Rozalinda Lelkecske

Apai nagymamámtól kaptam a blog címéül is használt Rozalinda Lelkecske becenevet.

Ezt az oldalt a sütési, főzési, szappankészítési azaz mindenféle alkotási tevékenységem kiírására kezdtem el használni, kiegészítve mindennapjaim élményeivel, lelkem rezdüléseivel.
Most már csak ez utóbbiak teszik ki írásaim nagy részét.

Imádok olvasni, futni, kirándulni, beszélgetni és nevetni!

Szeretem a pszichológiát, a spiritualitást és mindent ami közelebb vihet önmagamhoz.

2020. január 5., vasárnap

Széna ízű rántott semmi

Haladok... Pár nap alatt eljutottam oda, hogy én, a nagy szalonna, csülök, kolbi és minden jó zsíros finomság fogyasztója szinte csak vegán ételeket készítek és fogyasztok.

Most már nem használom az állati eredetű ételeket amik a hűtőben vannak. A fél tábla szalonnát odaadtam egy barátnőmnek. A fagyasztóban lévő sütni való kolbászokat anyumnak fogom odaadni, a téliszalámit pedig elcsomagolgatom majd Siminek a suliba. 

Humuszos zsemle rukkolával
Annyira jól meg tudom oldani az étkezéseket, hogy egyenlőre egyáltalán nem hiányoznak ezek az ételek. Köszönhető ezt talán annak is, hogy rájöttem, hogy a falásrohamok, a mindent felfalok őrületek mind szeretethiányból fakadnak és azt szolgálják pótolni. Persze, tudom, sokan szeretnek, napi 4-5 emberrel vagyok kapcsolatban, megkérdezik mi újság, hogy vagyok stb., de mint tudjuk ez azért nem ugyanaz... De most nem ez a téma. A lényeg, hogy mióta a vegán ételeket helyezem előtérbe, nincsen "zabálás". Egész egyszerűen ez egy szűrő ami lehetetlenné teszi, hogy bármit ami elém kerül felfaljam.
Most ott tartok, hogy semmi olyat nem eszem és vásárolok ami állati eredetű összetevőt tartalmaz. Ennek megfelelően ettem az elmúlt napokban LIDL-ben vásárolt humuszos zsömit rukkolával, máskor pedig belereszelt almával zabpelyhet reggelire. Vagy éppen ma készítettem tahinit (szezámmag pirítva, majd összeturmixolva olivával, pici fokhagymával, sóval, vízzel) és a vajas pirítósomra szórtam megpirított szezámmagot és rukkolát. Komolyan finom volt. Jól esett. Amit legközelebb ki akarok próbálni az a csicseriborsóból a "rántotta". Vettem fekete sót aminek elég büdös, kénes szaga van, s ennek köszönhetően állítólag tojásíze is, így ez lehet jó lesz...

Az elmúlt napokban ebédre készítettem rántott cukkinit, falafelt (Vegabond-os) és grillezett cukkinit is hús helyett. Köretként pedig volt sült krumpli ami ugye nem egy nagy bűvészet, illetve tegnap készítettem brokkolit édesburgonyával és nagyon kicsi barnarízzsel valamint jó sok petrezselyemmel. Ez még Somának is nagyon ízlett.  

Rántott cukkini sült krumplival és vegyes salátával
Visszatérve a húspótlókra, a rántás, a bunda menni fog. Sőt! Kifejezetten finom és jó ropogós volt a panír még másnap is a cukkinin. Ez köszönhető volt szerintem a csicseriborsónak amit magam daráltam össze, de kissé darabosra hagyva. Ezt összekevertem egy kis vízzel, hogy palacsintatészta sűrűségű tésztát kapjak, ebbe jöttek a cukkini karikák, majd zsemlemorzsába forgattam és kókuszolajban kisütöttem őket. Isteni lett! A cukkini. .... A bunda önmagában nem. Csicseriborsóból ne akarjatok rántott semmit készíteni mert már az illata sem jó, az íze meg.... Jesszus! Szóval mikor panírozáskor marad a liszt-tojás-zsemlemorzsából én azt össze szoktam kutyulni és kisütni. Ez nálunk a rántott semmi. Ugyanígy tettem most is. Ki is sült, gondoltam megszagolom, mint szinte mindent mielőtt megeszem. Nem kellett volna. Ahogy szétnyitottam, megéreztem a szénaszagot ami áradt belőle... Gondoltam azért mégiscsak megkóstolom. Ezt pedig már főleg nem kellett volna. Még sosem ettem szénát, de tuti olyan íze volt! Jesszus! De legalább már ezt is tudom. 

Ami viszont pozitív, hogy az Oreo keksz és persze a pattogatott kukorica is vegán. Úgyhogy a tegnap esti mozizás ugyanúgy történhetett meg mint ezidáig. 



Falafel brokkoli-édesburgonya-rízs-petrezselyem körettel és vegyes salátával



2020. január 2., csütörtök

The Game Changers - Vegán leszek?

2019. decemberében jött velem szembe velem ez a film: The Game Changers.

Akkor ezt elmentettem egy későbbi megtekintésre, mivel láttam, hogy közel másfél órás. Erre Karácsonyt követően, december 28.-án került sor. Ugye szabin is voltam, unatkoztam is, illetve mivel Arnold Schwarzenegger nevével volt többek között fémjelezve, kíváncsi is voltam rá, így nekikezdtem a megnézésének. (Mindent megnézek és mindenre kíváncsi vagyok, ami Schwarzenegger nevével fut, mert teljes mértékben felnézek rá az élete irányítása és munkássága miatt. Rendkívül nagyra tudom értékelni az olyan embereket és hozzájuk kapcsolódó történeteket, akiket és amiket a nulláról indulás jellemez. Az amikor önerőből, akarattal és kitartással ért el dolgokat. Ennél kiemelkedőbb nincs is számomra. Ő pedig ilyen)

Szinte az első perctől fogva magával ragadott. Eleddig nem voltam egy elkötelezett környezetvédő, persze igyekeztem odafigyelni, szelektíven gyűjteni a szemetet, illetve nem terhelni pluszban a környezetet, tényleg csak a szükséges helyekre használni az autót stb., de ez a film teljes mértékben megváltoztatta a gondolkodásomat. A film mellett Somám már ezt megelőzően is felvetette a hús környezetvédelmi szempontból való elhagyását. Akkor Ő el is utasította pár hétre a húst, de mivel én még nem láttam át ezt az egészet és az ellenzős "csak hússal lehet jó szendvicset is csinálni" gondolat miatt, "visszatérítettem".... Hát most nem vagyok büszke magamra. Érdekes és mennyire igaz, hogy sokszor az utánunk jövő generáció, a gyermekünk, gyermekeink hiába éltek kevesebbet, sokszor jóval előttünk járnak és ők mutatnak utat.

Alapvetően én nagyon szeretem a húst. Nincs jobb a frissen füstölt még szinte vajpuha fokhagymás kolbásznál, vagy az éppen kifőtt még forró csülöknél! De mikor láttam, hogy többek között egy szelet hamburgerpogácsa előállításához 2.500,- liter vízre van szükség, ledöbbentem. Ez rengeteg! Akármennyire szeretem a hamburgert is, nem ér ennyit!!!

Mi ketten élünk a Kisfiammal, egyedül tartom fent a házunkat, az autónkat, s tartom el magunkat a két cicánkkal, egy papagájunkkal és Milo kutyánkkal, így rendkívüli módon meg tudok becsülni mindent. Nem mondom, hogy nehezen, de átgondoltan igyekszem mindenre előteremteni a szükséges forrásokat, így igencsak átlátom, valójában mi mennyit ér. S egy hamburgerpogácsa nem ér 2.500 liter vizet! S ez csak egy(!) hamburgerpogácsa. Az összes többi nagyüzemi állattenyésztés keretében előállított hústermék is hasonló, ha nem több vízfogyasztással járhat. S ez csak egy szempont. Itt még nem beszéltünk a többi környezetszennyező tételről ami ezzel az iparággal jár. A testre gyakorolt bizonyított káros hatásokról és magáról az állatokhoz való hozzáállásról nem is szólva.

Szóval én elindultam a vegánná válás útján. Ami még van otthon elfogyasztjuk, de ezt követően kerülni fogom az állati összetevőket tartalmazó termékek vásárlását illetve fogyasztását. Tisztában vagyok vele, hogy ez nem lesz egy könnyű folyamat. De már látva milyen következményei vannak egy-egy ízorgiának nem vállalhatom ezt fel.

Tegnap este sétáltam egy barátnőmmel, akinek elmesélve ezt a gondolatsort, az volt a véleménye, hogy hiábavaló az erőfeszítésem, mert ez csak "csepp a tengerben"... Részben igaza van. Mert ez tényleg csak egy csepp. De a cseppekből lesznek az erek, az erekből a kis patakok, a patakokból a folyók, a folyókból pedig óriási tavak vagy éppen tengerek válnak. De csak ha van egy csepp ami megelőzze ezeket... Egyrészt. Másrészt pedig magammal szemben lenne borzalmas érzés, ha tudnám, hogy én továbbra is támogatom ezt a fajta környezetszennyezést, mikor tudom, TUDOM, hogy ez mivel jár.

Úgyhogy átgondolva ezt az egész kérdéskört arra jutottam, hogy szépen lassan, de elhagyjuk az állati termékek fogyasztását. Persze tele van a hűtőm finomabbnál finomabb húsos ételekkel, úgymint jó kis füstölt szalonna (ez ugyan házi,  Tesóméktól), egy rúd téliszalámi (Anyukámtól), felvágottak, tonhalfilék és egy bödön kacsazsír (Anyukám drága keze által kisütve) stb. Ezeket mind imádom! Ezek előteremtése, vagy az ezekhez való hozzájutás mind vagy pénzbe vagy erőfeszítésbe kerültek. Amellett, hogyha kidobnám szemétté válnának és balgán ugyancsak a környezetet terhelném vele. Nem. Sosem kellett éheznem, mégis szentségtörésnek érezném a kukába dobni az ételt mikor annyian nélkülöznek. Amellett, hogy ahogy írtam, ez nem csak úgy magától termett. Ezért, ezekért valakinek tennie kellett. S így megbecsülendő. Úgyhogy szépen lassan elfogyasztjuk őket, s az ezutáni vásárlásaimban már elhagyom az állati eredetű hozzávalók felhasználásával készült alapanyagokat, ételeket. 

Erről a folyamatról fogok ezután a blogban beszámolni. Itt fogom leírni a vegánná váláshoz kapcsolódó tapasztalataimat, érzéseimet és minden hozzá köthető történésemet.