Pizza és egyéb szépészeti apróságok

Reggel futócsajszimmal voltam futni a Parkban. Egy itteni futótárs javasolt egy kibővített Erzsébet-parki útvonalat, ami a szokásos 2 km-rel szemben majd'nem 3 km! :) Íme:  2,9 km Erzsébet-park futókör 

Ez azért jó, mert így egy körrel nem kettő kili van meg, hanem három!!! :)))) 

Csajszi három kör után fel akarta adni, de nem hagytam neki, így lenyomtunk közösen 12 km-t! Miután elment, gondoltam egyet és még egy kört és egy picit ráhúztam, hogy tuti meglegyen 15 km-m mára. 

 Isteni volt megint. Biztos nagyon unalmas mindig azt olvasni, hogy ilyen jó, meg olyan jó amikor futok, de tényleg így van. Annyira feltölt lelkileg. Pedig nem könnyű elindulni reggel. Olyan hideg volt ma is! És lustiztam is volna inkább.... Ez egyébként általános nálam. Mindig azt érzem, hogy nincs kedvem, hogy lenne ezer más dolgom is, mint a futás, stb. De aztán valahogy mindig legyőzöm a kis lusta kisördög énemet és elindulok. Akkor már nem nagyon lehet gond. Ha elindulok, ritkán hagyom abba... 

Most, hogy közeledik a november végi Balaton félmaraton, ez még plusz löketet is ad. Ma is gondolkodtam, hogy nem plusz egyet, hanem kettő, hármat ráhúzok és meglesz egy félmaratoni táv. A gond viszont az volt, hogy azért másfél óra után elég izzadt volt a pólóm, ami még futás közben is hideg volt a 6-9 fokban. Így 15 km után hazajöttem és felébresztettem a Családot. :))) Bizony én rovom a köröket, szenvedek, ők meg alusszák az igazak álmát....Neeeem! Nem szenvedek!

Pont ma gondolkodtam, hogy ez már-már szenvedély nálam. Holnap például nem fogok menni, mert tegnap 12 km-t futottam, így két nap után tartanom kell egy pihenőnapot. Bár nem szívesen. Vagy valami más jellegű mozgást kell beiktatnom. Valószínűleg itthon tekerek egy órát, de már most kivagyok, hogy nem leszek a természetben, nem lesz meg az az érzés, ami futás közben jön. Imádom! Annyira csodálatos futni, a saját testemet legyőzve újabb és újabb idő-, és táv célokat kitűzni! S megvalósítani! Akkora önbizalmat ad, hogy sikerül mindig legyőznöm saját magamat, a lustaságomat. Sosem voltam önhitt, beképzelt, még ha másként is látszik, de ez a futás, s gondolom minden más sport is jó hatással van erre is. Arról nem is beszélve, hogy most ősszel valami pompás a Park! Reggel, mikor még párás a levegő, de a nap már át-átsüt a fák ágai között és hömpölyög a pára... Az nem emberi! Fantasztikus érzés, látvány, illat... Olyan jó lenne ezt mindenkivel megosztani! Vagy négy-öt fotóssal is találkoztunk futás közben, senki sem tud csak úgy elmenni e mellett a látvány mellett! :)

S futás közben jönnek érzések, gondolatok melyek a mindennapokban nem látogatnak meg. Ezen sokat elmélkedtem és arra jutottam, hogy csak amiatt lehet, hogy egy 30-40 perc után, mikor már azért ráállok a monotonságra, kikapcsol a tudatos gondolkodásom, nem felügyelem a gondolatokat és nyitottabbá válok mentálisan... Imádom ezt az állapotot, olyan jó érzéseim, megérzéseim kerekednek! 

Általában és ma is mikor  hazajöttem a futásból, vettem egy forró zuhanyt, melynél a saját csokoládés, kecsketejes és kakaóvajas szappanomat használtam, s jöhetett a szokásos forró, citromos zöld tea. Imádom! Átmelegít, élénkít és segíti a fogyást! Tuti jó.

 Régóta le akartam írni, mert nekem nagyon bevált. Hajmosáskor, melyet ezzel a technikával elég lenne egy héten egyszer megtennem, de a futás miatt többször is kell, én vagy a saját sörös szappanommal mosom meg a hajam, vagy szódabikarbónával és utána balzsamecettel öblítem és illóolajos vízzel illatosítom. Ezt olyan két hónapja csinálom és nekem nagyon bevált. Sem a bőrömön, sem a hajamon keresztül nem akarok kemikáliákat bevinni a testembe. Sajnos az édesítéssel így is viszek. Szóval a sörös szappanom nagyon jól habzik, tisztít és ápol. Van amikor szódabikarbónát oldok fel vízben és azzal dörzsölöm át a hajam, fejbőröm s az ugyan nem habzik, de tisztít. Mielőtt illatosítási célzattal leöblíteném a hajam fél liter vízzel melyben cc. 10 csepp rózsa, levendula vagy citrom illóolajat cseppentettem volna, balzsamecettel öblítem át. Ez nekem nagyon jól bevált. Csillog a hajam, ápolja, s aminek külön örülök, hogy valószínűleg a barnás-vöröses színe még a már elő-elő bukkanó ősz hajszálaimat is takarja, sőt színezi át a hajamat...! S ez jó! :)

Ma, miután ezeken mind túl voltam, pizzát készítettem. A Családnak fél rozs-, és fél fehér lisztből, míg magamnak egy rész zabpehelyből, két rész pirított és ledarált len-, és szezámmagból. Az utóbbiakat nagyon sokáig daráltam, hogy minél porszerűbb legyen és jól összeálljon. Ezután egy kevés élesztőt, sót és tojást adtam hozzá, s tepsibe simítottam. Ezt követően minden ugyanúgy zajlik, mint szokásos pizzatársainál. Olyan 15-20 perc alatt átsül a "tészta" és lehet enni. Javaslok egy kis türelmet, hogy hűljön,  mert nekem például forrón nagyon nem ízlenek a lenmagos tészták. Viszont ha kihűl, már közel sincs olyan vad íze, sőt! Nem egy olasz pizza, de bizony képes helyettesíteni és megfelelő mennyiségű idealizmussal még finom is lehet!:) Neeem, tényleg jó!

Bátran ajánlom, mert teljes mértékben képes helyettesíteni a jócskán hizlaló és egészségtelen társait! Egyébként a feltét a titok. Ha megfelelő mennyiség és minőség van rajta, a tészta már átveszi az ízeket, s amellett, hogy csodásan néz ki, még finom is.