Rozalinda Lelkecske

Apai nagymamámtól kaptam a blog címéül is használt Rozalinda Lelkecske becenevet.

Ezt az oldalt a sütési, főzési, szappankészítési azaz mindenféle alkotási tevékenységem kiírására kezdtem el használni, kiegészítve mindennapjaim élményeivel, lelkem rezdüléseivel.
Most már csak ez utóbbiak teszik ki írásaim nagy részét.

Imádok olvasni, futni, kirándulni, beszélgetni és nevetni!

Szeretem a pszichológiát, a spiritualitást és mindent ami közelebb vihet önmagamhoz.

2012. október 27., szombat

Sonkás-sajtos tejszínmártás spagettivel

Nos, mielőtt bárki is kiugrana a bőréből, hogy téééééésztaaaa, el kell keserítenem, hogy ez nem tészta. :) Tésztaként szeretett és fogyasztott étel, ami sárgarépa és cukkini csíkok voltak az isteni tejszínes mártás alatt megbújva...

Nagyon kedvelem a szószokat. Mivel tésztát nem eszem, s valamelyik nap hallottam, s aztán rá is találtam egy "spagetti" receptre, ami egyszerű párolt répa volt, eldöntöttem, hogy én is elkészítem a hétvégén. 

Nem gondolom, hogy nehézséget okozna ezeket a zöldségcsíkokat elkészíteni! Főleg ha az ember lánya rendelkezik egy izmos és kitartó férfiemberrel, akit rá tud venni arra, hogy a répa és a cukkini megtisztítását követően krumplihámozóval vágja fel hosszú vékony csíkokra őket. Ezután már csak kókuszzsíron kell a csíkokat megforgatni miután egy csöppet megsóztuk. Nem akartuk, hogy nagyon megpuhuljon, éppen csak, hogy elfője a levet, amit ereszt. Ropogós nem maradt, de puha sem lett teljesen.  

A szószhoz a sonkát, vagy tarját, nem is tudom pontosan, a veresi piacon vettük reggel. Házi húsi.  Ahogy a diós-, kapros-, petrezselymes-, és bazsalikomos kecskesajtok is... Imádom őket!!!! :) 

Szóóóóóval, kókuszzsíron megpirítottam a vékonyra vágott sonkacsíkokat, majd miután pici színt kaptak, hozzá öntöttem egy doboz tejfölt és fél liter házi tejszínt. Sót nem kellett hozzá adnom, s még így is sós lett picit.Adtam még hozzá egy kanál keményítőt és a hűtőben már száradásra készülő trappista sajt maradékot. Összeforraltam és kész is lett!

A zöldségcsíkokat a tányérra halmoztam, mint a gyerekeknek a durum spagettit és rámertem a tejszínes húst. Komolyan nagyon finom lett! Nekem teljes élvezetet adott, s ha jól láttam, Férjem is elégedett volt az ebéddel.

Nem régen értem haza a futásból. Egy új futócsajszit szereztem, aki nem fut még olyan régen, s olyan gyakorisággal mint én, így picit lassabban futottunk. Pontosan 1 óra 22 percet futottam (12 km), ebből kb. fél óra lehet az amit vele töltöttem. Megbeszéltük, hogy egy héten legalább egyszer fogunk együtt futni. Tudom, hogy hamar bele fog jönni és ő is fel fog egy picit gyorsulni. Nekem meg nem árt, ha a heti öt-hat futásból az egyikben van fél-háromnegyed óra, ami lassabb mint a többi. Arról nem is beszélve, hogy a futás közben legalább ki tudjuk beszélni a pasikat. Is. :)))) S az jóóóóóó!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése