Egészen este tízig rendben volt velem minden. Ekkor történhetett valami... Valami ami elindított a konyha-kamra-sütő háromszögbe.
Egyszer csak azt vettem észre, hogy Férjem csodálkozó tekintete közepette darálom a kókuszreszeléket (20 dkg), keverem bele a holland kakaóport (4 ek), mazsolát, édesítőt, reszelem a két almát és ütöm bele a tojásokat (2 db) s végül az egészet keverem, kutyulom össze a szódabikarbónával és a kókuszzsírral (10 dkg). Ezután sütőpapírra helyeztem őket, miután vizes kézzel fasírtformákra lapítottam a kis édes, kakaó illatú és puha testüket. Annyira zabálnivalók!
Igazság szerint már így nyersen is megkóstoltam a tésztát... Hmmmm, utálom, hogy nyami, de ez tényleg nagyon nyami lett! Még így sületlenül is. :)))) Megkóstoltattam Bélával és egyből meg is bocsátotta a három perc darálást, ami megzavarta az esti pihenését. A fiúk szerencsére fektetés alatt voltak, így ők csak reggel fogják elpusztítani a rájuk eső részt! Matyi persze egyből ezt rendelt reggelire. :)
A kis drágák szépen, takarosan, egymás mellett sülnek 150 fokon. Mielőtt leültem volna írni, odatettem egy kis jénai tálat a tűzhelyre, belenyomtam kókuszzsírt és édesítőszerrel valamint kakaóporral elegyítettem őket. Most félrehúztam és ha megsült és kihűlt a süti, rácsurgatom majd.
A kókuszolaj 24 fok alatt megdermed, így vagy a kamrában, vagy a hűtőben kell majd a sütit tárolnom, hogy a csokimáz dermedt legyen.
Úgy látom lassan megsülnek a kicsikék, így ki is veszem őket és jön a kóstoló.
....
Ma nem futottam, pihenő napot tartottam. Holnap viszont kénytelen leszek. Sokat. Nagyon sokat. Valami pompás lett ez a sütemény! Annyira jó csokis, nedves a tésztája, puha a textúrája... Hmmmmm! Muszáj voltam a csokiöntetet is lemeózni... Ajjaj, figyelnem kell mert a Férjemnek nem volt elég egy süti kóstolónak! :) Szóval jól megmártottam a sütikét az öntetben! Még meleg a csokikrém, így a lassan hűlő tészta ahogy szívja a csokiszószt... Ez maga a mennyország!
Azt hiszem ez az eddigi legjobban sikerült paleo sütemény, amit készítettem! Egy órán belül készen is van! Fenséges lesz téli délutánokon is, mikor kint a szürkeség, s a hideg, bent pedig pattog a kandallóban a tűz és majszoljuk majd a brownie-t. Idilli...! :)
Most már csak arra kell vigyáznom, hogy reggelig el tudjam dugni olyan helyre a süteményeket ahol senki sem találja meg! Már ha az szeretném, hogy mindenkinek jusson. Akarom...? :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése