Ugyan Férjem allergiás a mandulára, de az IKEA-ban kapható mandulatortáért az egész gyereksereggel együtt oda vagyok.
Így arra az elhatározásra jutottam, hogy a mandulákat megpucolva a héjuktól -amiben elvileg olyan vegyületek vannak, melyek egyeseknél, nálunk Férjemnél a gyomorsavval találkozva alakulnak át ciánhoz hasonló, cianid (?!) anyaggá- mandulatortát sütök.
A tojásokat szétválasztottam, a fehérjét egy kis kupak ecettel és egy csipet sóval kemény habbá vertem, -de csakis géppel! ;-))) Se erőm, se türelmem kézi habverővel dolgozni.
A tojások sárgáját egy löttyintés édesítőszerrel és mandula aromával habosra kevertem, majd a kávédarálón ledarált mandulát hozzáadva, óvatosan a fehérjével is össze vegyítettem. Ugyan tortának készült, de mivel nem találtam a torta formát, ezért kókuszolajjal -most olaj, mert meleg van és nem dermed meg- kikentem és bele öntöttem. Alacsony 150 fokon szép barnára sütöttem.
S ha kibírtam volna, hogy ne kukkantsak rá természetes szögből is, nem csak a sütőajtón keresztül, még szép nagy is maradt volna. Így egy kicsit összeesett, amit azzal orvosoltam, hogy mikor kihűlt felkockáztam... ;))))
A vanília öntetet mint még soha gőzfürdő felett készítettem. A tojások sárgáját folyékony édesítőszerrel egy a tűzhelyre rakott vizes edény fölé helyeztem, hozzáadtam két kanál keményítőt egy kocka margarint és habosra kevertem.
A kis poharakba rakott kockákra öntöttem a kész vanília krémet és megszórtam mandula darabkákkal...
Isteni lett!!! Férjem is elfogyasztott egyet belőle, s láss csodát! semmi baja nem volt. S még most is él!
Szóval a hiba, a mandula héjában van... ;)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése