Tegnap egy kissé elszaladt velem a ló. Vacsira megettem egy saját készítésű magbucit, majd két darab fehér lisztes kiflit és utána még lefojtásnak egy pár darab tepertős pogácsát. Ugyancsak fehér lisztes kivitelben. Férjem sajnos nemhogy visszatartott volna, neeeeeem. Egyél még! -felkiáltással motivált a további fogyasztásra. Így este tele bendővel és egekig szökő lelkiismeret furdalással tértem nyugovóra. Mivel futócsajszim vidéken, suliban van ezen a héten, reggel meg sem próbáltam felkelni és ötkor futóútra kelni...
Ellensúlyozva az esti fogyasztás, már lefekvéskor tudtam, hogy ma valami káposztásat fogok készíteni, gondolom tudod, miért. ;)))
Mivel a székelykáposztát ugyanúgy imádom, mint a töltött káposztát, viszont kevesebb hússal is el lehet készíteni, előbbit választottam. Nem akarok sok húst enni, így hússzegény lett. Férjem nagy bánatára. :)
Vettem két kiló savanyú káposztát, fél kiló disznó lapockát és egy pár dányi kolbászt... A gyengémet. ;)
A kolbász kicsit kevesebb mint felét kisütöttem, majd két fej hagymát dobtam rá. Ezután jött a pirospaprika, bors és a felkockázott lapocka. Jól összesütöttem őket, majd még hozzáadtam a 2 kg káposztát, három babérlevelet, annyi vizet, hogy elfedje, s egy kis ételízesítőt. Mikor már majd'nem készen volt ráöntöttem kb. 15-20 dkg zabpelyhet, s össze rottyantottam őket.
Nagyon elsőrendű lett, de hát ezeket a savanyú káposztás ételeket elég nehéz elrontani. Imádom a savanykás, ízlelőbimbó összerántó hatásukat a finom házi tejföl semleges ízével és selymes állagával. A zabpehely miután megfő, teljesen jól helyettesíti a rizst azzal, hogy egészségesebb is. Barátnőm el sem tudja képzelni, hogy zabpehely mit keres sós, főtt ételekben, de hidd el, hogy tényleg nagyon jól tudja pótolni a rizst ugyanúgy, mint a csipetkét, vagy akár a gerslit.
Az jellemző rám, hogy én akkor vagyok erős, akkor tudok hosszan és gyorsan futni, akkor tudom megállni a falási rohamokat, ha lelkileg is rendben vagyok. Tegnap este ez nem volt rám jellemző. Elég nehéz tudomásul venni, ha a pici lányunk, akit hat éves kora óta nevelek, egyszer csak már nem jön a hétvégi Családi programra... Még akkor sem, ha tökéletesen megértem és tinikoromban bármit megadtam volna, ha nekem is megengedik. Konkrétan a Gólyabálról van szó. Ez a Gimiseknek bizony fontos esemény pont ütközik egy Családi programmal, így Annánk a sulis progin lesz... Nyolc év óta, most lesz először, hogy négyen megyünk valahova úgy, hogy Ő nem lesz velünk. Nehéz ez... Valószínűleg ezt kompenzáltam este a falással.
De nálam ahogy jönnek a hangulatok, úgy mennek is. Így ma már nem majszoltam annyit és délután el is mentem futni és sikerült 10 kilométert futnom egy óra alatt. Ami nagyon jó volt, hogy végig borongós volt az idő, se hideg, se meleg nem volt. Bár az esőkabátban iszonyú melegem volt úgy, hogy sima egyszerű vízlepergető anyaga van csak, még úgy is. Mintha dunsztban lettem volna. De jól tettem, hogy vittem, mert az utolsó negyed órában felhőszakadás jellegű esővel találkoztam. A baseball sapkám karimáján úgy csöpögött a víz, mint az ereszről... Nagyon vicces volt! Annyira élveztem! Sosem futottam még ilyen esőben! Az egyik kedvenc dolgom mostantól! Olyan, .... olyan nem is tudom megfogalmazni milyen érzés volt. Egyszerre éreztem a természet hatalmát, azt, hogy az eső megtisztít és a kezdődő sötétedésben rendkívül Karácsonyi hangulatom is támadt. A párától kicsit ködös volt a táj, esett az eső, látszott a leheletem, a fák levelei pompás színekben játszottak, a fények... Fantasztikus volt!
Nagyon hálás vagyok ezért az élményért! Hálás vagyok azért is, hogy egészséges vagyok, s tudok futni! S hálás vagyok, hogy sikerült túllendülnöm a rosszkedvemen is és, hogy a Családom, valamint a Barátaim elnézik a szeszélyességemet! S hálás vagyok azért is, hogy a tegnapi bejegyzésem után megkaptam, hogy még mindig nem tudom elengedni és úgy szeretni az életemben fontos dolgokat, embereket, ahogy azt kéne.... ;))))
Köszönöm! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése