Imádom az őszt! Ugyan ma egész nap esett az eső -leszámítva a hajnalt, amikor futni voltam- de akkor is nagyon jó volt! Ezelőtt egy-két héttel, hiába indultunk 5 15-kor futni, mire a Röges utcához értünk, már pirkadni kezdett... Hát ma nem. Ez részben a felhők, részben pedig a rövidülő nappalok miatt van. S csak rosszabb lesz ebből a szempontból. De keresem a jó oldalát a dolgoknak, s itt is megtalálom! Lehet gyertyázni -imádom-, lehet kandallózni, lehet gyönyörködni a színes falevelekben, a hűvösben csizmába bújni, s lehet ugyanebben a jó kis csimmában ugyancsak jó nagyot esni a vizes faleveles macskakövön... ;))))
A mai napom nagy részét Picurral töltöttem. Mivel annak ellenére, hogy azt mondták, hogy novemberi születésű az én drága kislánykutyuskám, s addig biztos nem fog tüzelni, ráérek az ivartalanítással, két-három hete hát, hogy is mondjam... Belehúztak Edével a fajfenntartás szempontjából elengedhetetlen szaporodást előidéző tevékenység folytatásába... Az, hogy nem várták ki a novembert, nem akkora probléma.... Picur nem tudta, hogy az örökbe adók mit állítottak, így nem is tarthatta magát hozzá. Ahogy arról sem tudott, hogy nem szabad Beagle méretnél nagyobbra nőnie, mert Ő "maximum akkorára nőhet". Nos. Már augusztus vége felé elkezdett tüzelni, meghazudtolva vagy a születési dátumát, vagy azt, hogy egy éves kor előtt ivaréretté válnak a kutyák. Ugyanerre alapozva, még nincs egy éves, de a magassága már vetekszik Edéével, aki egy berni pásztor, tehát nem kicsi. Ellenben nagy. Szóval Beagle már nem lesz. De lehet még agár, vagy dog is...
De ezek mind nem is számítanak! Az számít, hogy mennyire szeretem! Nagyon-nagyon! Mikor megláttam a FB-on kiskölyökként a gyerekkori Linda kutyámra emlékeztetett, így kisírtam a Férjemnél Karácsonyi ajándéknak. ;)))
Megkaptam! ;))))) Állatvédőktől fogadtam örökbe. Nagyon sanyarú sorsa volt, ahol született, éppen földhöz csapkodták őket utólagos születésszabályozás címén. Szerencsére meglátták, s megmentették őt és egy másik kis tesóját. Valószínűleg e miatt a rossz élmény miatt félős is ennyire. A Férjem nagyon nem szerette Őt. Tényleg mindent szétrágott, óriási lukakat ásott a kertbe, helyből átugrotta, ugorja a direkt miatta megmagasított kerítést... Szóval renitens. De szerető és jó lelkű. Mint minden állat. Volt egy olyan időszak mikor erős nyomás hatására úgy volt, hogy meg kell válnom tőle, de aztán valahogy a kis drágám belopta magát Bélám szívébe, így most már teljes jogú tagja Családi társadalmunknak.
Szóval mivel szemmel látható volt Edével történő szerelmének beteljesülése, elvittem Állatorvoshoz ivartalanításra. Ugyan erősen gondolkodtam rajta, hogy az első vemhességét hagyjuk kihordani, majd elajándékozzuk azt az egy-két kutyát. De aztán végül mégis a megszakítás és az ivartalanítás mellett döntöttünk. Ezért mentünk tegnap Kismarosra. Deeee, van közelebb is állatorvos, csak valószínűleg a gödöllői levegő miatt kb. 20 e Ft-tal drágább lett volna....Az meg azért egy kicsit sok. Annyi pénzből mennyi kolbászt tudok venni...! ;))))
Mint a műtét alatt kiderült, az egy-két kiskutya helyett kilenc kölyköt várt Picurunk, de szerencsére még nagyon picik, kis fürjtojás nagyságúak voltak. Annyira rossz volt, mikor az altató miatt kezdte elveszteni a kontrollt a teste felett és csúsztak szét a lábai...
Egy órát ültem a kocsiban, esett az eső, Kismaros egy városszéli utcájában. Gyönyörű volt. Kopogott az eső, csordogált a szélvédőn és bőven volt időm gondolkodni...
Azon járt az eszem, vajon Picurkám mennyit fog fel ebből az "abortusszal" egybekötött ivartalanításból. Azt gondolom, hogy a kutyák is ugyanolyan lélekkel rendelkeznek mint mi, éppen csak gyerekszinten és kutyatestben élnek... Tudom, milyen egy abortusz után. Nem akarom, hogy Picur ugyanazokat érezze! Teljesen behorpadt a kis hasa és kedvetlenül fekszik egész nap... Úgy szeretném ha meg tudnám vigasztalni! Szeretgetem, simogatom, fájdalmát csillapítom... Ennél többet nem tudok. Sajnos idővel múlik ez majd csak belőle.... Tudom, hogy jól döntöttünk, de akkor is fáj látni, hogy szenved és fáj átélni vele a fájdalmát. Ismét.
Tudom, hogy ez sem véletlenül történt az életünkben. Sem Picuréban, sem az enyémben, a gyerekek is tanulnak belőle... Az, hogy kinél mi csapódik le belőle, kérdéses számomra. Az biztos, hogy az életben mindig mindenki hatással van a másikra. Akár akarja, akarjuk, akár nem. Ez így van jól!
-Ez igazából tegnap történt, de estére annyira elfáradtam lelkileg, hogy nem volt erőm teljesen befejezni, ezért tettem most.
Mint a műtét alatt kiderült, az egy-két kiskutya helyett kilenc kölyköt várt Picurunk, de szerencsére még nagyon picik, kis fürjtojás nagyságúak voltak. Annyira rossz volt, mikor az altató miatt kezdte elveszteni a kontrollt a teste felett és csúsztak szét a lábai...
Egy órát ültem a kocsiban, esett az eső, Kismaros egy városszéli utcájában. Gyönyörű volt. Kopogott az eső, csordogált a szélvédőn és bőven volt időm gondolkodni...Azon járt az eszem, vajon Picurkám mennyit fog fel ebből az "abortusszal" egybekötött ivartalanításból. Azt gondolom, hogy a kutyák is ugyanolyan lélekkel rendelkeznek mint mi, éppen csak gyerekszinten és kutyatestben élnek... Tudom, milyen egy abortusz után. Nem akarom, hogy Picur ugyanazokat érezze! Teljesen behorpadt a kis hasa és kedvetlenül fekszik egész nap... Úgy szeretném ha meg tudnám vigasztalni! Szeretgetem, simogatom, fájdalmát csillapítom... Ennél többet nem tudok. Sajnos idővel múlik ez majd csak belőle.... Tudom, hogy jól döntöttünk, de akkor is fáj látni, hogy szenved és fáj átélni vele a fájdalmát. Ismét.
Tudom, hogy ez sem véletlenül történt az életünkben. Sem Picuréban, sem az enyémben, a gyerekek is tanulnak belőle... Az, hogy kinél mi csapódik le belőle, kérdéses számomra. Az biztos, hogy az életben mindig mindenki hatással van a másikra. Akár akarja, akarjuk, akár nem. Ez így van jól!
-Ez igazából tegnap történt, de estére annyira elfáradtam lelkileg, hogy nem volt erőm teljesen befejezni, ezért tettem most.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése