Most ahogy írom ezeket a sorokat, a tegnap esti X Faktorban elhangzott Lass Bea énekét hallgatom. Helló - Lass Bea Hát valami fantasztikus volt! Ahogy tegnap este is, most is bennakad a lélegzetem... Annyira megérint mind a Hölgy, mind a hangja, a szenvedély amit sugároz, az egyszerűsége és mégis karizmatikussága...! Fantasztikus!
A dal is jó persze. Majd mindenki így vagy úgy, de tud vele azonosulni. Ebben biztos vagyok. Persze, mindent a saját kis életünk, tapasztalatunk szerint hallunk ki. Én mivel elég érzékeny vagyok, majd' az összes "szenvedős" dallal, történettel tudok azonosulni. És élvezem. Még ha sírok is. ;)
A mai napom nagyon jó volt eddig és most mégis megérint ez a Dal, vagy a Hölgy, vagy amit énekel, nem tudom... Átélem a fájdalmát. Mert biztos vagyok benne, hogy van neki.
Komolyan, mi számít ebben az életben? Most már tudom. Csakis a pillanatok. Kevésnek tűnik hetekhez, évekhez vagy egy egész élethez képest, de -közhelyesen- ebben a rohanó világban, itt ahol állandó impulzusoknak vagyunk kitéve, szerintem csak pillanatokra lehet a tökéletességet megélni. Nincs itt semmi, ami állandó lenne! Semmi. S ha ezt elfogadom, s elfogadtam, sokkal könnyebb! Ugyan már évszázadokkal, sőt évezredekkel ezelőtt is tudták a bölcsebbek, hogy a pillanatnak kell élni, Ady Endre is megírta, de amíg az ember a boldogságot, az állandó jót kergeti, nem jön rá, hogy pont ezzel lehet igazán elkerülni azt.
Persze nagyon tud fájni, mikor az amit mi nagyon szeretünk, vagy ami fontos nekünk véget ér, ott, abban a pillanatban nem oly könnyű megélni, hogy pillanatokig tart csupán, de ha egyszer nincs tovább...
Talán ötödször vagy hatodszor is hallgatom, miközben írok. S még mindig nem unalmas nekem. ;)))
S miközben ezt a számot hallgatom és írok, sül a Stefánia vagdaltom a sütőben és isteni illatokat áraszt, visszarángatva a mélázásból. Mivel nem használok semmi gabona lisztes terméket, így a fél-fél kiló sertés és marhahúshoz egy kávédarálónyi pirított len-, és szezámmagot, valamint napraforgómagot, tojást, sót, borsot, pirospaprikát és apróra vágott hagymát kevertem. Formába tettem és főtt tojást helyeztem bele. Most pedig sül a drágám.
Köretként finom ropogós tepsiben, sütőpapíron sült hagymát akartam készíteni. Különböző kertészeti és barkács nagy áruházak mellett lehet kapni amerikai hot-dogot. Plusz lehet rá kérni azt a jó kis barna, pirított hagymát is. Imádom. Ilyet akarok kikísérletezni. Ez a mostani, nem lett barna se és ropogós sem, szerintem adalékanyag hiány miatt, de finom lett. Édeskés egy picit, de a vagdalttal isteni lesz!
S ugyan pillanatok alatt el fognak fogyni, de azok a pillanatok örökre megmaradnak! Már ha valóban finomak (fontosak) voltak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése