A hétvégén beszélgettem egy kedves csajszi ismerősömmel, s ő mondta, hogy éppen töltött káposztát főznek az Édesanyjával... Azóta nincs nyugtom. :) Mivel tegnap Miskolcon dolgoztam, ma jutottam el oda, hogy nekiálljak. Délelőtt dolgoztam, így dél után mentem el a fiúkkal vásárolni. A piacon van egy biopult. Ott találtam rá a quinoa-ra. Ez egy Dél-Amerikából származó gabonaféle. ( A quinoa az egyik legjobb növényi fehérjeforrás, ráadásul kiemelkedően magas is a fehérje-tartalma -jóval több, mint a rizsé vagy a búzáé. Található benne C-, E-, és B-vitamin -utóbbiból többféle -, továbbá az öregedésért is felelős szabad gyököket hatástalanító béta-karotin, az ásványi anyagok közül pedig magnézium, vas, foszfor, cink, kalcium valamint minden olyan aminosavat tartalmaz, melyre a szervezetnek szüksége van. Mivel nem tartalmaz glutént, könnyű megemészteni, ráadásul lisztérzékenyek is bátran fogyaszthatják.)
Eddig még csak olvasgattam róla, így gyorsan vettem is egy zacsival, gondolván, hogy a töltelékbe gabonapehely helyett ezt fogom tenni. Ez egy puffasztott, natúr változat, így ahogy hazaértünk, egyből belekóstoltam. Nagyon jó! Komolyan! Nasinak, rágcsának is fogom enni.
Mindenesetre, a töltött káposzta húsiját megpirítottam az előzőleg teflon serpenyőben lesütött kolbászon és szalonnán, majd sóztam, borsoztam, pirospaprikáztam, darált köménymagoztam és mikor kicsit kihűlt, hozzá kevertem a quinoa-t. Az ugyancsak piacon megvásárolt egy kiló savanyú káposzta felét ráraktam egy másik edény aljára, amiben már ugyancsak kisercegett a zsír a finom kolbászból és jó kis kenyérszalonnából. Erre következett a levélbe göngyölt darált húsos keverék. Kilenc levelet vettem az egy kiló káposztához. Mikor begöngyöltem őket, jól betakargattam a maradék káposztával és feltettem főni. Megkóstoltam! Nagggyon finom lett! Még jobb ezzel a gabonával, mint a zabpehellyel úgy, hogy megszívta magát a lével. Teljesen olyan az állaga mint a rizsnek. Isteni!!! Alig várom,hogy haza érjen a Férjem és vacsizzunk. :)
A hétvégi futással kapcsolatban merült fel ma egy nagyon érdekes, de jó érzés. Amikor már futottunk egy ideje és a vége felé jártunk, szóltam Ancsának, hogy álljunk meg egy pillanatra. Egy szántóföld mellett haladtunk éppen. Dombok körülöttünk és egy teremtett lélek sehol rajtunk kívül. Olyan mély csend volt! És olyan nyugalom!!! Soha nem éreztem még azt. Mennyei volt...! Ahogy kerestem a szót, hogy megfogalmazzam amit érzek, az Ősnyugalom jutott eszembe... A levegő sem rezdült, ült a csend, a nyugalom, a biztonság minden tökéletes volt!
Az a meggyőződésem, hogy magában ez a Föld, annyira egy nyugodt, kiegyensúlyozott, tökéletes hely! Minden adott! Minden. Csak az a baj, hogy mi, emberek elrontjuk a gondolatainkkal, a negatív érzéseinkkel. Ott jöttem rá, hogy minden rossz csak az elménkben létezik. Mi generáljuk. Mi adunk neki hatalmat azáltal, hogy rágondolunk. De miért? Jó ez? Jó szenvedni? Nem. Mégis sokszor örömmel lubickolunk a rosszban ahelyett, hogy döntenénk és inkább a jóra összpontosítanánk... Meg lehet csinálni. Nekem sikerült! Sikerült magamat kirántani tegnap hazafelé Miskolcról a rossz érzésekből. Segíthet ebben zene, egy jó gondolat vagy csak az akarat. Mi döntünk....! 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése