Olyan nagyon jól éreztem magam ma reggel. Éppen a fodrászhoz tartottam és ahogy sétáltam a szalon felé, azon gondolkoztam, hogy mitől érzem magam olyan jól. A hétvégém egyáltalán nem volt sikeresnek mondható. Ezt túlzás nélkül állíthatom. S valahogy mégis...valahogy mégis minden a helyén volt. Jól éreztem magam, pedig igazából semmi okom sem volt rá. Igazi, nagy, érdeklődésre számot adható okom legalábbis egy sem.
 |
| Felirat hozzáadása |
Reggel felébredtem, Simi fiam nagy durcázások közepette elindult az iskolába, megadva a hétfő reggeli alaphangulat lehetőségét, de én mégis csak sétáltam és mosolyogtam. Elment mellettem egy ismerős aki fel is hívott azonnal, hogy hogy a csudába tudok az utcán egymagamban mosolyogni. Mi jó történt velem? S aztán mikor mondtam, hogy igazából semmi, csak annyit mondott, hogy végülis igen. Így ismert meg még anno is, mikor nálunk dolgoztak a régi otthonunkban. Természetesen tett pár kedves megjegyzést a megjelenésemre is, de ez másképp nem is történhetett volna, hisz férfi. Egy férfitól pedig ezt is várjuk el... :) Megbeszéltük, hogy fontos, hogy jól érezzük magunkat, legyen időnk magunkra is, neki kisgyermeke van, minden pillanat ajándék, de ott van Ő és bizony fontos az énidő is, így azért eljár focizni is stb. Egy szó mint száz, ez már egy valós ok lehetett volna a jókedvre.
De nekem már azelőtt is csupa jó érzésem volt. Pedig voltak rossz gondolataim. De azokat a felismerésük pillanatában azonnal el is hajítottam. Mert minek rágódjak már megtörtént dolgokon, minek rontsam tovább a helyzetet azzal, hogy egy már megváltoztathatatlan eseményen őrlöm magam. S itt a megoldás. Mert az, ahogy érezzük magunkat, csakis azon múlik, hogy milyen gondolatokat forgatunk a fejünkben. Ezt onnan lehet tudni, hogyha rosszul érezzük magunkat, gondoljunk vissza, hogy mi járt a fejünkben... S ahogy megvan a rossz érzést kiváltó gondolat és azt behelyettesítjük egy minimum semleges képpel az agyunkban, azonnali hangulatváltozást vehetünk észre magunkon. Ergo, mi magunk döntünk arról, hogyan is érezzük magunkat azáltal, hogy minek adunk figyelmet. S ez jó, nagyon jó! Mert miénk a döntés. Érdemes élni vele.
