Padlizsáncsónakok

Tegnap ismét Miskolcon dolgoztam és mikor végre hazaértem, nem igazán volt időm finomságot alkotni már, mert Somát karatéra kellett vinni, Macit felügyelni kellett, hogy ne ragadjon a PS mellett, futott a ház és nekem is fél hattól ajándékkészítő délutánom volt az Óvodában. Reggel hiába takarítok ki, délután mire hazaérek valahogy ismét kupi lesz.... Ki érti ezt?!  Simit lepasszoltam apukájának, vigye Ő. Matyit sokadik felszólításra sikerült elindítani az atlétikára és pont fél hatkor én is elindultam a két percre lévő oviba a gyerekeknek Mikulás ajándékot készíteni. 

Mielőtt elmentem volna, félbevágtam egy padlizsánt, rányomtam a LIDL-ben kapható sonkás ömlesztett sajtból, szeltem rá egy kis császárszalonnát, lila hagymát  megsóztam és csurgattam rá egy kis Fogadós libazsírt.... Beraktam a sütőbe és mielőtt elmentem megkértem Annabébit, hogy mikor hazajelzek, durrantsa be a sütőt, hogy mire hazaérek készen legyen... :) 

S elmentem az oviba. Már az gyanús volt, hogy majd' teljesen sötét az óvoda. S a csoportszobánkban csak egy Óvónő van. Miért is lett volna más mikor a jövő héten hétfőn lesz ez közös munka a többi szülővel.... :))) Egy kissé elnéztem a dátumokat. De hogy, hogy?!

Hazajöttem és elkezdtem én megsütni a vacsorára valót. A felnőttek vacsoráját, mert a Gyerekeknek hoztam Miskolcról mini ischlert és mini lekváros linzert. Rövidesen isteni illatok kezdtek el terjengeni a házban. Bébivel ketten voltunk itthon, mikor kaptuk a hírt, hogy két idióta a Kossuth Lajos utcában leütött egy Tanárt.... Kis nyomozás után kiderítettem, hogy az Atlétika edzés közben két részeg elkezdte molesztálni a lányokat és az Edző akinek nem írom ki a nevét, mert nem biztos, hogy szeretné,-  megvédte a lányokat. Sajnos eközben megütötték Őt és a Mentőknek kellett ellátnia! Matyi is ott volt az edzésen. Nagyon aggódtunk érte, ahogy a Tanár úrért is! Pont az edzés előtt beszéltem vele, mert elvette Matyi telefonját és csak nekünk hajlandó visszaadni. Még poénkodtam is vele, hogy majd Bélát küldöm be hozzá, mert Matyi osztályfőnökétől is én hallgatok mindig.... :))))

A leányzónkkal azon kezdtünk el sápítozni, hogy délután hat órakor a Kossuth Lajos utcában, ami azért elég forgalmas környék, hogy történhet ilyen?! Hogy kezdhet el két felnőtt férfi maximum 14 éves lányokat molesztálni...?! S aztán, hogy fajulhat el odáig a dolog, hogy verekedés történik.... Persze az alkohol. Vagy a drog.... Hivatkozhatunk erre, de a végeredményen nem változtat. 

Mindig is féltettem a gyerekeinket, van aki szerint túl szigorúan is fogjuk őket, de amellett, hogy nem fogjuk hét lakat alatt tartani őket, nem igazán lesznek a jövőben sem szabadon engedve csak úgy, az utcán! Mert nem lehet. Nem miattuk. Mások miatt.

Sok ez nekünk ez a két eset ami mostanában volt itt Gödöllőn. A domonyi gyilkosság és ez a garázdaság (?!) most. De mégsem gondolom azt, hogy végérvényesen elromlott volna a világ! Kissé sok nekem az az elvándorlási divat amit mostanában hallok. Meg lehet kövezni, de én azt gondolom, hogy nem az a megoldás, ha összepakol az ember és kiköltözik egy másik Országba. Ott sincs kolbászból a kerítés. Persze vannak olyan helyzetek, amikor megértem. Én igyekszem mindent és mindenki döntését elfogadni, de kezd már rettentően bosszantani, hogy még a csapból is ez folyik...?! Miért nem teszünk inkább valamit amitől élhetőbb lesz ez a mai Világ? Kicsiben. A saját családjában és baráti körében mindenki. És a kicsiből nagy lesz.

Én boldogan akarok élni, így kerülve a struccpolitikát igyekszem pozitívan élni. Vannak rossz pillanatok, órák, napok. De keresem a jót mellette! Nem a rossz, lélekromboló, gyilkosság, erőszak, szegénység cikkeket olvasgatom állandóan, postolom ki, ezzel is alátámasztva a saját rossz érzéseimet, s növelve a barátaimnál is.

Sosem volt könnyű, a szüleink, nagyszüleink is megkapták az Élettől a maguk nehézségeit! S mégis itt vagyunk! Az én nagyapámnak a második világháború végén, miután két évet volt hadifogságban Dániában, megvolt a lehetősége kint maradni. Biztos könnyebb élete lett volna..., de nem tette! Ez a hazája, itt volt a Családja! A gyerekeinket sem rakjuk ki az utcára kamaszkorukban mikor meghülyülnek...! Vagy a Férjünket! :)  Pedig néha nagyon nehéz! De nem az a megoldás! Hiszem, hogy minden változást magunkban kell elindítani. Változtass magadon és a környezeted is megváltozik. Én ebben hiszek.  

A tegnap esti incidens sem lesz mindennapos! Meggyőződésem! A Tanár urat eddig is szerettem, most már imádom! Tudom, hogy az Ő felelőssége a gyerekek akik edzésen vannak, ki kell állnia értük, de az én szememben akkor is óriásira nőtt!  <3

S a vacsora...? A szalonna, a lila hagyma és a libazsír megtette amit el lehetett várni tőle! :)

Isteni lett! Zsír! Libazsír...! :))))))