A hétvége nálunk a békéscsabai kolbászfesztiválon zajlott. Ez volt az a Családi esemény, ahova leányzónk Anna, Gólyabáli elfoglaltsága miatt életében, életünkben először nem tartott velünk. Nagyon hiányzott is!
Pénteken este hét órára értünk Békéscsabára, ahol Férjem Kolléganője látott minket vendégül házi toros tállal és töltött káposztával. Nagyon finom volt! Ők készítettek mindent a tálon, s mivel jó sok zöldség is volt odakészítve, tökéletesen jól lehetett lakni szénhidrát nélkül is! Ettem -ahogy már említettem saját készítésű- kolbászt, disznósajtot, májpástétomot, szalonnát és mivel illetlenség lett volna visszautasítani, egy gombóc töltött káposztát is. Ez utóbbi ugyan tartalmazott rizst, de olyan kevés volt benne, hogy majd állíthatom, hogy 95 %-ban húsból állt a káposztába csavart kis finomság. :) Tényleg pompás volt a forró káposztás gombóc a hideg tejföllel. Amennyiben ennyi rizst sem szeretnénk fogyasztani, el lehet készíteni zabpehellyel is. Ugyan olyan finom lesz!
Másnap reggel már korán elmentek a nagy Töltők a megmérettetésre, így mi maradtunk a fiúkkal. Mivel vittem magammal finom fokhagymás és petrezselymes kecskesajtot, melyet még a veresi piacon vettem, volt mit reggeliznem egy jó pohár hideg tejjel. A délelőttünket a gyulai vár bevételével és Gyula körben járásával töltöttük. Békéscsabán már nem kaptunk szállást, ezért a közeli Gyulán szálltunk meg. Szeretem Gyula városát. Pár éve voltunk ott nyáron családosan is, illetve jó régen, voltam ott első Szerelmemmel is, stílusosan Gyulával. :))) Arra emlékszem, hogy akkor iszonyatosan hideg volt és nagy hó esett! De biztos jó volt! Az egyik önállósodási, leszakadási kísérlet volt a szülőkről.
Ebédidő táján átmentünk Csabára, de mivel valami borzalmasan nagy tömeg volt és Siminek is persze pont ott és pont akkor kezdett el fájdogálni a hasa, amilyen gyorsan csak tudtunk, jöttünk is ki a Fesztivál helyszínéről. Ez egy nagyon jó dolog lehet, gyerekek nélkül. Egész végig attól féltem, nehogy Matyi lemaradjon valahol, vagy elsodródjon... Soma kezét bilincsként szorítottam. Több ezer ember volt összeszorulva, nem tudom, hogy találtam volna meg. Simit aznap este így is majd'nem elvesztettük. De erről később. Szóval ez egy nagyon jó kis hely annak, aki felnőttekkel van, szeret enni és inni is. Ez utóbb még napközben nem kitétel, de este már igen! Elengedhetetlen. Nem nagyon lehet másként elviselni azt a tömeget és alkoholos befolyásoltságot ami az emberek nagy többségét jellemzi... Azt hiszem még finoman fogalmaztam. :))))
Mivel délben nem tudtunk kolbászhoz, csülökhöz jutni, -kövezz meg, de- egy Mekibe mentem a Fiúkkal. Ők imádták!!! Sajnos itt és most én is elcsábultam. Nem kicsit. Nagyon. Le sem írom mennyire. De elég büntetés is volt nekem utána a megült gyomor és a lelkiismeret furdalás. Főleg úgy, hogy legalább három váltás futóruhát vittem magammal, míg az elengedhetetlen futócipőmet meg itthon hagytam... Anélkül nehéz egy kicsit.
Ezután visszamentünk a szállásra és csendes pihenőt rendeltem el. Mikor a nagy Töltők hazajöttek rápihenni az estére, átmentem a Fiúkkal a várfürdőbe. Este hét körül vittem vissza a bandát a Fesztiválra. Mi a gyerekekkel nem akartunk egy perccel sem tovább maradni, mint hogy megveszünk egy szép nagy és zsíros főtt, füstölt csülköt. De mégis kellett egy picit. Ez majd'nem elég is volt arra, hogy Soma elvesszen. Nagyon sokan voltak! S mint már említettem, elég kevés volt a józan ember. Álltunk egy kupacban, beszélgettünk, amikor valamiért lenéztem Somára -hála Istennek!- és láttam, hogy el kezd szaladni.... Egyből lódultam utána és kiabáltam, hogy álljon meg. Szegény teljesen zavarodottan fordult vissza. Egy mellette elhaladó Hölgyre azt hitte, hogy én vagyok, és rohant "utánam". Ha akkor és abban a pillanatban nem nézek rá, nem veszem észre, hogy elindul... Szegény kisbogaram, hogy megijedt volna, mikor észreveszi, hogy nem is én utánam indult el... S én, hogy megijedtem volna! Ó, nagyon rossz volt! Közhelynek tűnik, de egy percre sem szabad levenni a szemét az ember lányának a gyerekeiről ilyen helyzetben! Egy percre sem! Maximálisan hálás vagyok a sorsnak, Istennek, az Angyaloknak, bárkinek és mindenkinek, hogy akkor a kisfiam felé fordították a figyelmemet! Bele sem akarok gondolni, a sok éppen csak befelé figyelni tudó ember között mi történhetett volna...
Ezt követően azonnal fogtam a fiaimat és indultunk haza. Csülök megvolt, kenyérke nekik megvolt, koviubi és üditő ugyancsak! Ahogy hazaértünk a szállásra, "piknikezni" kezdtünk. :))) A nagy franciaágyunkra ráterítettem pár törülközőt és megterítettem! Olyan jót ettünk!!! :DDDD Én persze kenyér nélkül, ubival ettem a jó zsíros, rezgős, csülköt. Hmmmm, de jó volt! Imádom!
Ma reggel indultunk is haza. Délutánra hivatalosak voltunk Barátainkhoz. Azt tudtam, hogy bográcsolás lesz, de én azt hittem, hogy a bográcsban leves fog főni... Neeem! :)))) Pörkölt volt! Pedig a reggeli maradék csülök és sajtok után egy falatot sem ettem, míg meg nem érkeztünk Hozzájuk úgy, hogy délután még futottam is egy lazát. Rettentően éhes voltam!
 |
| Nem szépen szedve, összetörve |
A pörkölt is nagyon finom volt és amit külön nekem, csak nekem készített még Csajszi-barátnőm, az pedig komolyan isteni volt! Pedig kettőnk közül én tudok főzni! :DDDD Répa ágyon fekvő karfiolok voltak bolognai darált húsos, zabpelyhes szósszal leöntve és sajttal megszórva! Félretéve minden jól neveltséget háromszor szedtem! Plusz még egyszer! Valami mennyei volt, komolyan! Egy két tányérnyira még pörit is szedtem...! Sőt! A maradékot is hazahozhattam. :))) Megérte koplalni reggel óta! :))))) Ez az étel mind a lelkemet és mind a bendőmet melengette! Nagyon jól esett, hogy külön gondolt rám és tartott annyira fontosnak, hogy készüljön nekem úgy, hogy nem igazán szeret a konyhában forgolódni. S akkor még finoman fogalmaztam. Szóval köszönöm!!!! :)))
A holnapi napra maradt Férjemék által töltött kolbász megsütése és kóstolása! Kiváncsi vagyok milyen lesz, hogyan tudnak kolbászt tölteni a Signálnál... Beszámolok róla, ígérem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése