megáldott Férfit ismertem meg a személyében! Egy születésnapi ünnepségen találkoztunk először itt Gödöllőn, négy éve. Emlékszem milyen víg kedélyű volt aznap is! Azonnal beleszerettem a habitusába! Főleg mikor rá is vetette magát a kiflimre és falta, csak falta, amit a buliba vittem. Imádom az olyan Férfiakat akik szeretnek enni és még jobban szeretnek nevetni, mókázni! S Ő ilyen! Velem majd'mindig ilyen. Mindig beszól valamivel! Mindig! Még legutoljára pár hete is mikor már nagyon rosszul volt és náluk voltam, fájt a feje és elkezdtem masszírozni a nyakát, majd mondtam neki, hogy menjünk be és feküdjön le az ágyra, hogy az egész hátát végig tudjam masszírozni, akkor is még odafordult a Feleségéhez aki a Barátnőm, egy kis cinkos mosollyal, s a gégemetszés miatt csak suttogni tudta, hogy nézd már!-ágyba visznek! Annyira jó volt a régi Dinót felsejleni látni a teljesen megváltozott arc és rengeteg szenvedés mögött!!!
Oh de imádom!!!!! Nem és nem vagyok hajlandó múlt időben írni róla! Nem! Még nem!!!! Tudom, tudom sajnos, hogy jobb lenne már neki ha túl lenne a halál folyamatán és tudnánk, hogy nem szenved többet, de amíg nem hívnak ezzel a hírrel, én igenis reménykedem! Mert csodák mindig vannak! Lenniük kell! Akkor is ha már csont és bőr. Akkor is ha már csak agonizál... :(
Tegnap meglátogattam őket. Az ezelőtti találkozás előtt úgy búcsúztam Tőle, hogy találkozunk még. Tegnap mikor elindultam haza, már csak ránéztem. És nem zavartam meg. Én tudom, hogy attól, hogy nem lesz már itt fizikai valójában, akkor sem ér véget az Ő létezése. Meggyőződésem, hogy a halál az nem állapot, az csak egy folyamat. Mint a születés is. A születés után van az élet. S ugyanígy a halál után is van valami, csak ahogy a születés előtti -hm...mibe is...nehéz megfogalmazni-, tehát a születés előtti létezésbe sem lehet visszamenni, így a halál előtti életbe sem. Ezért nem tudni mi van azután, hogy elhagyjuk a testünket. De, hogy valami van, annál nincs semmi biztosabb. Teljesen értelmetlenné válna az egész élet, ha egyszercsak snitt! és vége szakadna a nagy semmibe! Nem. Van hova mennünk. S mióta Mamám meghalt és segítettem neki elmenni, azóta azt is tudom, hogy jó, nagyon jó ahova megy az aki meghal. S a halált követően létezik tovább. Csak azt nem tudom, milyen formában.
Persze emellett nagyon nehéz lesz. Én egy igazi Férfit fogok elveszíteni. Egy olyan Férfit aki megmutatta számomra milyen embert akarjak magam mellé. Ő erős. Akaratos. Dolgos. Otthon is és a munkájában is. Egy olyan Férfit aki mindent megtesz azokért akiket szeret. Nem játszadozik. Egyenes és karakán.
A Barátnőm a Férjét, a három felnőtt gyermeke az édesapjukat, s az öt unokája pedig a Papájukat ápolják most is, ebben a percben is teljes erőbedobással.
Imádkozom, hogy végre minden jó legyen és a helyére kerüljön....,hogy vége szakadjon végre a rengeteg szenvedésnek....
...hogy a Földanya végre visszaengedje öleléséből ezt az angyalt az Égnek...akkor is ha az a pillanat borzalmasan fájó lesz! A véglegessége miatt. S amiatt, hogy ebben az életben nem látjuk többé egymást. De az összes kiflit amit sütni fogok a búcsúztatójára mind olyan gondossággal fogom sütni, mintha neki sütném! Mert igazából neki is fogom....
