Paleo, szénhidrátmentes töltött káposzta

A hétvégén beszélgettem egy kedves csajszi ismerősömmel, s ő mondta, hogy éppen töltött káposztát főznek az Édesanyjával... Azóta nincs nyugtom. :) Mivel tegnap Miskolcon dolgoztam, ma jutottam el oda, hogy nekiálljak. Délelőtt dolgoztam, így dél után mentem el a fiúkkal vásárolni. A piacon van egy biopult. Ott találtam rá a quinoa-ra. Ez egy Dél-Amerikából származó gabonaféle. ( A quinoa az egyik legjobb növényi fehérjeforrás, ráadásul kiemelkedően magas is a fehérje-tartalma -jóval több, mint a rizsé vagy a búzáé. Található benne C-, E-, és B-vitamin -utóbbiból többféle -, továbbá az öregedésért is felelős szabad gyököket hatástalanító béta-karotin, az ásványi anyagok közül pedig magnézium, vas, foszfor, cink, kalcium  valamint minden olyan aminosavat tartalmaz, melyre a szervezetnek szüksége van. Mivel nem tartalmaz glutént, könnyű megemészteni, ráadásul lisztérzékenyek is bátran fogyaszthatják.) 

Eddig még csak olvasgattam róla, így gyorsan vettem is egy zacsival, gondolván, hogy a töltelékbe gabonapehely helyett ezt fogom tenni. Ez egy puffasztott, natúr változat, így ahogy hazaértünk, egyből belekóstoltam. Nagyon jó! Komolyan! Nasinak, rágcsának is fogom enni. 

Mindenesetre, a töltött káposzta húsiját megpirítottam az előzőleg teflon serpenyőben lesütött kolbászon és szalonnán, majd sóztam, borsoztam, pirospaprikáztam, darált köménymagoztam és mikor kicsit kihűlt, hozzá kevertem a quinoa-t. Az ugyancsak piacon megvásárolt egy kiló savanyú káposzta felét ráraktam egy másik edény aljára, amiben már ugyancsak kisercegett a zsír a finom kolbászból és jó kis kenyérszalonnából. Erre következett a levélbe göngyölt darált húsos keverék. Kilenc levelet vettem az egy kiló káposztához. Mikor begöngyöltem őket, jól betakargattam a maradék káposztával és feltettem főni. Megkóstoltam! Nagggyon finom lett! Még jobb ezzel a gabonával, mint a zabpehellyel úgy, hogy megszívta magát a lével. Teljesen olyan az állaga mint a rizsnek. Isteni!!! Alig várom,hogy haza érjen a Férjem és vacsizzunk. :)

A hétvégi futással kapcsolatban merült fel ma egy nagyon érdekes, de jó érzés. Amikor már futottunk egy ideje és a vége felé jártunk, szóltam Ancsának, hogy álljunk meg egy pillanatra. Egy szántóföld mellett haladtunk éppen. Dombok körülöttünk és egy teremtett lélek sehol rajtunk kívül. Olyan mély csend volt! És olyan nyugalom!!! Soha nem éreztem még azt. Mennyei volt...! Ahogy kerestem a szót, hogy megfogalmazzam amit érzek, az Ősnyugalom jutott eszembe... A levegő sem rezdült, ült a csend, a nyugalom, a biztonság minden tökéletes volt!

Az a meggyőződésem, hogy magában ez a Föld, annyira egy nyugodt, kiegyensúlyozott, tökéletes hely! Minden adott! Minden. Csak az a baj, hogy mi, emberek elrontjuk a gondolatainkkal, a negatív érzéseinkkel. Ott jöttem rá, hogy minden rossz csak az elménkben létezik. Mi generáljuk. Mi adunk neki hatalmat azáltal, hogy rágondolunk. De miért? Jó ez? Jó szenvedni? Nem. Mégis sokszor örömmel lubickolunk a rosszban ahelyett, hogy döntenénk és inkább a jóra összpontosítanánk... Meg lehet csinálni. Nekem sikerült! Sikerült magamat kirántani tegnap hazafelé Miskolcról a rossz érzésekből. Segíthet ebben zene, egy jó gondolat vagy csak az akarat. Mi döntünk....! 

Rumos-kókuszkocka, mandulás pogi és terepfutás

...Ülök a kádban, s egyszerre érzem a bőrömön, h milyen forró a víz és az orromban a felfelé szálló levendulaolaj erős illatát. Kezemben egy nagy bögre gőzölgő zöld tea.... Ebben a pillanatban azonban visszaránt Futótársam hangja és azt látom, hogy újabb brutál emelkedő magasodik előttünk. Keserűen rájőve, hogy bizony milyen messze van még a verseny végét követő lazulás, a következő csipkebokorról szakítunk egy pár bogyót. Ahogy ezt rágom és egyszerre érzem a bogyó húsának puhaságát a magok keménységével szemben, eldöntöm, hogy a hazaérkezést követő légkésőbb 8. percben a kádban fogok ülni. 

Mikor elhatároztam, hogy indulok ezen a versenyen nem tudtam, hogy ekkora (300 m) szintkülönbség lesz... De lehet jobb így... :)

Sokkal jobb! Örülök, hogy elmentem, mert újra legyőztem a lustaságot, tettem valamit az egészségemért, fejlesztettem a kitartásomat és ismét találkoztam valakivel, akivel két éve pár hónapig egy suliba jártunk, majd miután én kiléptem, nem találkoztunk.

Pár hónapja egy ugyancsak ilyen rendezvényen futottunk össze, s most megint! Ő ugyan gyorsabban fut mint én, de vagy miattam vagy a bátran elénk magasodó és alattomosan húzódó emelkedők miatt, hátra maradt velem. 

Közös futásunk közben terelődött a szó a finomabbnál finomabb étkekre és ezzel kapcsolatban arra, hogy hogyan lehet úgy jót és jól enni, hogy az ne épüljön be egyből úszógumi, narancsbőr és egy újabb hurkácska formájában egyre tökéletesedő testünkbe. :)

A hétvégi sütikről meséltem neki. Az egyiket Simikém dobta össze még pénteken. Ő hét éves, de imád alkotni! Adtam neki 20 dkg kókuszreszeléket, 20 dkg darált mandulát, 2 dl kókuszzsírt, édesítőszert és rumaromát. Ezeket a kis kezeivel jól összekeverte, majd ezt követően hűtőbe tettük. A kókuszzsír ami a hidegben összeáll, kis idő letelte után össze is kapta a sütit, így már tudtuk is szelni... Isteni lett! <3 Gyors, egyszerű és mennyei! 

Ugyanezen az elven haladva könnyű elkészíteni a "sportszeletet" is. Darált mandulát (20 dkg), fele annyi darált diót, három evőkanál holland kakaóport keverünk össze rumaromával, édesítőszerrel és tejjel valamint kókuszzsírral. Amikor belesimítottuk egy kisebb tepsibe, készítünk rá csokibevonatot édesítőből, holland kakaóporból és kókuszzsírból. Ráöntjük és hűtőbe rakjuk. :) KÉSZ!

Tegnap este mikor vártuk haza a Férjemet, nagyon megkívántam a pogácsát. Mivel délelőtt voltunk vásárolni, volt itthon juhtúró is! :) Fogtam húsz dekát és összekevertem húsz deka darált mandulával,  tizenöt deka darált napraforgó maggal, és egy sütőporral. Vizes kézzel gömböket formáltam belőlük és sütőpapírra ültettem őket. A felébe füstölt sajt rudacskát szúrtam, míg a másik felére köménymagot szórtam! 220 fokon addig sütöttem míg pirosak lettek. Ismét nagyon finom lett, s a köménymag....! Húúúú, hát az valami csoda!!! Valami pazar a juhtúró és a kömény íze együtt...!

Ezt a pár receptet ígértem neki, miközben róttuk a kilométereket. Összesen 19,7 -t. Az emelkedők  miatt  két és fél órát futottunk, így ahogy hazaértem, egyből beültem a már fentebb leírt forró és illatos fürdőben egy zöld teával...! Ugyanolyan boldogságot okozott, mint amikor elképzeltem futás közben...! Apróság, de a fáradtságot és a hideget követően a maximumot nyújtotta! 

Szénhidrátszegény ételek és futás. Minden mennyiségben.

 Az elmúlt napokban a múlt hétből okulva, nagyon sokat futottam. Kezdtem ezt a hétvégén amikor is ugyan nem mentünk el a balatoni félmaratonra, de egy óriásit (~ 17 - 19 km) futottam a veresi tavakhoz. Majd azóta is a hétfőt leszámítva minden nap legalább 10 kilométert futottam. Nem is vagyok fáradt, kedvetlen! :) Vannak ugyan hangulatingadozásaim, de azok betudhatok a csaj mivoltomnak! :)

Még a nagy futás előtt szombaton elkészítettem a hétvégére a menüsort. Szombatra oldalast sütöttem együtt almaszeletekkel, padlizsánnal és jó sok hagymával. A friss zöldségek mellett az volt a köret. Nagyon finom lett az egyszerűen sós-köményes hús a sült zöldségekkel együtt. A gyerekeknek krumplipürével tálaltam. Érdekes, hogy már egyáltalán nem okoz hiányérzetet, hogy nem eszem szénhidrátot a húsi mellé. Pedig ha igazán belegondolok, elég sokat mozgok. Ebből is látszik, hogy a szénhidrátraktárainkat nem csak gabonából nyerttel lehet feltölteni! 

Vasárnapra Anna bébim kedvencét, milánóit főztem. Nekik durumtésztával, nekünk meg szénhidrát csökkentett (UPDATE) tésztával. 

Valószínűleg a sok futásnak köszönhetően vasárnap este nagyon ki voltam éhezve, s mivel a Családom palacsintát majszolt, muszáj volt nekem is készítenem valami finomságot. Igazából palacsintának indult a tojás a kókuszliszttel és édesítővel, de végül császármorzsa lett. A saját készítésű fahéjas szilvalekvárommal faltam fel! :) Isteni lett!!! Hmmmmmm.....

Az FB-n a gödöllői csoportban volt egy kedves Úriember aki ajándék csicsókát hirdetett. Régebben készítettem már Pomázon mikor ott laktam valamit csicsókából, így azonnal jelentkeztem rá. Ugyan nem paleo, de hasonlít a krumplihoz amit imádok, viszont 5-6 szor magasabb a rosttartalma s tele van minden jóval, amivel a krumpli nem. Viszont a krumplit lehet pucolni. :) Ezt nem. Vagy legalábbis nekem nem ment. Így héjastól készítettem belőle finomakat. Tény, hogy nyolcszor át kell mosni, de az élvezeti értékén semmit nem változtat a héja. Aznap este oliva olajra tettem a félbe vágott csicsókákat, besóztam és sajtot reszeltem rájuk, majd megsütöttem őket. A csicsókának van egy jellegzetes mellékíze, de ha azt elviseljük -Matyinak nem sikerült- akkor igazán finom ez az étel is. :) Másnap csicsókás rántottát is készítettem, úgy ahogy Mamám csinálta régen hagymával és sült krumplikockákkal. Valami pompás lett!

Ma, miután hazajöttem az újabb tíz kilométer leküzdése után, egy jó kis zöldségtálat készítettem friss zöldségekből magamnak, egész napra. Tizenegy óra körül már nagyon éhes voltam. A tál pedig üres. :) Így fogtam egy padlizsánt, egy cukkinit, egy almát, füstölt sajtot, szalonnát, és póréhagymát. Szép tornyot halmoztam belőlük, s miután egy kis vörösbort löttyintettem alá, fólia alatt betettem sülni a sütőbe. Mikor már megpuhult minden, levettem a fóliát és leöntöttem tormás tejszínnel... Húúúú, nagyon jó lett!!!! Csak nem laktató. :) Öt tornyocska után éreztem úgy, hogy igen... kezdek jól lakni. 

Holnap megyek dolgozni, a héten többet már Miskolcra nem, csak Pestre, így reggelre ismét tervezem a futást. Olyan jó más futókkal is találkozni, inteni, nézni a leheletünket,a falevelek hullását, érezni a föld-, és az enyészet szagát, a mókusokat... Egy-egy emelkedőnél érezni, hogy nehezebb a futás, hogy erőt kell venni magamon, az első 15-20 perc álljunk meg leküzdése utána a jóérzést... A természetben lenni, a hideget....Imádom! Nagyon hálás vagyok ezekért a futásokért! Azért, hogy hol lakom, azért hogy képes vagyok futni, azért, hogy van bennem akarat, kitartás és azért, hogy mindezeket tudom értékelni... Mert minden rajtam múlik... A boldogságom leginkább!

Házi piadina, sajtos-tejfölös spagetti és endorfin

Valamelyik utolsó bejegyzésemben írtam a Tűztoronyban tett kirándulásunkról, ahol is megismerkedtem a Piadinával. Mivel tegnap Barátok jöttek hozzánk, s én is nagyon kívántam ezen ízeket, ezt készítettem. 

Zabpelyhes verzió

Nagyon egyszerű!!! És finom! És egészséges is a sok zöldségtől.

A Vendégeknek és a Férjemnek sima liszt és rozsliszt keverékéből egy kis vízzel és sóval, míg magamnak zabpehelyből és annyi tojásból hogy összeálljon, készítettem az alapul szolgáló tésztalapot. A gyerekek zsömlére kapták a "tölteléket". Az alapokra először juhtúrós tejfölt kentem, de jó bőven! :) Imádom, ha jól csúszik az étel le a torkomon! 

A juhtúrós csúszkára kókuszzsírban sült füstölt sonka szeleteket, lila hagymát, olvasztott sajtot, pritamin paprikát, jégsalátát, retket és paradicsomot raktam. A sonkát a Petőfi tér közelében lévő hipi-szupi -nekem- szatócs boltban veszem. Ez rendes sonka, de kérésre hajszálvékonyra szelik és fóliák közé fektetik őket. Annak ellenére, hogy tényleg hártya vékonyak, szendvicsbe is bőven elég egy sorban, mert ugye a sonkának annyira jellegzetes íze van! A készítéskor a leghosszabb folyamat a zöldségek felaprítása. De ezt meg lehet már csinálni jóval előre is. Mert a lap és a sonka kisütését viszont érdemes frissen készíteni, hogy jó meleg legyen a mi kis Piadinánk. 

Mennyei lett...! Barátaink repetát is kértek, ami azért elárulja, hogy valóban finom lehetett. S a gyorsaságról is csak annyit, hogy nem úgy készültem a tésztával, hogy még kérni fognak, de gyorsan összeöntöttem a lisztet a vízzel és sóval és már ment is a zsiradék nélküli teflonedényre, hogy szép barnásra süljön. :) Szinte észre sem vették és jött a következő adag.

Laktató, egészséges és jóízű étel! A kedvencünk lett! Még Simi is elpusztította, pedig az már nagy szó! :)

Imádom a tésztás ételeket és olyan jó, hogy van egészséges alternatívájuk! Pont a napokban beszéltem valakivel, hogy a fehér lisztes tésztáktól kb. fél óra múlva újra éhes voltam mindig mikor azt ettem.

Az a "spagetti" amit valamelyik este tíz körül csaptam össze, nem ebbe a kategóriába tartozik. Annyira ettem volna egy jó kis tejfölös-sajtos spagettit, hogy gondoltam egyet, elővettem a krumplihámozót, két szép hosszú répát és addig hámoztam őket, míg el nem fogytak. Most nem sütöttem meg a csíkokat, csak egy tányérra halmoztam és óriási adag tejfölt és trappista sajtot reszeltem rájuk! De tényleg sokat. Nagyon! Ennek köszönhetően annyira isteni lett! :) A jó sok tejfölös sajt mellett nem is nagyon lehetett érezni, hogy nem tészta bújik meg alattuk. Jól is laktam, nem álmodtam vadakat és hízni sem híztam. Szuper volt! :) 

Úgy volt, hogy a hétvégén én is részt veszek a balatoni félmaratonon, de egy jó pár dolog közbejött itthon, így lemondtam róla. A héten pont azért, hogy rápihenjek a félmaratonra, csak egyszer futottam. Szerintem ezért is lehet az, hogy annyira agyoncsapott vagyok lelkileg és fizikailag egyaránt, mint régen nem. De! De ma miután útjukra engedtem a gyerekeket, elmentem futni és egy óra alatt futottam is 9,1 km-t. Nem döntöttem csúcsot, de Isteni volt!!!! :)

Piszkosak, kopottak is
de a legjobb barátaim! :)

Komolyan olyan mintha a mozgás energiát adna, nem elvenne! Sőt, most hogy írom, amellett, hogy mindig rossz olyan emberi hozzáállásokkal találkozni, ami másoknak fájdalmat, rossz érzést okoz, még elvonási tüneteim is voltak a mozgáshiány miatt, hisz nem kaptam endorfint... 

Ami pedig mindig jön futás után. Úgyhogy a héten még hátralevő két napban tovább koptatom a képen látható Barátaimat! :) Szigorúan az élvezet miatt! Függő lettem....? Szenvedély..., nem beteg, hmmm, mi a jó szó... Szenvedélyfutó. Talán ez az. Igen. :)

Padlizsáncsónakok

Tegnap ismét Miskolcon dolgoztam és mikor végre hazaértem, nem igazán volt időm finomságot alkotni már, mert Somát karatéra kellett vinni, Macit felügyelni kellett, hogy ne ragadjon a PS mellett, futott a ház és nekem is fél hattól ajándékkészítő délutánom volt az Óvodában. Reggel hiába takarítok ki, délután mire hazaérek valahogy ismét kupi lesz.... Ki érti ezt?!  Simit lepasszoltam apukájának, vigye Ő. Matyit sokadik felszólításra sikerült elindítani az atlétikára és pont fél hatkor én is elindultam a két percre lévő oviba a gyerekeknek Mikulás ajándékot készíteni. 

Mielőtt elmentem volna, félbevágtam egy padlizsánt, rányomtam a LIDL-ben kapható sonkás ömlesztett sajtból, szeltem rá egy kis császárszalonnát, lila hagymát  megsóztam és csurgattam rá egy kis Fogadós libazsírt.... Beraktam a sütőbe és mielőtt elmentem megkértem Annabébit, hogy mikor hazajelzek, durrantsa be a sütőt, hogy mire hazaérek készen legyen... :) 

S elmentem az oviba. Már az gyanús volt, hogy majd' teljesen sötét az óvoda. S a csoportszobánkban csak egy Óvónő van. Miért is lett volna más mikor a jövő héten hétfőn lesz ez közös munka a többi szülővel.... :))) Egy kissé elnéztem a dátumokat. De hogy, hogy?!

Hazajöttem és elkezdtem én megsütni a vacsorára valót. A felnőttek vacsoráját, mert a Gyerekeknek hoztam Miskolcról mini ischlert és mini lekváros linzert. Rövidesen isteni illatok kezdtek el terjengeni a házban. Bébivel ketten voltunk itthon, mikor kaptuk a hírt, hogy két idióta a Kossuth Lajos utcában leütött egy Tanárt.... Kis nyomozás után kiderítettem, hogy az Atlétika edzés közben két részeg elkezdte molesztálni a lányokat és az Edző akinek nem írom ki a nevét, mert nem biztos, hogy szeretné,-  megvédte a lányokat. Sajnos eközben megütötték Őt és a Mentőknek kellett ellátnia! Matyi is ott volt az edzésen. Nagyon aggódtunk érte, ahogy a Tanár úrért is! Pont az edzés előtt beszéltem vele, mert elvette Matyi telefonját és csak nekünk hajlandó visszaadni. Még poénkodtam is vele, hogy majd Bélát küldöm be hozzá, mert Matyi osztályfőnökétől is én hallgatok mindig.... :))))

A leányzónkkal azon kezdtünk el sápítozni, hogy délután hat órakor a Kossuth Lajos utcában, ami azért elég forgalmas környék, hogy történhet ilyen?! Hogy kezdhet el két felnőtt férfi maximum 14 éves lányokat molesztálni...?! S aztán, hogy fajulhat el odáig a dolog, hogy verekedés történik.... Persze az alkohol. Vagy a drog.... Hivatkozhatunk erre, de a végeredményen nem változtat. 

Mindig is féltettem a gyerekeinket, van aki szerint túl szigorúan is fogjuk őket, de amellett, hogy nem fogjuk hét lakat alatt tartani őket, nem igazán lesznek a jövőben sem szabadon engedve csak úgy, az utcán! Mert nem lehet. Nem miattuk. Mások miatt.

Sok ez nekünk ez a két eset ami mostanában volt itt Gödöllőn. A domonyi gyilkosság és ez a garázdaság (?!) most. De mégsem gondolom azt, hogy végérvényesen elromlott volna a világ! Kissé sok nekem az az elvándorlási divat amit mostanában hallok. Meg lehet kövezni, de én azt gondolom, hogy nem az a megoldás, ha összepakol az ember és kiköltözik egy másik Országba. Ott sincs kolbászból a kerítés. Persze vannak olyan helyzetek, amikor megértem. Én igyekszem mindent és mindenki döntését elfogadni, de kezd már rettentően bosszantani, hogy még a csapból is ez folyik...?! Miért nem teszünk inkább valamit amitől élhetőbb lesz ez a mai Világ? Kicsiben. A saját családjában és baráti körében mindenki. És a kicsiből nagy lesz.

Én boldogan akarok élni, így kerülve a struccpolitikát igyekszem pozitívan élni. Vannak rossz pillanatok, órák, napok. De keresem a jót mellette! Nem a rossz, lélekromboló, gyilkosság, erőszak, szegénység cikkeket olvasgatom állandóan, postolom ki, ezzel is alátámasztva a saját rossz érzéseimet, s növelve a barátaimnál is.

Sosem volt könnyű, a szüleink, nagyszüleink is megkapták az Élettől a maguk nehézségeit! S mégis itt vagyunk! Az én nagyapámnak a második világháború végén, miután két évet volt hadifogságban Dániában, megvolt a lehetősége kint maradni. Biztos könnyebb élete lett volna..., de nem tette! Ez a hazája, itt volt a Családja! A gyerekeinket sem rakjuk ki az utcára kamaszkorukban mikor meghülyülnek...! Vagy a Férjünket! :)  Pedig néha nagyon nehéz! De nem az a megoldás! Hiszem, hogy minden változást magunkban kell elindítani. Változtass magadon és a környezeted is megváltozik. Én ebben hiszek.  

A tegnap esti incidens sem lesz mindennapos! Meggyőződésem! A Tanár urat eddig is szerettem, most már imádom! Tudom, hogy az Ő felelőssége a gyerekek akik edzésen vannak, ki kell állnia értük, de az én szememben akkor is óriásira nőtt!  <3

S a vacsora...? A szalonna, a lila hagyma és a libazsír megtette amit el lehetett várni tőle! :)

Isteni lett! Zsír! Libazsír...! :))))))

Tárkonyos ragu, Mandulatorta és Piadina görög esttel egybekötve

Öt napja nem írtam és már annyira hiányzott! Hála Istennek, tele vagyok elfoglaltsággal, ezért nem igazán jutott rá időm. Így fordulhatott elő, hogy hétfőn este Férjem látott el főtt étellel. Egész hétre. :)

Kívánságomnak megfelelően tárkonyos ragut főzött pulykából. Paleosan. :) Mármint, hogy krumpli nélkül, kókuszzsírral. Mivel kifejezett kérése volt, hogy mindenképpen kerüljön fel a Blogba, ezért dőlt betűvel, idézőjelben közlöm a leírását. 

"A kókuszzsíron üvegesre pirítjuk a vöröshagymát, majd rádobjuk a felkockázott pulykacombot. A pulyka levet ereszt a hagymán és ezt el kell főzni róla. Mindezt addig kell csinálni, míg a hagyma cukortartalma el nem kezd karamellizálódni, de még nem kezd el megégni. Ezt követi a megmosott és felvágott zöldség (sárga-, fehérrépa, zeller) és három gerezd fokhagyma. A kissé odakapott, megbarnult edényaljat a zöldségből kiszökő gőz, nedvesség az, ami fellazítja azt és ami megadja a leves igazi ízét is... Ezt felengedjük 2 dl jó minőségű száraz fehérborral, vegetával,  és fehérborssal fűszerezzük. Babérlevelet dobunk rá és ízlés szerint őrölt köményt. Fedő alatt tíz percig pároljuk. Megszórjuk a keményítővel, elkeverjük és felengedjük annyi vízzel amennyi levest akarunk. Addig főzzük lassú tűzön, amíg a zöldség al dente (harsanos) nem lesz. Folyamatos keverés mellett hozzákeverjük a főzőtejszínt, egy gerezd fokhagymát és várjuk, h a zubogás elmaradjon, hiszen lezárjuk a tűzhelyet. A legvégén rámorzsoljuk a tárkony. S kész."

Annyira finom lett, hogy örülök is, hogy ismét egy kondérnyit rendeltem belőle! Matyival esszük nap, nap után. :)

Ma délután készítettem egy jó kis mandulatortát is! :) Igaz, hogy nagyon fini a leves, de nagyon kívántam még valamit, így ripsz-ropsz, egy óra alatt össze is ütöttem a tortát. Feltörtem nyolc tojást és szétválasztottam őket. Ezután felvertem a fehérjét, majd édesítőt adtam hozzá és belekevertem 20 dkg mandulalisztet, valamint 10 dkg mandula szeletkét. Kétszáz fokon aranybarna színig sütöttem. 

A krémet bele és rá, tejszínből és a tojássárgájákból ugyancsak édesítővel és vaníliával főztem fel. Mikor besűrűsödött a két kanál keményítőtől és tojástól, lehúztam a tűzről és a félbe vágott torta két lapja közé, valamint a tetejére kentem és megszórtam a megpirított mandula lapocskákkal. Isteni lett! Ugyan nem olyan mint a svéd mandulatorta amit az IKEA-ban lehet kapni, de szerintem csak azért, mert nem barna cukker van benne, hanem édesítőszer.

Ma napközben láttam, hogy itt Gödöllőn, a Tűztoronyban görög estet rendeznek, élő görög zenével. Rá is beszéltem a Férjemet, hogy menjünk el. Imádom ezt a fajta zenét! Anna koromban (~ 13-14 évesen) voltak görög ismerőseink és tőlük kaptam egy kazit. Hónapokig hallgattam azt! Nagyon szerettem. :)

Fantasztikus ez az élő zene! Kb. három méter sem volt közöttünk és a zenészek között, annyira jó volt! Csupáncsak másfél órát voltunk, mert a gyerekeket itthon hagytuk, de nagyon kellemes volt, kikapcsolt.  Közben, ha már ott voltunk és tegnap illetve ma is futottam ~ 10-10 km-t gondoltam,hogy engedélyezek magamnak egy kis szénhidrátot. :)))) Jóóóóóó volt! 

Egy Piadina-t rendeltem. Ez élesztő nélküli félbehajtott -szerintem- pizza, vagy pita tészta, tehát teljesen egyszerű, liszt-víz-só egyveleg lehet kisütve lapon. Miután kisült, az enyémbe tejfölt kentek, füstölt-, sajtot és tarját tettek valamint óriási mennyiségű jégsalátát és paradicsomot. Mindezt finom jázminos zöld teával koronáztam meg! Mennyei étek volt számomra! :) Úgy is döntöttem, hogy a most épülő  Fundamentás csapatommal nem is mindig a Solierbe fogunk találkozni, hanem a Tűztoronyban is és ha rendes vagyok és futok, eszem egy-egy ilyen kis csodát! :)

Ahhoz az információhoz jutottunk, hogy minden hónap első szerdáján élő zenés est van a Kávézóban, így megbeszéltük Bélával, hogy ezeken a napokon le fogunk nézni oda. Tényleg csodás pár méterre nézni és hallgatni azokat az embereket akik élvezettel zenélnek, énekelnek... Annyira lélekérintő! Csak ültem és bámultam őket és vittek, vittek az érzések, a gondolatok oly messze....Igazán csodálatos volt. 

Ilyen pillanatokat futás közben nyerek még. Olyan negyven perc után... Az első 15 perc általában kínlódás. Meg akarok állni, fáradt vagyok, minek futni...stb.stb. Aztán jön a semmit sem érzek időszak. Majd negyven perc után a "dejófutniiiiii" :)))  Ma is isteni volt! Alig várom a holnapot, hogy fussak, érezzem a fáradtságot, az erőt a lábaimban, lássam a hulló faleveleket, a párát, a leheletemet... Hmmmm! Nincs ennél jobb! Na, jó! Van. A futás utáni zöld tea Piadina-val. :))))))))

Rántott hús

Nagy kedvencünk a rántott hús. A Férjem egyik legeslegnagyobb kedvence. Igen ám, de a Férjemnek egy szénhidrátkerülő Felesége van. Így az oly nagyon imádott bunda sem lehet akármilyen...! :)

Úgy készítettem a rántott húst, hogy az első állomáson használatos liszt helyett porrá darált zabpelyhet használtam, míg a második megállóban tojásba forgattam a kiklopfolt és besózott karaj szeleteket. S itt jött a varázslat! Zsemlemorzsa helyett darált szezámmag és ugyancsak darált dióba öltöztettem végül a husikákat és jó forró kókuszolajban sütöttem ki őket. Mivel imádom a brokkolit ezért egy ici-pici sóval megszórva és fehérborral lelocsoltan pároltam pár percig a drágákat, mielőtt a húsi mellé tálaltam volna. Én soha nem iszom alkoholt. Viszont az ételekben valami nagyon finomak tudnak lenni! Az alkohol ugye kifő, de az íz, nem az a vad íz, egy kissé finomított íz viszont megmarad. Imádom! :)

Édesapám is szerette a rántott húst nagyon. Ám ahogy visszaemlékszem, viszont Mamáméknál inkább rántott csirke volt, mint disznó... De jó is volt a dobverő! :) Ez a szó is olyan mint a zsíros deszka. Valamelyik este volt nálunk egy ad hoc összeröffenés és zsíros deszka volt lila hagymával a barátoknak. Egyik ismerős Csajszi nem tudta csak mi az a zsíros deszka...! :))) Mindenki más tisztában volt vele, hogy az bizony a jó öreg zsíros kenyér. :D

Arra is emlékszem ám, hogy egy jó nagy, piros bödönben volt otthon a zsír nekünk, amit Mama főzött (?), sütött ki. Sőt nyaranta a szőlők alatt megbúvó kék bödönből halásztam ki a jó kis kovászos uborkákat is a zsíros deszkához... Amit egyébként Mamám után én is krumplival készítek, véletlenül sem kenyérrel! Mármint a koviubit! :D

Érdekes mennyire hiányoznak. Néha olyan mintha sosem léteztek volna, mintha csak az álmaimban éltek volna, máskor mintha ezer év telt volna el mióta elmentek, s megint máskor azon gondolkodom mit csinálhatnak most... 

A Solierben volt ma két interjúm, ahol is az egyiken az egyik Hölggyel elkanyarodtunk a Halál témaköréhez. Ez ebben az időszakban talán nem is oly meglepő..., hiszen ennek van itt az ideje. Szóval pont neki magyaráztam, hogy a Halál nem az Élet ellentéte.  A Halál a Születés ellentéte tehát nem lehet végleges. Ahogy a Születés sem tart örökké, a Halál is csak átmenet egy másik létbe... 

Lelkileg elég mélyponton vagyok pár napja. Engem nagyon megvisel ez az időszak. Ugyan a Nagyszüleimet még nincs két éve, hogy elveszítettem, Apukámat viszont holnap lesz tizenöt éve, hogy igen. Nehéz... Nagyon nehéz. 

Mindig azt terveztük, hogyha már saját Családom lesz és kertes házban fogunk élni, Ő fogja megcsinálni az emeltre a lépcsőt. Én pedig jó kis szalonnás rántottát fogok készíteni neki reggelire mindig mikor jön! :) Sajnos ezt már nem élte meg. 47 évesen halt meg orvosi műhibában. Addig szinte burokban éltem, ami a halálával azonnal szétpukkadt és azt vettem észre, hogy míg addig valakinek én voltam a világ közepe azt követően egy szempillantás alatt lettem csak egy, a világon... Most, felnőtt fejjel, szülőként látom milyen nehéz is a gyereknevelés. Hiába akarjuk mi a legjobbat, az nem biztos, hogy a gyerekünknek is a legjobb... Sőt! Mivel Ő belőlem és az édesapjából van, plusz az ő kis saját esszenciája is, egyértelmű, hogy mást akar... Mást, amit mi nem adhatunk meg neki, hiszen nincs meg bennünk... Benne, bennük már megvan, de ahogy a mi Szüleink sem tudták nekünk megadni azt ami nekünk kellett volna, ugyanúgy ők sem fogják tudni a saját gyereküknek megadni.

A lényeg viszont az és szerintem ez tesz valakit jó szülővé, hogy törekszik a jóra. Törekszik arra, hogy az ő saját értékítélete alapján a legjobb nevelésben részesítse a gyereket, gyerekeket akiket kölcsön kapott. Akkor is, ha ellenállás van. Mert az van. És lesz is. Ez normális. Ahogy az is, hogy nem a könnyebb utat választjuk itt sem. Könnyebb rájuk hagyni a dolgokat, és félre állni egy esetleges konfliktus elől, mint felvállalni azt és ezredszer is elmondani amit mi jónak tartunk. 

Nekem is voltak konfliktusaim a Szüleimmel. Apukámmal is. Most már annyi mindent másképp csinálnék... Olyan jó lenne így 34 évesen az ölébe ülni és bocsánatot kérni az elhamarkodott, indulatból született szavakért, mondatokért... Mert Ő csak jót akart! Azt adta, amire képes volt. Úgy szeretett ahogy csak Tőle tellett... S az, hogy én mást akartam, az nem az Ő hibája volt. Igazából nem is volt senki hibája... Csak nem tudtam okosan fogadni a szeretetet. Nem tudtam, hogy a Szeretetet nem úgy kapod ahogy te kapni akarod, hanem ahogy a másik fél adni tudja. S itt a lényeg. Az adótól jön a Szeretet. Ha bölcs vagy és okos, azt amit kapsz azt értékeled! A mondással ellentétben itt nem szabad magadból kiindulnod! Hisz nem vagyunk egyformák... Lehet kevésnek tűnik ahogy a másik szeret, Ő mégis teljes valóját és szíve összes rezdülését adja neked. Te mégis kevesled... Nehéz ez a Földi Élet... Olyan nehéz az érzelmeket okosan megélni. Ott, helyben amikor vannak. Nem utólag... Utólag már csak  következtetéseket lehet levonni. A múltról. 

Tizenöt éve nem mondtam ki hangosan, hogy: APU. Pedig jóformán nincs olyan nap, hogy ne jutna az eszembe. 

Mikor meghalt, azt hittem vége a világnak.... De nem. Az emberek ugyanúgy mentek tovább az utcán, senki nem állt meg, senki még csak észre sem vette, hogy meghalt az Édesapám... Emlékszem, aznap éjjel csak ültem a szobám ablakában és annyira borzalmasnak tűnt az Élet, hogy azon gondolkodtam a lábam lógatva ki a harmadik emeletről, hogy mit tegyek... Hogyan éljek tovább. 

Nem volt egyszerű. De nekem talán még mindig könnyebb volt, mint Drága Papámnak, akinek haza kellett mennie és el kellett mondania Mamámnak, hogy elvesztették harmadik fiúkat is... El sem tudom képzelni, hogyan lehet túlélni egy gyerek elvesztését.

Azt gondolom, hogy kötelességem továbbadni azt amit Apukámtól kaptam. Továbbadni a gyerekeinknek. Hisz amit kapunk a Szüleinktől másképp nem is nagyon lehet meghálálni... Hogy is lehetne...!

Apu...szeretlek! És köszönöm.