Rozalinda Lelkecske

Apai nagymamámtól kaptam a blog címéül is használt Rozalinda Lelkecske becenevet.

Ezt az oldalt a sütési, főzési, szappankészítési azaz mindenféle alkotási tevékenységem kiírására kezdtem el használni, kiegészítve mindennapjaim élményeivel, lelkem rezdüléseivel.
Most már csak ez utóbbiak teszik ki írásaim nagy részét.

Imádok olvasni, futni, kirándulni, beszélgetni és nevetni!

Szeretem a pszichológiát, a spiritualitást és mindent ami közelebb vihet önmagamhoz.

2012. szeptember 3., hétfő

Mandulás-kókuszos lapok, vanília krémmel

Tudni kell rólam, hogy tériszonyos vagyok, annak ellenére, hogy tizenhat éves koromig a 3. emeleten laktam a szüleimmel. Nem bírom a magasságot! Minden évben elmegyünk a Vidámparkba a gyerekekkel, s tavaly Bélám meg akarta szüntetni, fel akarta oldani ezt a félelmemet, és rábeszéltetett Somával, hogy üljek fel az Óriáskerékre... Hát nem tudom melyikünk rettegett jobban. Én a magasságtól, vagy a Férjem, aki attól félt, hogy kiugrom a kerékből... Iszonyú volt!  Többet nem hagyom magam rábeszélni! ;)

Ezért nem is értem, hogy történhetett, hogy érzem, hogy emel fel egy hőlégballon s közben látom, hogy Soma beleesik a mély vízbe és hiába ugranak többen utána, nem találják, sőt már fel is adják a keresését...Iszonyú volt ezt látni, így elengedtem azt amibe kapaszkodtam abban az szédítő magasságban és mindenféle ejtőernyő nélkül szépen belesiklottam a vízbe. Már ez csodálattal töltött el, nem löttyentem szét becsapódáskor! Azonnal elkezdtem kutatni Soma után, s sikerült meg is találnom őt a vízfenéken...holtan. Kihúztam őt és újraélesztettem. Élt! Bármit, csak ezt az egyet ne kelljen soha átélnem! Nincs ennél rosszabb!

Ahogy kinyitotta a szemét én is felébredtem. Hála Istennek, csak álmodtam! Ezek után már nem tudtam visszaaludni, pedig még csak negyed hat volt. Rossz belegondolni, hogy holnaptól suli/ovi és ha futni akarok bizony ilyentájt kell kelnem...

Így hogy jól kezdődött a napom, Siminek kutya baja, felkeltettem Annát és elmentünk futni. Közel egy órát futottam, sajna a fasorban, mert Anna hamarabb abbahagyta mint én, s az erdőben miután találkoztam egy rossz érzést keltő férfiemberrel, már csak ott köröztem. Tök jó futó ismerősökkel találkozni, egymásra mosolyogni, köszönni és futni tovább! Imádom!

Mivel tegnapról van még marhapöri és koviubi, ja meg persze darás galuska, így ebédet nem kell főznöm. Sütike viszont nincs...! Hmmm, valami krémes finomságra vágyok, így főztem vanília krémet tojásból, édesítőből, vaníliából, sűrített tejből és keményítőből. A tésztalapok tojásfehérjéből, kávédarálón ledarált kókuszreszelékből és mandulából álltak. Szigorúan héj nélküli mandulával sütök-főzök csak! ;))) 

Nagyon finom lett, mindenkinek ízlett és mindenki akart enni belőle!  ;) Az az érdekes, hogy ezek a sütikék, annak ellenére, hogy nem tartalmaznak búzalisztet sem sima, sem teljes kiőrlésű formában, sokkal laktatóbbak, mint lisztes társaik...

Kevesebbet kell belőle fogyasztani, pedig lehetne akár többet is mindenféle lelkifurdi nélkül! 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése