Tavasszal

 Ma tíz évvel ezelőtt halt meg a Nagymamám. Emlékszem, Egerszalókon voltam egy tréningen. Tudtam, hogy már nagyon rossz állapotban van a Mama, de muszáj volt elmennem. Keresztanyámmal -aki folyamatosan mellette volt és akit sajnos tavaly nyáron veszítettem el- telefonon tartottuk a kapcsolatot. 

Nekem éppen egy feladat lett kiadva amivel hamarabb végeztem, mint a rá kiosztott idő, így behunytam a szemem és elképzeltem a Mamát, ahogy fekszik az ágyon. Fölé hajoltam és mint egy kisbabát, kiemeltem a lelkét és finoman elindítottam fölfelé. Fölfelé, ahol erős sárgás meleg fény volt... S a Mama "lelke" úszott szépen felfelé. Nagyon jó volt a "fénybe nézni". Majd kinyitottam a szemem és láttam, hogy Keresztanyám hív telefonon.  Mikor vége volt annak a blokknak, visszahívtam. 

A  Mama közvetlenül azelőtt halt meg, hogy felhívott engem. Pontosan akkor, mikor én "elindítottam Őt fölfelé"..

Valahogy jobban kötődtem Nagyapámhoz, mégis a Mama halála volt az ami ilyen "élménnyel látott el". Ahogy Ő volt az első "felnőtt" is akit tisztába kellett tennem. Nagyon nehéz volt. Azt gondoltam, hogy se nem vagyok hajlandó, se nem vagyok képes ilyesmire. 

Éppen megérkeztem hozzá látogatóba a Kórházba és szegénykém ott totyorgott a kórterem közepén egy járókára támaszkodva, várva a nővéreket, mert véletlenül bekakilt. Én persze kimentem és próbáltam hívni segítséget, de senki sem jött. Nem volt más választásom, mert Mama már nagyon remegett és féltem, hogy elesik, így bekísértem a zuhanyzóba és lefürdettem.... Vízválasztó volt. Ahogy írtam, korábban azt gondoltam, hogy én nem vagyok képes ilyenre. De a sors rávitt. Ahogy azóta is sok minden olyanra amiről azt gondoltam, hogy sosem fogom tudni megtenni.

De persze nem csak ezekre emlékszem vele kapcsolatban. Emlékszem a harasztis nyarakra, arra, hogy tőle tanultam főzni, sütni, emlékszem mennyire szerette apukámat és pontosan tudom, hogy nagyon sok jó dolgot magamban Tőle, Tőlük tanultam. Ami jó bennem, minden Tőlük jött és kimondhatatlanul hálás vagyok hogy voltak Ők és volt más példa is előttem. 

Nagyon jó volt már ez a kora tavaszi, Húsvét körüli időszak gyerekkoromban. Nagyon sokan voltunk és mind Harasztin kötöttünk ki. S mivel jó idő volt, már mindenki kint ül vagy egy hokedlin, vagy egy kisszéken az udvaron. Akkora nevetések voltak! Olyan nagyon jó volt! Olyan nagyon jó! 

S ugyan már sem Apukám, sem Papám, sem Mamám és már Keresztanyám sincs itt velünk, tudom, tudom! hogy ők ott vannak fönt a meleg fényben együtt és jó nekik.  Ugyanúgy nevetnek együtt mint anno Harasztin. Mama süti a sütiket, Papa borozik, Apu barkácsol valamit, vagy épp együtt kártyáznak vagy sakkoznak, Erzsi pedig kertészkedik. 

Minden ugyanúgy van mint mindig is, csak éppen még külön vagyunk.