Szilva lekváros piskóta tekercs

"Kicsit szomorkás a hangulatom máma... Kicsit belém szállt a boldogtalanság...Kicsit úgy érzem magam, mint egy durcás kisgyerek, kinek elvették a játékát..." Kicsit szomorkás... Így éreztem magam ma kora délután...

Sokáig tartott mire rájöttem, hogy mi lehetett az, ami a csodás reggelemet követően ennyire elrontotta a kedvemet...Azután megvilágosodtam. A FB-on olvastam a családon belüli erőszakról és az arról való nyilatkozásokról, véleményekről. Nagyon érdekes volt, mert Matyi ahogy hazajött, egyből kérdezte, mi a baj, mitől van rosszkedvem, de akkor  még magam sem tudtam. Aztán megjött Anna és valahogy egyből beugrott. 

Piskótatekercs szilva lekvárral

Nekem nem volt olyan nagyon kiegyensúlyozott gyerekkorom és ez a téma nagyon felzaklatott. Nem verekedtek egymással a Szüleim. Egymással. Ennek ellenére vagy e mellett, volt ilyen dolog az életemben. Lezártam, újraszíneztem, de nem múlt el nyomtalanul. A kommentektől, figyelemfelhívó videóktól újra feljöttek azok a régi emlékek és magukkal ragadtak. Nem haragszom már senkire és tényleg túlléptem rajta -már amennyire lehet-,de hat rám. 

Annyira felháborít, hogy hogy mernek 2012-ben emberek úgy nyilatkozni másik emberekről és most lényegtelen, hogy nő, férfi, fehér, fekete, sárga, gyerek, felnőtt, katolikus, mohamedán, zsidó vagy éppen ateista, hogy nem egyenrangú, hogy lehetséges az, hogy erőszakot alkalmazzanak rajtuk, megtett vagy éppen meg nem tett cselekedetek miatt... Hogy lehet? Most tartok ott, hogy ugyan nem értek egyet azokkal a Barátainkkal akik külföldre akarnak települni, de most már megértem Őket. Sajnos. Nem lehet élhető világ az, ahol ilyet ki lehet mondani, ahol legalizálni lehet a Családon belüli erőszakot! Mi lesz a következő lépés? Bele sem akarok gondolni, találgatni sem akarok annyira borzasztó ez.

Áldom a sorsot, hogy én a Férjemmel más Családot alakítottunk, nálunk szóba sem jöhet ilyesmi!

Én csak fejben pofozkodom néha... ;)))) Pont ma láttam a Face-n egy képet, melyen az a felírat van,hogy Szakemberek szerint ahhoz hogy egy ember boldog legyen, vagy naponta nyolc másik ember ölelésére, vagy egy ember szájba vágására van szükség. ;))) Sokszor érzem ezt. De itt meg is állok. Annyira méltatlan. Volt, hogy Siminek rácsaptam a fenekére, de utána olyan lelkiismeret furdalásom volt, hogy inkább szobafogság, csokimegvonás stb.-t alkalmazok, mint ezt. 

Talán nem is a törvénnyel van gond, hanem az emberekkel. Nem azért nem csinál ilyet egy jóérzésű ember, mert törvényellenes hanem mert ő maga nem akarja. Ha ez meglenne, törvényekre sem lenne szükség... Naivitás? Álomvilág? Lehet.

Ahogy rádöbbentem, hogy ez az ami nyomaszt, odahívtam a nagyokat és elmondtam nekik. Igen szenvedélyesre sikerült az állásfoglalásom, remélem, hogy sikerült őket meggyőzni ennek a dolognak a borzalmasságáról. 

Miután ezt kibeszéltük, nekiálltam a szokásos sütögetésnek. Piskóta tekercset készítettem és isteni lett!!! ;))) Még Somának is ízlett! Egy gáztepsihez négy tojás fehérjéjét kemény habbá vertem, a sárgáját édesítővel  és vaníliával habosra kevertem, majd cc. 10 dkg mandulaliszttel összedolgoztam, és mindent összekeverve gáztepsibe fektetett sütőpapírra simítva aranybarnára sütöttem 220 fokon. Még forrón kivettem, ráfordítottam egy konyharuhára, lehúztam róla a papírt és feltekertem. Ezt azért kell szerintem, mert ha nem tekerjük fel, a gőz nem puhítja meg, száraz lesz, törékeny és később már nem lehet feltekerni. Pár perc után letekertem, bekentem szilva lekvárral és újra feltekertem. Egy picit hagytam, majd felkarikáztam. Mivel szó szerint két perc alatt elfogyott úgy, hogy még Simi és Bélám nem is volt itthon, dupla adagból újat sütöttem.

Szilvalekvár készítése közben

A szilvalekvár is saját, házi. Cukor és tartósítószermentesen lett elkészítve. Szerintem nagyon finom lett az is! ;))) Persze nem csak énszerintem. Bár egy kedves kóstolóm meggy lekvárnak ette... A disznófülü! ;))))))