Futni jó? Mindig jó?

A tegnap reggeli esős futás után délután találkozóm volt egy Csajszikával, aki kezelésre jár hozzám. Nagyon szeretne lefogyni és mivel megfogadta a tanácsaimat és életmódot változtatott, valamint mozogni is szeretne, vállaltam, hogy hetente kétszer elmegyek vele és szépen lassan megszerettetem vele a futást. Így délután találkoztunk a Parknál és nekivágtunk az első edzésünknek. Saját bevallása szerint szinte semmit, sőt! inkább semmit nem mozog, mindenhova autóval jár, így a tempós sétát jelöltük meg. Összesen hat és fél kilométert sétáltunk, egy óra alatt. Nagyon vicces volt, mert volt valami nagy csoport, akik  botos sétálni indultak. :) Az átlagéletkor 69 volt, de olyan vehemenciával csinálták, hogy szinte menekültünk előlük!!! :) A lényeg, hogy Ildivel megvolt az első edzésünk és a mai üzenete alapján élvezte azt, bár a séta közben voltak részek amikor erősen éreztem az ellenszenvét, mert bizony a séta az tempós volt! :) Volt, hogy azon gondolkozott milyen hihető történettel tudna előállni, miért nem fog ráérni a következő háromszázhatvanöt napon. :)))) Vicces volt nagyon. De célja van,  s tudja, hogy másként nem megy. S ha valamit nem csinál másként mint addig, más eredményre sem számíthat. 

A tegnapi dupla sport után, ma délután elmentem futni. Nagy lendülettel indultam neki, hogy milyen jó lesz, de a vádlim annyira be volt durranva, nagyon kemény volt, fájt. Valamint lépten-nyomon meg kellett állnom, mert csipogott a telóm és annak ellenére, hogy a sport általában levezeti a feszültséget, most szinte lépésről-lépésre feszültebb lettem. Sikerült is így a tíz kilométeres körömből hét és fél kilométert futnom. A többit sétáltam. De úgy vagyok vele, hogy elindultam, a hét és fél kili is jó és a séta sem rossz. Arról nem is beszélve, hogy annyira jó idő volt, hogy idén megvolt az első ujjatlan pólós futásom és még így is patakokban folyt a hátamon a víz. Imádtam! Tök jóóóó!

Miután hazaértem, nekiálltam pizzát sütni. S mivel erős vagyok és már pizza készítés közben felfaltam majd az összes feltétet és majd kidurranok, simán meg fogom állni, hogy ne egyek belőle...! :)))) Ennyi. :)

S hogy futni jó-e mindig? Nem. Néha nagyon nehéz elindulni. De ha elindulsz az óriási erőt ad.  S bármennyit futsz is, az a tiéd. S ez a lényeg!!! S mire végzel...addigra jó lesz! Ha még nem jó, nem végeztél! :))) Úgyhogy kezdd el! Imádni fogod! <3

Futni esőben?!

Reggel fél hétre volt megbeszélve a futó randim Csajszikámmal. Szombat lévén természetesen már fél hatkor felébredtem…ez annyira jellemző! Amikor lehetne aludni, akkor sem tudok már…öregszem… Na, jah… Harminchat az harminchat!

Szóval, ahogy felébredtem hallottam az eső kopogását a terasztetőn. Szuuuuper! Szakad az eső. Ohhh…Lemondom a futást. Írtam is, hogy esik az eső, ne menjünk. Elküldtem….  Majd az engem jellemző állhatatossággal és a szeszélyesség legkisebb morzsája nélkül, azonnal át is  gondoltam és küldtem a következő üzenetet, hogy menjünk, tök jó! Ezredmásodpercek alatt olyan sok gondolat cikázott át az agyamon! Az első, hogy idén még nem futottam esőben, tizennégy fok van, tehát hideg nincs, elég egy póló meg egy esőkabát. Senki nem fut ilyenkor, ki tudok tűnni ebben is.  Ez fontos! Szeretek olyan dolgokat csinálni, amiket mások nem. S leginkább, hogy legyőzöm az "esőben nem futunk" kifogást is. Basszus! Így is úgyis izzadt leszek!!! Most hogy még a lábszáramon is csorog majd a víz, már igazán nem számít!!! Csajszikám sajnos az ágyat választotta az esőben futás helyett, így egyedül vágtam neki!

Ohhhhhh, de jó volt!!!!!! Azok az illatok, a friss levegő, az eső, a pocsolyák…!!! <3  Isteni volt pacsálni a pocsolyákban.  A felcsapódó víz a vádlimon ugyan elállította párszor a lélegzetemet, de annyira nagyon MÁS, a megszokottól eltérő érzésekkel töltött el….! ÉLTEM!!! Éreztem, hogy ez valami más, végre nem a megszokott dolgok vesznek körül, kilépek a biztonságot jelentő állandóságból és még ráadásul élvezem is azt! Nem kicsit! Imádtam. Ahogy azt is, amikor egy „kedves” golfos rám húzta az autót és teljesen beterített az út szélén szélesen elterülő pocsolya teljes tartalmával…! Ha visszanézett, láthatta, hogy nevettem! Remélem neki is hasonló örömet okozott, hogy totál beterített, mint nekem! :D

A póló-esőkabát kombináció jó lehet. Persze csak ha azon a kabin van szellőző nyílás. Mert ha olyan, mint az enyém, hogy nincs, hát ahogy kinyújtod futás közben a karodat, csurog ki belőle a kabát belső falán lecsapódott pára, nem kis meglepetést okozva ezzel. Komolyan! Belül talán több nedvesség volt, mint kívül a csapadéktól.

Eső lévén előjöttek a jó hosszú kukacok és csigák is. Békát nem láttam. Ez utóbbit egy másik kedves futótársamnak üzenem. J A kukacokkal nem kezdtem semmit, de a csigáknál rendre megálltam és elhelyeztem őket a biztonságot jelentő, autót és lábakat kerülő árkokban, füves területeken. Mert mi a kisfiammal csigamentők vagyunk. Ez fontos. Ahogy egyért lehajoltam, az cikázott át az agyamon, hogy mennyire nem a tempó számít. Hisz a csiga, ugye effektív egy elég lassú állatka. De  megy, csinálja és halad!

 

A futás is ilyen. Nem kell jó idő. Nem kell, hogy süssön a nap. Semmi nem kell. Csak a lábad és az akaratod. Hogy kimész és elkezded. Sosincs olyan, hogy ideális idő, ideális környezet. Soha. Ahogy az életben sem. Vagy akarod és csinálod, vagy kifogásokat keresel, gyártasz. Én ezt most feladtam. Ha akarok valamit, megcsinálom. Nem várok semmire tovább. Másként nem megy. S akarok!

"Ha nem ma, mikor?! Ha nem Te, ki?!"