Önfejlesztők Karácsonya 2015. /3.rész Belső harmónia

Tudod mikor áll rendelkezésedre a belső harmónia? Mikor mondhatod el magadról, hogy kerek egész vagy? A legfontosabb jellemzője, hogy reggel mosolyogva ébredsz. Boldogsággal tölt el, hogy újabb nap virradt. Akkor vagy egységben a saját lelkeddel, ha jól érzed magad a bőrödben. Ha szereted a tested. S talán a legfontosabb, hogy nincs benned semmiféle félelem az előtted állóktól.... Te hogy ébredsz fel?

Annak, hogy a fenti kérdésekre, pozitív válaszokkal szolgálhass, a mindennapjaidat kell górcső alá venned. Azt kell átgondolnod, hogy az esetek túlnyomó többségében mire figyelsz. Olyan felé irányítod-e a figyelmedet, amire hatással bírsz? Olyanokat engedsz csak be, akár mint egy ellenzős ló, amik pozitív erővel bírnak?

Mire bírunk hatással? Arra ami a nagyvilágban történik, biztos nem. Arra, ami a politikában zajlik, ugyancsak nem. Még ami a szomszédban, vagy akár egy nagyon szeretett személy életében történik, arra sem tudunk hatni. Mert nem a mi hatáskörünk. Egyszerűen nem tehetünk semmit. Máshoz tartozik, más élete, sem jogunk, sem eszközünk nincs ráhatást gyakorolni. Persze könnyű tudni, hogy a másiknál mi lenne az üdvözítő..., főleg érzelmek nélkül. De nem a mi feladatunk. Amivel egyes-egyedül foglalkozni kell, az a saját életünk. Saját magunk. Semmi másra nem vagyunk feljogosítva. Minden egyes történéshez, eseményhez megválaszthatjuk a reakcióinkat. Azt, hogy egyáltalán foglalkozunk-e vele. Ezért érdemes először is megkérdezni magunktól, hogy van-e azon eseményekre ráhatásunk? Ha nincs, el kell engedni. Ez nem könnyű. De ha boldog akar lenni az ember, meg kell tenni. Nem szabad a saját életünket, más életének nehézségeivel is tetézni még. Úgysem oldhatsz meg semmit. Az az Ő feladatuk. De hogy kicsit távolabb menjünk... Borzalmas dolog, ha lezuhan egy repülőgép. Iszonyat lehet a hozzátartozóknak megélni Szerettük elvesztését. De azzal, hogy én is hagyom magamon eluralkodni ezt az érzést, nem segítek rajtuk. Sem az elhunytakon, sem az életben maradt szeretteiken. Éppen ezért kár ilyen gondolatokkal, majd azok általi érzésekkel foglalkoznunk. Ahogy kár előre félni is valamitől. Egyik barátnőmmel, közölte, egy "gyógyító" ismerőse, hogy eszébe se jusson semmi nagy tömegrendezvényre menni az Adventi várakozás idején, mert biztos terrortámadás lesz! Nos. Ő nem is ment. Közel egy hónapot rettegett....Miért? A nagy semmiért. Kár félni. Aminek be kell következnie az életünkben, be is fog. Az addig tartó időt sem élvezhetjük? Ha már csak mondjuk pár hónap van hátra, nem inkább boldogan és teljes életet élve kéne azt eltölteni? Ha pedig mégsem következik be az, amitől féltünk, milyen elvesztegetett idő volt minden pillanat amit a félelemmel töltöttünk el! Így is, úgy is hiábavalóság! Nem szabad. Nem. 

Ha pedig a kérdésre, hogy van-e ráhatásunk az eseményekre és azok következményeire, a válaszunk igen, akkor szabad csak továbbra is gondolkodni róla. Mert akkor van egyedül értelme! Csakis akkor! 

Egyébként pedig...az mondják hogy ha 100%-ot tekintünk végeredménynek, akkor abból csak 10% az esemény és 90 a reakciónk rá....Azért ez elgondolkodtató. Éppen ezért fontos megválasztani, hogyan reagálunk. Hagyjuk-e, hogy hasson ránk. S ha igen, milyen irányba és milyen mélyen. Ezek ismétlem, nagyon nehéz feladatok. Nagyon. Főleg ami érzelmi töltéssel is bír az életünkben. Szép feladat. S nehéz.

De ami jó hír, hogy mindig van választásunk. Mindig! Minden egyes alkalommal eldönthetjük, hogyan reagálunk. Milyen gondolatokat engedünk be és azok által mit érzünk. Eldönthetjük, hogy hagyunk-e továbbra is létezni az életünkben egy olyan kapcsolatot például ahol nem a minket megillető megbecsülésben van részünk... Hagyjuk-e, hogy valaki csúnyán beszéljen velünk, bántson bennünket... Vagy hagyjuk-e, hogy valaki ne teljes egészként, értékes emberként tekintsen ránk, csak egy bábként, vagy játékszerként.... Ezeket mind-mind, sok mással egyetemben mi döntjük el. S ezek, hogy ezeket meg lehet-e tenni bizony a mi felelősségünk. Például az enyém is. Engedek-e egy olyan valakinek aki folyamatosan leminősít és szapul. Hagyok-e olyan embert az életemben lenni és mindenki elé helyezni, aki nem, hogy nem becsül meg engem, de még azt az érzést is váltja ki belőlem, hogy nem vagyok elég jó. Ezt én döntöm el. Tehetek bármit... mindig lesz aki nem szeret, ha megfeszülök sem. De nem is kell. Ez az én döntésem. De minden döntés, ami a megszokottal ellentétes, fájdalommal jár. Egyértelmű. De harcolunk, mikor meg akarunk szerezni valamit és harcolunk akkor is mikor el kell engedni. De ez nem rossz dolog. Csak fájdalmas. De nem lehetetlen. 

Ahhoz, hogy én boldog legyek, hogy mosolyogva ébredjek, nem szabad hagynom hogy engem bántó, vagy nem becsülő emberek vegyenek körül. Egyszerűen el kell tőlük szépen köszönni és ha muszáj kapcsolatban lenni, minimálisra csökkenteni a kommunikációt, ha pedig nem, teljesen felszámolni azt. Csinálják mással. De velem nem! Mindig van választás. A belső harmóniához pedig elengedhetetlen, hogy mind én, mind mások tiszteljenek. Nem kell szeretnie másnak engem, csak saját magamnak. De nekem nagyon! S a tisztelet pedig alapvető!!!

Ahogy meghatározó az is, hogy milyen emberek vesznek körül. Olyanok akik szeretnek, s ha esetleg kritikát is fogalmaznak meg velem szemben, az építő jelleggel bír, vagy folyton szapuló és lekicsinylő megjegyzéseket osztogató, engem kicsit sem szerető emberek. Az, hogy Te milyen vagy, nagyban függ attól, hogy kikkel találkozol, kommunikálsz nap, napután. Egyrészt hatnak Rád, a szavaikkal, véleményükkel, másrészt pedig azzal amilyenek. A Téged körülvevő emberek átlaga vagy.... Nem mindegy, nekem nem mindegy hogy a társaság ami körülvesz jó szándékú-e, képes-e becsülni, szeretetteljes-e, jó-e hozzám és másokhoz, valamint vannak-e céljaik és hajlandóak-e tenni értük. Én ilyen szeretnék lenni, így az ilyen emberek társaságát keresem már csak. 

Mióta ezeknek megfelelően élek, sokkal nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb vagyok. Egyre inkább érzem, hogy igenis szerethető vagyok, kedves, tiszteletreméltó, és jó szándékú. Nagyon érdekes, de egy majd'hat hónappal ezelőtti tanfolyamról hívott fel ma este, egy akkori Csoporttársam. Állítólag azóta is szinte nap mint nap eszébe jutottam és most sikerült kiderítenie a telefonszámomat és csak azt akarta elmondani, hogy akkor az első pillanatban ahogy meglátott, rendkívül kellemes érzések töltötték el velem szemben ülve és a tanfolyam alatti napokon is azt érezte, hogy jó, nagyon jó a közelemben lenni. Oh, fantasztikus érzés volt ezt hallgatni. S ami érdekes, hogy mostanában több ilyen visszajelzést is kaptam, s a megtépázott kis önbecsülésem, kezd újra talpra állni. S ez annyira nagyon jó! 

S, hogy mi jó még? Mi segít a belső harmónia megtalálásában? Nekem nagyon segít ha örömet okozhatok. Ha például egy ismerőst láthatok reggelire vendégül. Az, ha a kisfiamnak adhatok egy extra szüneti napot. Az, ha a szakadó hóesésben elmehetek futni! Az, ha szánkózhatunk és birkózhatunk a gyerekekkel a hóban, majd végre forró vízben ülve, zöld teát kortyolgathatok. S az, is hogyha Zsigi kis szerelmem (Simi 9 éves kis osztálytársa), egyfolytában ölelget és süt róla a szeretet! S mivel én rendkívül szerencsés vagyok, mindez egy nap leforgása alatt, ma történt velem. Boldog vagyok, s holnap ezekre gondolva, mosolyogva ébredek. 

Önfejlesztők Karácsonya 2015. /2.rész Egészség

Az egészség blokkot Péter úgy kezdte, hogy gondoljuk át, mennyire vagyunk elégedettek magunkkal. Első sorban a külsőnkkel. Úgy teljes egészében. S csak magunkat nézzük. Ne azt, hogy ez vagy az, hogy néz ki. Azt vegyük csakis figyelembe, hogy mi milyenek vagyunk. Ne hasonlítgassuk magunkat másokhoz.

Van a Csajokkal (hatan vagyunk a "Csapatban") egy közös kommunikációs csatornánk, ahol írogatunk egymással. A napi eseményekről, pasikról, sportról, lelki dolgokról, minden ilyesmiről. Tegnap érdekes mód pont ez volt az egyik fő téma. Az, hogy kell-e máshoz hasonlítani magunkat. S volt közöttünk olyan akinek meggyőződése volt, hogy igen. Mert akkor láthatjuk, hogy mi vékonyabbak/edzettebbek/szebbek/fittebbek stb. vagyunk. Én erre viszont azt mondtam, amit már az előadáson is hallottam, hogy ez talmi öröm. Mert ne hasonlítgassuk magunkat. Nem ad valós képet! Ha egy gyengébb/csúnyább (mert csajok vagyunk! :) ) vagy kövérebb nő lesz a kiindulási alap, azzal nem látunk igazi képet. Lehet mindig is olyan volt. Vagy ha pedig egy igazán szép és izmos és fitt csajszihoz, akkor pedig ott van a kisebbségi érzés. Az, hogy Te jó ég, hol vagyok én Őhozzá. Egyik sem visz előre. Míg az első hamis önbizalmat ad, a másik összetöri azt is ami volt. 

Ezen a területen is az egyetlen amivel foglalkozni érdemes, az saját magunk. A saját testünk. Milyenek voltunk mondjuk öt éve. Csakis ez számít. Csakis az, hogy magunkhoz képest milyen irányba fejlődtünk. Egészséges a kinézetünk? Vékonyak vagyunk, vagy kövérek? Vonzóak vagy szürke kisegerek? 

A külső megjelenésünkön túl pedig ami egy fokmérője az egészségnek, az  a testsúlyunk. Azt érdemes megvizsgálni, hogy a valódi súlyunk az úgynevezett ideális testsúly +/- 5 kg -os határán belül mozog-e.  Azt, hogy sportolunk-e minimum heti háromszor egy órát. Azt, hogy megvan-e a napi 7-8 óra alvás. S végül azt, hogy egészségesen étkezünk-e. Mert ezek azok amik mind a testünk külső megjelenésében, mind a belső működésében is igen erősen számítanak. Bejöhetnek még egyéb tényezők is,mint például a lelki egészség, de ha ezek rendben vannak, igazán nagy problémák nem jelentkezhetnek. 

Amit ki lehet tűzni célként és érdemes is foglalkozni vele, a megfelelő folyadékbevitel napi szinten. Ez lehetőség szerint a 2-3 liter víz. Ez a legjobb. Bevallom őszintén, nekem karcos valahogy a víz. Imádom a teákat, én leginkább azt iszom. A zöldtea számomra a favorit! Ahogy reggel felébredek, az az első, hogy vizet melegítek (a tűzhelyen és nem mikróban!) és áztatom a teafüveimet. Most Karácsonyra kaptam gyógynövényeket is, amiket kedves Barátnőm szedett vidéken, azokat is nagyon szeretem. Ezekbe kis mézet és aszkorbinsavat teszek és már iszom is. Ilyen lehet a kávéfüggőség is. :) Imádok reggel forró teával indítani.  De mint tudjuk, a tiszta víz lenne az igazi. Mondogatom is magamnak, hogy örömmel és szívesen iszom vizet.... még nem hittem el és őszintén szólva csak a mondogatásnál tartok... 

A sport az étkezés mellett az, ami a testsúlyunk alakulásában felelős. S ne csak a külső megjelenés miatt nézzük a testsúlyunkat, mert ennél sokkal fontosabb az egészség. Nem lehet cél 40 kg-osnak lenni, csak azért, hogy jól nézzünk ki (?!), mert mondjuk én, 168 cm magassággal és ezzel a súllyal kifejezetten beteges lennék. Itt is érdemes csak magunkat nézni. A mérleget talán el is felejteni. Évek óta nem mértem magam. Úgyis érzem, hogy híztam-e vagy éppen ideálisnak érzem a testem. Nálam nagy fokmérő a hasamon lévő zsírmennyiség. Valami olyasmi mint a férfiaknál, hogy látják e a hasuktól a.... hát tudjuk mit. :) Nekem persze csak a terhességem alatt volt akkora hasam, de most azért ahogy általában fürdés közben letekintek, számít, hogy mekkora az úszógumi ami előre buggyan. Ez nálam egyenes arányban van az elfogyasztott császárszalonna/nutella és futás mennyiséggel. 

Ugye mostanában azt hallani, hogy a jó kis zsíros ételek, amikért én képes vagyok megveszni, mint például a kolbász és a szalonna, rákkeltőek. Rákkeltőek! Na, persze! Tuti nem! Ez egy orbitális baromság és kikérem magamnak! Ezek igenis a legeslegjobb kaják és ha megfelelő mozgással ellensúlyozzuk a kalóriatartamukat, még csak nem is hizlalnak.  Persze tudni kell különbséget tenni az ízfokozókkal és gyors "füstöléssel" készült nagyipari és a valódi házi, megfelelő módon készült termékek között. Ez utóbbiak biztos hogy nem károsak. Szóval megfelelő mozgással párosítva azt gondolom, hogy bátran fogyaszthatóak.

Egy szó mint száz, érdemes nem a nagyipari termékeket fogyasztani, amik tele vannak ízfokozókkal, tartósító-, és egyéb műanyag szerekkel, hanem a friss, alap dolgokból összeállított ételeket előnyben részesíteni. Persze mondhatni, hogy nincs idő főzni, meg kedv meg stb. De ha most nincs idő magunkra, az egészséges(ebb) ételeket elkészíteni, vagy a mozgásra, később nem fogják megkérdezni, hogy van-e időnk a betegségre. Az már nem opcionális.... 

Éppen ezért tűztem ki célul a heti 4-5 óra testmozgást, s nem a konyhába való kisétálást értem alatta, hanem az én esetemben a futást és az egészségesebb táplálkozást. A császárszalonnához hagymát, illetve idényzöldséget fogyasztani, a nutellához  vizet inni, kész kajákat nem venni és naponta minimum egyszer idénynek megfelelő nyers zöldséget és gyümölcsöt fogyasztani. Ami rettenetesen káros és hizlal is szerintem az a fehér lisztes pékáru. Na azt nullára csökkenteni. A súlyommal (mivel nem mérem) nincs problémám, de akkor is érzem, ha sok ilyet eszem, hogy nem jó. Azt gondolom, hogyha az előzőek mellett megiszom a 2-3 liter folyadékot is majd, továbbra is teljes egészségnek örvendhetek. 

S már csak egy összetevője lehet az egészségnek, azt pedig Popper Péter fogalmazta meg: "A vidámság és a jókedv a legerősebb fegyver a betegségek ellen!" 

Úgyhogy együnk jókat jókedvvel és fussunk nevetve, hiszen "az egészség nem  minden, de egészség nélkül minden semmi."

Önfejlesztők Karácsonya 2015. /1.rész

Karácsony előtt voltunk Szabó Péter motivációs előadásán Simivel. Azóta nagyon sokszor eszembe jutnak az ott elhangzottak. Feljönnek gondolati szinten, csak úgy, önmaguktól és előhívják Soma vissza-visszautalásai illetve Bessym érdeklődő kérdései. 

Azért, hogy bármikor fel tudjam idézni az ott hallottakat, illetve hogy valóban beépülhessenek az életembe, hogy átgondoljam őket, leírok mindent ami ott megfogott. Ezt azóta szerettem volna, de eddig toltam. Halasztottam hogy elővegyem a jegyzeteimet és átolvasva, elkezdjem őket alkalmazni is, beépíteni a mindennapokba. Hogy miért? Mert erőfeszítést igényel. Mert változásokat kell eszközölnöm az életemben. Mert meg kell hoznom olyan döntéseket, melyek kibillentenek a komfortzónámból. S ez nehéz.

De ma...ma már megérett rá a pillanat. Vagy én. Mert mindezek fantasztikus gondolatok és előre mutatnak. Erőfeszítést igényel a megvalósításuk, de érdemes megküzdeni velük, állítom!

Péter az előadásnak az "Élj teljes életet" alcímet adta, s úgy kezdte a napot, hogy végig kellett gondolni a 2015.évet és le kellett írni a három legjobb dolgot az elmúlt évből. Én a masszázzsal való mély kapcsolatot, az új ismerősöket, barátokat és az érzelmi megerősödést írtam. S ha mélyebben belegondolok, ezek mindegyike a masszázsra vezethető vissza. Nagyon-nagyon szeretem és nagyon-nagyon sokat is köszönhetek a masszázsnak. Ezáltal tudom igazán megélni a szeretet fizikai formáját. A szüleim, illetve a tágabb gyerekkori családom körében nem volt "divat" az érintés. Igazán akkor kezdett számomra is fontossá válni, mikor megszületett a kisfiam. Előtte olyan esetlen volt a fizikai kontaktus ezen formája. Somával már változott, majd a masszázzsal mélyült el ez igazán bennem. Csodálatos megérinteni másokat. Az ahogy a bőr, bőrhöz ér és simít és gyúr, vagy szerettek esetében ölel az ember, fantasztikus érzés. Kimondhatatlanul jó érzés. Úgyhogy a masszázs áldás az én életemben. Rendkívül hálás vagyok érte! 

A nap tematikája az élet öt tartóoszlopának átbeszélésére épült. Az öt tartóoszlop a következő:

-Egészség;

-Belső harmónia;

-Emberi kapcsolatok;

-Hivatás és

-Anyagi függetlenség.

Ami bennem is mindig korlátként jelentkezett, s nagyon jó volt hallani, hogy ezek közül nem kell választani. Idejétmúlt ostobaság, hogy aki gazdag, az nem lehet egészséges. Vagy aki szerencsés (a szerelemben -emberi kapcsolatokban) az szerencsétlen az anyagiak terén. Ez egy óriási nagy marhaság!!! Miért ne lehetne életünk minden területe kiemelkedő? Miért kéne választani? Nem kell! Egyáltalán nem kell! Éppen csak minden területre megfelelő hangsúlyt kell helyezni és mindent területen oda kell tennünk magunkat. 

Ahogy én vagyok a felelős az egészségem alakulásáért is, úgy vagyok felelős az életem összes többi területének alakulásáért is. Ezt vagy elfogadod, vagy nem. Lényegtelen abból a szempontból, hogy ez így van. A felelősségvállalás szintjei szerint van, aki észre sem veszi ha változik valami az életében, mert nem Ő saját maga idézi elő tudatosan a változást. Van aki észreveszi ugyan, hogy történt valami, de csak elszenvedi azt. S van az, aki saját maga idézi elő a változást és ezáltal irányítja Ő a saját életét. Ahhoz hogy tegyünk is valamit, először be kell látni, hogy az életünkben mindenért mi vagyunk a felelősek. Egy-egy mondatunk, egy viselkedési formánk, egy-egy cselekedetünk,vezettek oda minket, ahol éppen vagyunk. Éppen ezért fontos, hogy minden tettünk elsősorban nekünk legyen jó, azzal a kitétellel, hogy másnak szándékosan fájdalmat nem okozunk. Ne azért tégy bármit is, hogy az tetsszen az embereknek! Mert nem fog! Nem tetszhet mindig minden tetted mindenkinek. Nem. De a jó hír, hogy nem is kell! Mivel Te töltöd a legtöbb időt magaddal, neked kell, hogy jó legyen az amit teszel! Te fogsz a következményekkel is együtt élni. S biztosnak kell lenni abban, hogy mindennek van vonzása. Egy fajta viselkedés vonzóan hat egy fajta embercsoportra, míg egy másik, egy másikra. Sosem leszel egyedül. De akkor leginkább nem, ha Önmagaddal harmóniában vagy. Mert ha mindenáron meg akarok felelni valakinek, s az a valaki egyszer csak eltűnik, ott állok saját magammal meghasonlottan, összetörve... Nem. Légy TE, építsd fel önmagad és lesznek akik azért fognak szeretni amilyen vagy, s nem azért amilyennek Ők akarnak látni. 

Amúgyis érdemes szem előtt tartani, hogy aki Téged kifogásol, aki rólad mond véleményt az leginkább saját magát mutatja be. Semmit nem mondhatsz anélkül, hogy az ne lenne meg Benned..... Ez azért elgondolkodtató kissé...nagyon! Félek már véleményt formálni bárkiről is, mert ha őszintén magamba tekintek, az összes ilyen megszólás, tükör.... Csak azt láthatod meg a másikban, ami benned van meg! Csak azt. Egyébként pedig, feltétlenül fontos kritizálni? Jellemezni a másikat? Miért? Biztos, hogy az amit én csinálok, az feltétlenül helyes? Biztos, hogy mindent tökéletesen csinálok és hiba nélküli vagyok? Meggyőződésem, hogy mielőtt másban kezdenénk hibákat keresni, magunkat érdemes lemezteleníteni és megvizsgálni... Nincs olyan ember, aki ezt követve, magát hiba nélkülinek találná....Vagy ha mégis, Őbenne fel sem merül, hogy mást kéne kritizálnia. Mert nincs rá szüksége.

Az ilyen ember egy kerek egész és pontosan tudja hogy csak saját magával kell foglalkoznia. Azzal amivel kapcsolatban Ő a felelős.  Az egészségével, a kapcsolatai minőségével, azzal hogy tölt-e megfelelő időt a szeretteivel, foglalkozik-e a pénzügyeivel, valamint azzal, hogy mivel tölti el az idejét, a szokásaival és a reakcióival. Csakis a saját élete jobbá tételével. 

Innen fogom folytatni az egyes területek kibontásával, de addig is futok egy óriásit csodálva a természet játékát. A hópihéket.... :)