Rozalinda Lelkecske

Apai nagymamámtól kaptam a blog címéül is használt Rozalinda Lelkecske becenevet.

Ezt az oldalt a sütési, főzési, szappankészítési azaz mindenféle alkotási tevékenységem kiírására kezdtem el használni, kiegészítve mindennapjaim élményeivel, lelkem rezdüléseivel.
Most már csak ez utóbbiak teszik ki írásaim nagy részét.

Imádok olvasni, futni, kirándulni, beszélgetni és nevetni!

Szeretem a pszichológiát, a spiritualitást és mindent ami közelebb vihet önmagamhoz.

2012. augusztus 30., csütörtök

Rózsa névnap

Ma van a névnapom. Nem a Rozalinda lelkecske, hanem a Rózsa név napja van. Édesapám választotta ezt a nevet nekem. Fiatal, legény korában volt egy nagy szerelme, akit Rózsának hívtak. Ez nem az édesanyám volt. Azt a hölgyet Futó Rózsának hívták... Hát, kalandos gyerekkora lehetett szegény lánynak ilyen névvel. ;)) S milyen vicces szülei!

Gyerekkoromban nagyon nem szerettem a nevemet! Papám katojának hívott, mert mindig katonákra vágta az ételt és én kisgyerekként mentem kérni tőle a katojákat. Mamám ugye Rozalinda lelkecskének. Egyik nagynéném Rozogának, míg Apukám és Anyukám maradtak az eredeti keresztnevemnél. A Rózsát, most 34 évesen szerettem meg. Megszállottan keresem az igazi rózsa virág illatát parfümben. A jelenlegi legjobb amit találtam és testpermetként használom a damaszkuszi rózsavíz. Imádom! A fél életemet nem, de sokat adnék egy igazi, tényleg rózsa illatú parfümért...!

Most már szeretem, ha Rózsának szólítanak. A nevem mellett hívnak még Nenének az ajándékgyerekeim, Szívemnek és Lelkecskének a Férjem, és mások pedig Rózsácskának, Futócsajszinak, Rozinak és Cirmosnak. Megannyi kedves, sokat jelentő, emlékekkel, tartalommal bíró becenév. Szeretem mindegyiket. Azért jók, mert mutatják, hogy vannak akik szeretnek. S ez jó.

Ahogy az is, hogy ma nagyon sokan köszöntöttek fel! Bélám mindjárt éjfél után pár perccel sms-ben, mellőlem az ágyból. Keresztanyám 8 perccel csúszott le az első helyről! Hacsak nem számoljuk azt a Hölgyet, aki 8-10 éve anyám helyett anyám volt és már tegnap felhívott, hogy biztos ő legyen az első. Zsuma! Én neveztem el így őt. Zsuzsa a keresztneve, nekem Zsuma volt. És ami nagyon jól esik, hogy azt mondta, hogy az unokáival is így fogja hívatni magát.... Ez azért jelent valamit.

Ahogy az a sok facebook-os, sms-s és telefonos köszöntés is. De mily balga az ember lánya... Nem azt nézi, milyen sokaknak eszébe jutott és felköszöntötték, hanem, hogy ki az az EGY aki nem.... S ez fáj.

Felvidít viszont azonnal, ha eszembe jut, hogy mindjárt itt az első fagy és mehetek szedni a csipkebogyókat hecsedlinek, szappanalkotórésznek és teának...! A csipkebogyó a vadrózsa áltermése, s mint ilyen ugye rokon. S ha ehető, s az bizony, bekerül a kamrámba... Alig várom!!!! ;))))

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése