Itt ülök a reggeli mellett ( 6 00) és annyi minden jár az eszemben, miközben ennem kéne, de nem megy. Annyira rosszak és jók is egyben az ilyen nagyon izgulós percek, órák az életben! Ilyenkor bizonyosodik be, hogy DEEEE, igenis lehet egyszerre több érzéssel rendelkezni, többfelé figyelni... Azon gondolkozom, lenyeljem-e azt ami a számban forog, vagy -hát bocs, de ez az igazság!- hányni menjek, vagy éppen a másik tisztulási folyamatot részesítsem előnyben... Mert mindhármat érzem késztetőnek, egyszerre! Időközben lenyeltem... Hát ez nem lesz egyszerű. Két szelet pirítóst elfogyasztani..., ilyen korán, ilyen drukkal?! Nem is értem! Eddig könnyen nyeltem mindent. ;)))
Annyira jó reggel úgy kelni, hogy a Család még alszik, én vagyok egyedül fent, meggyújtok egy kisebb füstölőt, megetetem a kutyákat, reggelit készítek mindenkinek, majd leülök és szörfölök egy kicsit a neten, itt vagy FB-n. Imádom! De a legjobban azt szeretem, ha üzenetet kapok! S ma kaptam!!!! Nem is akármilyet!
Olyan érdekes az Életben, hogy vannak emberek, akikkel hiába találkozol először, olyan mintha évezredek óta ismernétek egymást. Ő is ilyen. Találkoztunk már pár évvel ezelőtt de érdekes mód, akkor nagyon - nagyon unszimpatikus volt, mert az összes kommunikáció közöttünk egy mondat volt, amiben Ő igen keményen "beszólt". S azt nehezen viselem. ;))) Viseltem. Most már igyekszem nem megsértődni, hanem elgondolkozni és elfogadni a másik véleményét is. (Nem könnyű!) Húúúúúúú, de kivoltam rá! ;))) Gyorsan el is akartam felejteni őt, ami sikerült is. Viszont. Viszont tavaly év vége felé, vagy talán már idén tavasszal volt, hogy újra találkoztunk ugyanott, de nem tudtam, hogy Ő, Ő! Hiszen elfelejtettem. Így annyira jól elbeszélgettünk, szívtuk közös barátosnénk vérét! Annyira jó volt az az este, olyan sokat nevettünk! Azóta levelezgetünk néha és érzem úgy mintha mindig is ismertem volna! Csodálatos alkotásai vannak, hihetetlen! Nem járunk össze, de mégis nagyon közelinek érzem magamhoz. S ami a legjobb benne, hogy Ő írt ma reggel nekem és ugyanezeket írta le!!!! Mármint az érzéseket. A "beszólással" itt fog szembesülni... ;))))))))))))))))
Olyan érdekesek ezek a "mindig is ismertelek" ismerősök! Egyszer csak ott vannak az életedben, aztán eltűnnek, de semmi nem változik. Biztos, hogy életeken átívelő kapcsolatok ezek! S ezek annyira jók! Szeretem őket és hálás vagyok érte a sorsnak, Istennek, Univerzumnak... Ki tudja kinek. Ezektől lehet a legtöbbet kapni! Van egy pár ilyen Ember az életemben! Mindegyik nagy hatással van rám!
De kanyarodjunk vissza életem második félmaratonjához és a bejegyzés címére. Remélem senki nem számított becsinált levesre...;))) Már elfogyott fél azaz fél pirítós és egy deci tea. Nem fog menni. Csak még jobban nyomja a gyomromat. Szóval kilenc évvel ezelőtt már lefutottam egyszer. Nem lettem dobogós, csak majdnem hátulról! Neeeem! ;))) Voltak előttem kb. 8 ezren és mögöttem 1-2 ezren. Szóval...
Tényleg nem azért, de a teljesítésre hajtok. Mostanában -mint mindig- volt egy kis hullámzásom és bizonyítani akarok, elsősorban magamnak, hogy nem csak az álarc van, én tényleg erős vagyok! S persze a gyerekek miatt. Soma miatt. Már Anya vagyok és nekem sikerülnie kell, bármit csinálok, azzal példaként járok elől. S mivel nem vagyok tökéletes, hiába látszom annak, ki kell használnom az ilyen lehetőségeket!
Úgyhogy drukkolást kérek ezerrel!;))))))))))))))))
Te Rózsa, van olyan ember a földön, aki be mer neked szólni? :))) Ráadásul igen keményen? :O :D Hellyel-közzel ismerem azt a némbert, és biztos vagyok benne, hogy esze ágában sem volt beszólni, messze áll tőle az ilyen, szerintem csak valami félreértés lehetett....még jó, hogy nem tudott róla, hogy utálod, különben el sem ment volna arra a tavaszi jól sikerült barátnőszívatós partira :))
VálaszTörlésHát, most mondd meg! Van. De csak mert még nem ismert... és imádott! ;)))) Mint most.
VálaszTörlésNem uuuutáltam. Csak el akartam felejteni és unszimpi volt. Nem ugyanaz! És különben is! Most már szeressem!!!!!! ;))))
<3