Még a nagy futás előtt szombaton elkészítettem a hétvégére a menüsort. Szombatra oldalast sütöttem együtt almaszeletekkel, padlizsánnal és jó sok hagymával. A friss zöldségek mellett az volt a köret. Nagyon finom lett az egyszerűen sós-köményes hús a sült zöldségekkel együtt. A gyerekeknek krumplipürével tálaltam. Érdekes, hogy már egyáltalán nem okoz hiányérzetet, hogy nem eszem szénhidrátot a húsi mellé. Pedig ha igazán belegondolok, elég sokat mozgok. Ebből is látszik, hogy a szénhidrátraktárainkat nem csak gabonából nyerttel lehet feltölteni!
Vasárnapra Anna bébim kedvencét, milánóit főztem. Nekik durumtésztával, nekünk meg szénhidrát csökkentett (UPDATE) tésztával.
Valószínűleg a sok futásnak köszönhetően vasárnap este nagyon ki voltam éhezve, s mivel a Családom palacsintát majszolt, muszáj volt nekem is készítenem valami finomságot. Igazából palacsintának indult a tojás a kókuszliszttel és édesítővel, de végül császármorzsa lett. A saját készítésű fahéjas szilvalekvárommal faltam fel! :) Isteni lett!!! Hmmmmmm.....
Az FB-n a gödöllői csoportban volt egy kedves Úriember aki ajándék csicsókát hirdetett. Régebben készítettem már Pomázon mikor ott laktam valamit csicsókából, így azonnal jelentkeztem rá. Ugyan nem paleo, de hasonlít a krumplihoz amit imádok, viszont 5-6 szor magasabb a rosttartalma s tele van minden jóval, amivel a krumpli nem. Viszont a krumplit lehet pucolni. :) Ezt nem. Vagy legalábbis nekem nem ment. Így héjastól készítettem belőle finomakat. Tény, hogy nyolcszor át kell mosni, de az élvezeti értékén semmit nem változtat a héja. Aznap este oliva olajra tettem a félbe vágott csicsókákat, besóztam és sajtot reszeltem rájuk, majd megsütöttem őket. A csicsókának van egy jellegzetes mellékíze, de ha azt elviseljük -Matyinak nem sikerült- akkor igazán finom ez az étel is. :) Másnap csicsókás rántottát is készítettem, úgy ahogy Mamám csinálta régen hagymával és sült krumplikockákkal. Valami pompás lett!
Ma, miután hazajöttem az újabb tíz kilométer leküzdése után, egy jó kis zöldségtálat készítettem friss zöldségekből magamnak, egész napra. Tizenegy óra körül már nagyon éhes voltam. A tál pedig üres. :) Így fogtam egy padlizsánt, egy cukkinit, egy almát, füstölt sajtot, szalonnát, és póréhagymát. Szép tornyot halmoztam belőlük, s miután egy kis vörösbort löttyintettem alá, fólia alatt betettem sülni a sütőbe. Mikor már megpuhult minden, levettem a fóliát és leöntöttem tormás tejszínnel... Húúúú, nagyon jó lett!!!! Csak nem laktató. :) Öt tornyocska után éreztem úgy, hogy igen... kezdek jól lakni. 
Holnap megyek dolgozni, a héten többet már Miskolcra nem, csak Pestre, így reggelre ismét tervezem a futást. Olyan jó más futókkal is találkozni, inteni, nézni a leheletünket,a falevelek hullását, érezni a föld-, és az enyészet szagát, a mókusokat... Egy-egy emelkedőnél érezni, hogy nehezebb a futás, hogy erőt kell venni magamon, az első 15-20 perc álljunk meg leküzdése utána a jóérzést... A természetben lenni, a hideget....Imádom! Nagyon hálás vagyok ezekért a futásokért! Azért, hogy hol lakom, azért hogy képes vagyok futni, azért, hogy van bennem akarat, kitartás és azért, hogy mindezeket tudom értékelni... Mert minden rajtam múlik... A boldogságom leginkább!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése