Régen, gyerekkoromban annyira jó volt télen nagy táskákkal eljönni Mamáméktól... Mama mindig, mindannyiunkat úgy engedett haza, hogy a szüleink keze a földet söpörte a nehéz táskáktól.
Mindannyiunknak telepakolta a táskáját mindenféle nyáron befőzött finomsággal... Volt ott lecsó, különféle lekvárok, paradicsomlé, kompót...Hmmm, isteni volt.
Akkor nem is gondoltam bele, vajon mennyit dolgozhatott ezekkel a finomságokkal.
Ma, ahogy főtt a körtelekvár és az egész házban ez a jellegzetes, finom illat szállongott, egész nap Mama, az én kedves, makacs, csökönyös Mamám járt az eszemben. Nagyon nehéz élete volt... Két gyermeket veszített el csecsemő korukban, s az édesapámat, aki 47 évesen halt meg. Iszonyú lehetett ennyi csapás. Igazából apu halálát követően nem is volt már az igazi. Papával együtt 2011. elején veszítettük el őket. Két hónap különbséggel. Szegény Mama, miután Papa hirtelen meghalt, ismét gyerek lett. 95%-ban csak a gyerekkora járt az eszében, ott élt... Fura volt őt tisztába tenni és úgy kezelni mint egy kisgyereket. Kár, hogy életében nem tudtam, mennyire szeretem. Abban bízom, hogy ő tudta. Hogy tudja....
Két éve ki akartuk vágni a kertünk hátuljában lévő körtefát, amit még Férjem nagyszülei ültettek. Addig sosem termett. Akkor azonban úgy döntöttünk -ki tudja miért-, adunk neki még egy évet arra, hogy teremjen. Termett! ;)))) Tavaly is és idén is. Ma Matyival leszüreteltük a körték felét ami közel 17 kg lett.
Délelőtt tizenegykor álltam neki a körték megpucolásának, felvágásának. Hááát, voltak pillanatok amikor fel akartam adni. Nem nekem való munka ez az egy helyben állással járó, monoton munkavégzés. ;)
Kivájtam a magházat és felkockáztam őket, edénybe raktam és jó sokáig főztem, csak főztem, csak főztem és csak főztem a körtéket... Mikor már a felére összeesett, botmixerrel összeturmixoltam és még a változatosság kedvéért még tovább főztem. És főztem és főztem, egészen mostanáig. Most már szép sűrű és édes úgy, hogy sem zselésítőt, sem cukrot, sem semmi mást nem adtam hozzá. Bemertem a kész lekvárt a befőttes üvegekbe és a szokásos grapefruit mag cseppekkel ellátva pihenésre ítéltem őket télig.
Üvegbe merés közben a gyerekek kikönyörögtek egy-egy lekváros zsemlét... ;))) Ízlik nekik nagyon. Úgyhogy már megérte majd' 10 órát dolgozni vele! Egy dologban bízom még.
Bízom benne, hogy Mama lát és büszke rám, büszke, hogy rá emlékezve teszem azt, amit ő tett értünk..., értem. Mama...
..míg olvastam, kipotyogott a könnyem ..
VálaszTörlés