Öt napja nem írtam és már annyira hiányzott! Hála Istennek, tele vagyok elfoglaltsággal, ezért nem igazán jutott rá időm. Így fordulhatott elő, hogy hétfőn este Férjem látott el főtt étellel. Egész hétre. :)
Kívánságomnak megfelelően tárkonyos ragut főzött pulykából. Paleosan. :) Mármint, hogy krumpli nélkül, kókuszzsírral. Mivel kifejezett kérése volt, hogy mindenképpen kerüljön fel a Blogba, ezért dőlt betűvel, idézőjelben közlöm a leírását.
"A kókuszzsíron üvegesre pirítjuk a vöröshagymát, majd rádobjuk a felkockázott pulykacombot. A pulyka levet ereszt a hagymán és ezt el kell főzni róla. Mindezt addig kell csinálni, míg a hagyma cukortartalma el nem kezd karamellizálódni, de még nem kezd el megégni. Ezt követi a megmosott és felvágott zöldség (sárga-, fehérrépa, zeller) és három gerezd fokhagyma. A kissé odakapott, megbarnult edényaljat a zöldségből kiszökő gőz, nedvesség az, ami fellazítja azt és ami megadja a leves igazi ízét is... Ezt felengedjük 2 dl jó minőségű száraz fehérborral, vegetával, és fehérborssal fűszerezzük. Babérlevelet dobunk rá és ízlés szerint őrölt köményt. Fedő alatt tíz percig pároljuk. Megszórjuk a keményítővel, elkeverjük és felengedjük annyi vízzel amennyi levest akarunk. Addig főzzük lassú tűzön, amíg a zöldség al dente (harsanos) nem lesz. Folyamatos keverés mellett hozzákeverjük a főzőtejszínt, egy gerezd fokhagymát és várjuk, h a zubogás elmaradjon, hiszen lezárjuk a tűzhelyet. A legvégén rámorzsoljuk a tárkony. S kész."
Annyira finom lett, hogy örülök is, hogy ismét egy kondérnyit rendeltem belőle! Matyival esszük nap, nap után. :)
Ma délután készítettem egy jó kis mandulatortát is! :) Igaz, hogy nagyon fini a leves, de nagyon kívántam még valamit, így ripsz-ropsz, egy óra alatt össze is ütöttem a tortát. Feltörtem nyolc tojást és szétválasztottam őket. Ezután felvertem a fehérjét, majd édesítőt adtam hozzá és belekevertem 20 dkg mandulalisztet, valamint 10 dkg mandula szeletkét. Kétszáz fokon aranybarna színig sütöttem.
A krémet bele és rá, tejszínből és a tojássárgájákból ugyancsak édesítővel és vaníliával főztem fel. Mikor besűrűsödött a két kanál keményítőtől és tojástól, lehúztam a tűzről és a félbe vágott torta két lapja közé, valamint a tetejére kentem és megszórtam a megpirított mandula lapocskákkal. Isteni lett! Ugyan nem olyan mint a svéd mandulatorta amit az IKEA-ban lehet kapni, de szerintem csak azért, mert nem barna cukker van benne, hanem édesítőszer.
Ma napközben láttam, hogy itt Gödöllőn, a Tűztoronyban görög estet rendeznek, élő görög zenével. Rá is beszéltem a Férjemet, hogy menjünk el. Imádom ezt a fajta zenét! Anna koromban (~ 13-14 évesen) voltak görög ismerőseink és tőlük kaptam egy kazit. Hónapokig hallgattam azt! Nagyon szerettem. :)
Fantasztikus ez az élő zene! Kb. három méter sem volt közöttünk és a zenészek között, annyira jó volt! Csupáncsak másfél órát voltunk, mert a gyerekeket itthon hagytuk, de nagyon kellemes volt, kikapcsolt. Közben, ha már ott voltunk és tegnap illetve ma is futottam ~ 10-10 km-t gondoltam,hogy engedélyezek magamnak egy kis szénhidrátot. :)))) Jóóóóóó volt!
Egy Piadina-t rendeltem. Ez élesztő nélküli félbehajtott -szerintem- pizza, vagy pita tészta, tehát teljesen egyszerű, liszt-víz-só egyveleg lehet kisütve lapon. Miután kisült, az enyémbe tejfölt kentek, füstölt-, sajtot és tarját tettek valamint óriási mennyiségű jégsalátát és paradicsomot. Mindezt finom jázminos zöld teával koronáztam meg! Mennyei étek volt számomra! :) Úgy is döntöttem, hogy a most épülő Fundamentás csapatommal nem is mindig a Solierbe fogunk találkozni, hanem a Tűztoronyban is és ha rendes vagyok és futok, eszem egy-egy ilyen kis csodát! :)
Ahhoz az információhoz jutottunk, hogy minden hónap első szerdáján élő zenés est van a Kávézóban, így megbeszéltük Bélával, hogy ezeken a napokon le fogunk nézni oda. Tényleg csodás pár méterre nézni és hallgatni azokat az embereket akik élvezettel zenélnek, énekelnek... Annyira lélekérintő! Csak ültem és bámultam őket és vittek, vittek az érzések, a gondolatok oly messze....Igazán csodálatos volt.
Ilyen pillanatokat futás közben nyerek még. Olyan negyven perc után... Az első 15 perc általában kínlódás. Meg akarok állni, fáradt vagyok, minek futni...stb.stb. Aztán jön a semmit sem érzek időszak. Majd negyven perc után a "dejófutniiiiii" :))) Ma is isteni volt! Alig várom a holnapot, hogy fussak, érezzem a fáradtságot, az erőt a lábaimban, lássam a hulló faleveleket, a párát, a leheletemet... Hmmmm! Nincs ennél jobb! Na, jó! Van. A futás utáni zöld tea Piadina-val. :))))))))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése