Ma is hajnalban voltam futni. Öt tizenötkor találkoztunk a házunk előtt a futós csajszimmal. Brrrr! Nagyon hideg volt! Tegnap nem volt kedvem elmenni, így az itthoni gépet nyúztam, miközben a Férjem biciklizett mellettem. Szobabiciklin persze. Teljesen más a futógépes, mint a rendes futás. Ugyan tavaly Karácsonyra kisírtam a Jézuskától, s fogom is használni, de össze sem lehet hasonlítani a szabadban való futással.
Ahogy telt az idő és virradt, annyira gyönyörű volt az ég! Kezdéskor is szép volt már, mert tiszta volt és csak úgy ragyogtak a csillagok, de ahogy világosodott az ég alja, s a világos fehéres égaljból egyre sötétebb kékben ment át..., hát az maga volt a CSODA! Ahogy visszagondolok, egyértelműen a nyugalom és a "minden rendben érzése" volt az amit éreztem. Olyan jó lenne, az összes szerettemmel megosztani ezeket a pillanatokat, de nem hiszem, hogy ők ugyanazt látnák amit én. Főleg, ha ilyen korán kelteném őket... ;)))
Visszatérve a Férjemre, aki nagyon hősiesen sportol jó ideje és tűri az újabbnál, újabb ízvilágú, összetevőjű ételeket, süteményeket, a kedvében akartam járni, s mivel a túrós süti a kedvence, azt sütöttem.
Van egy csatos üvegem, amiben diákcsemegét tartok. Mivel elég régen vásároltam már meg a benne lévő magokat, megkértem Simit válogassa szét őket. A manduláról le kellett nyúznom a héját, mert Bélám allergiás rá. A nyúzást követően abból, dióból, török mogyoróból, felvert tojásfehérjéből és édesítős tojássárgájából lett a "tészta". Egy kisebb tepsibe kiszedtem és elsimítottam a felét, majd ráhalmoztam az édesítős, vaníliás túró masszát, rászeltem jó sokat az itthon lévő nektarinból, s betakartam a maradék "tésztával". Egy jó 45 percet sütöttem és isteni lett! A vaníliás édes túró íze ugye adott, azt mindenki ismeri. Viszont az ami közrefogta! Tésztának nem tészta, és mégis. A dió és a török mogyoró íze vetélkedett egymással és nagyon jó volt!
Mivel öten vagyunk és nálunk ami picit is finom, -ez pedig nagyon finom volt,- gyorsan fogy, mielőtt neki esnénk, a felvágást követően kiszámolom, kinek hány szelet jut. Hát ezt Bélám tegnap eléggé nehezményezte, többre vágyott volna mint 5 szelet sütemény.... ;))) Jha, kérem! A nagycsalád!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése