Juhtúrós pogácsa

Ma ismét elég érzékeny lelkiállapotban vagyok. ;))) Ezek a völgyek... Ó istenem, miért nem születtem szőrős szívű férfinak...!

Leültem megírni a juhtúrós pogim történetét, s gondoltam elkezdek közben a youtube-on zenét hallgatni. Hát rosszul gondoltam.Illetve gondolni jól gondoltam, éppen csak rosszul tettem. Sikerült egy olyan helyre navigálnom, ahol csupa-csupa szerettétől búcsúzó zene van az elvesztett szeretett lény fotóival... Hát ez valami borzalmas! Borzalmas a másik ember fájdalmát is átélni! Nem is értem, miért akart a Bádogember szívet... Nem tudta szegény, hogy az fájni is tud. Nagyon.

Ilyen fájdalmam három szeretett ember miatt volt már az életemben. Mindannyiuk halálát iszonyúan megszenvedtem.

1997-ben halt meg az édesapám orvosi műhiba következtében. Valami borzalmas volt. Emlékszem, ahogy mentem a kórházba, s néztem az embereket az utcán, nem értettem, hogyan tudnak le-fel szállni a HÉV-ről, hogy nem áll meg az élet, s legszívesebben közéjük kiáltottam volna, hogy : EMBEREK! Mit csináltok, hát meghalt az Édesapám!!!! De persze nem. Csak néztem és hitetlenkedtem. Nagyon szeretett engem. Ember volt, így nem tudott mindent tökéletesen csinálni, de meggyőződésem, hogy a legjobb szándék vezette, akkor is mikor esetleg sebeket ejtett a lelkemen. Emlékszem mennyit mondogattam magamnak, hogyha majd 18 éves leszek, úgy el költözöm...! ;) Igen szigorúan voltam "fogva". Discoba például a Férjemmel voltam először. Éppen ezért ért sokkhatásként mikor meghalt és nem volt többé ki vigyázzon rám... Kinyílt a világ. Azt csináltam ami akartam. Igazából senkit nem érdekelt. Nem volt ám jó ez sem.... hiába vágytam mindig erre, meg a bűvös 18. születésnapra..

Tavaly év elején halt meg a Nagyapám. Tárgyláson voltam, s szokás szerint a telefonom le volt halkítva. Mikor jöttem ki és hangosítottam vissza, akkor láttam, hogy 13 nem fogadott hívásom volt cc. 40 perc alatt a Keresztanyámtól. Hát akkor már tudtam. Tudtam, hogy csak a Papáékkal történhetett valami. Apukámnál elkövettem azt a hibát, hogy távol maradtam a holttestétől, Papámnál ezt nem akartam, így kimentem még aznap a temetőbe, hogy elbúcsúzzam tőle, s hogy leginkább elhiggyem, hogy elment. Apukámra sokáig úgy gondoltam, hogy csak elutazott, vagy titkos ügynök lett, ilyesmi... ;/ Ezt nem akartam még egyszer. Szegény Papám már nem volt ott.... Az már csak egy test volt, nem a Papa. Hasonlított rá, de nem Ő volt! Aki látta már elhunyt szerettét, tudja mire gondolok. 

...van ott fent egy ország...

Mama pontosan két hónappal ment Papa után. Nála azt hiszem, bátran leírhatom, hogy megváltás volt a halál! Nagyon szenvedett a drágám a Férje nélkül, ami talán nem is csoda több mint 60 év együttélés után... Tréningen voltam, mikor Mama meghalt. Testben. Lélekben ott voltam és segítettem neki elmenni. Szünetben kértem a Keresztanyámat aki ott volt Mama mellett, aki már nagyon szenvedett akkor pár napja, hogy tegye a Mama füléhez a telefonját. Odatette én pedig mondtam a Mamának, hogy menjen el nyugodtan, ne várjon senkire, ha én tartom vissza a szeretetemmel, elengedem őt. Ezután újra kezdődött a tréning. A következő szünet  előtt volt még pár percem, amit arra használtam fel, hogy magam elé képzeltem a Mamát. Elképzeltem ahogy emelem ki a Lelkét, mint egy kis csecsemőt az öreg haldokló testéből és finoman elindítom felfelé a plafon felé ami akkor és ott egy meleg sárga színben játszó fény volt.... Jó volt oda irányítani.... Ahogy ezt elképzeltem, s leírtam, hogy: Földanya átengedte öleléséből a kedves angyalt Istennek, szünet lett. Azonnal hívtam a Keresztanyámat, aki mondta, hogy Mamám pár perce halt meg.... Véletlen? Megérzés? Valóban segítettem neki? Nem tudom. Azt viszont igen, hogy a halállal nincs vége az életnek! Valami jó van utána, valami meleg, szeretettel teli, az a fény amit láttam, éreztem! 

Mamám míg fiatalabb volt, nagyon sokat és finomat sütött. Papa és Apu imádták a pogácsát. Amire én emlékszem, hogy amikor Mama már idősebb volt, Apu vette át a pogisütést és volt olyan, erre konkrétan emlékszem, hogy 600 darab pogácsát szaggatott ki... ;))))

A mai pogácsát 200 gr napraforgómagból, 100 gr tökmagból, 2 kávédarálónyi zablisztből, 30 dkg juhtúróból, tejfölből, sóból, 4 tojásból és kókuszzsírból készítettem. Élesztővel kelesztettem és szerette! Nem lett gyúrható tészta, kissé hígra sikerült, de a muffin formának ez nem okozott gondot. Annának és Matyinak nagyon ízlett, Simi kiköpte... ;))))) Ha Anna megeszi, aki a fő finnyagép, szerintem nem lehet olyan rossz! ;)))))

Ami nagyon jó benne, hogy pogácsa állaga van!!! Az íze pedig a juhtúró és a tökmag között játszik. Finom. 

Papám ugyan meg nem enné, Mama és Apu is kinevetne a lisztnélkülisége miatt, de azért tudom, hogy tetszene nekik...! ;)))

Ma olvastam valahol, hogy ha elvesztettünk valakit, az emléke elhalványulhat, a hiánya az életünkben azonban örökre megmarad!

Nekik ott van...!