A hétvégém nagyon sütemény dúsan telt. Szombatra elhatároztuk egy ismerős csajszival, hogy mi most bizony nekiállunk sütögetni és aki nem akar Karácsonyra sütni, idő-, kedv-, illetve tudáshiány miatt, mi megtesszük helyette, neki. Azért, hogy tudjuk miket vállaljunk, elhatároztuk, hogy legyártunk egy pár süteményt. Ami amúgy isteni jó szórakozás is....! Ki lehet beszélni közben mindent és mindenkit és jó sokat lehet nevetni a sütögetés közben.
S hát mivel ő is nagy családdal rendelkezik és nálunk is csak éhes szájak vannak, mindkét helyen hálás szemmel nézik ténykedésünket.
Az első amit kitaláltunk a Flódni volt. (A flódni jellegzetes magyar zsidó sütemény. A recept gyökerei a középkori Franciaországig és Németországig nyúlnak vissza, de ma ismert formáját a kárpát-medencei zsidóság alakította ki. Az édes tésztalapok között változatos töltelékrétegek sorakoznak: alma, dió, mák, lekvár. Gazdag, nehéz, sokféle ízt és állagot harmóniában egyesítő finomság, amelyben a zsidó és a magyar tradíció találkozik. A Flódni ezt a hagyományt szeretné bemutatni: az egymásra épülő és szervesen egyesülő kulturális rétegekből álló, gazdag múltat és jelent. A magyar zsidóság évszázadait, életét és örökségét. Az egyes rétegek külön is élvezhetőek, de a tökéletes hatás érdekében célszerű együtt fogyasztani őket. www.magyarzsido.hu)
Ez egy nagyon jó kis sütemény. Ugyan elég hosszú ideig tart elkészíteni, főleg, ha nehezítő tényezők is közrejátszanak, de érdemes vele bíbelődni mert tényleg nagyon jó! Aki unja már a mákos, vagy diós beiglit vagy az egyszerű almás süteményt, annak mindenképpen ajánlom! Igazi ízorgia.
Amire szükségünk van hozzá az liszt, cukor, zsiradék, élesztő és pici tej. Persze most a hagyományos verziót nézzük. A neten egyébként óriási a választék a receptekből. Mi egy kiló lisztből készítettük, ötven deka kókuszzsírral -és ez a nehezítő tényező, mely bekeverése után Cukrászmestercsajszi az őrület határára került-, két tojás sárgájával, pici sóval, felfuttatott élesztővel és édesítővel. Miután ezt jól összegyúrtuk, jó esetben gyúrattuk és összeállt, négy felé szedjük és kinyújtjuk. A mi tésztánk nem igazán akart nyúlni.... A kókuszzsír miatt, amit vállalom én akartam a vaj helyett. De nem akadtunk fel ezen az icipici problémán. Miután Cukrászunk kijelentette, hogy nem hajlandó még egy tésztát összegyúrni, arra a megoldásra jutott, hogy csipegessük szét, és majd a tepsiben miután egyenletesen szétszórtuk, összetapicskoljuk... A gondolatot, tett követte. Mintha csipetkét szaggattunk volna...! :) Nagyon vicces volt! Ugyan a nevét nem hajlandó hozzá adni, mert fél, hogy következményei lennének a cukrász suliban, meggyőződésem, hogy valami nagyot fedeztünk fel!
Miután egy adag tésztát szétcsipegettünk és letapicskoltuk, jött rá a dió, majd tészta és tapicskolás, cukros és reszelt citromhéjas mák, házi készítésű saját szilvalekvár, tésztatapicskolás és fahéjas édesítős reszelt alma. Takaróként egy újabb csipetes tészta, melyet átkentünk tojás fehérjével. Kilyukasztgattuk, hogy ne repedjen és becsúsztattuk a sütőbe, ahol 170 fokon kb. egy és egy negyed órát sült.... Megvártam, míg kihűl és azonnal nekiláttunk! Valami mennyei lett!!!! Fő kritikusunknak, Cukrászmesterünknek is elnyerte a tetszését. Ahogy az Anyujának is. Plusz nálunk mindenkinek. Szóóóóval, nagyon fini lett!
A mai napom sem telhetett el sütés nélkül. Mivel tegnap a fehér liszt miatt nagy lelkifurdik közepette ettem a Flódnit, ma mindenképpen paleo sütit akartam. Omlós tésztát készítettem különböző szórásokkal. Két féle "tésztát" készítettem. Kb. 3 : 1 arányba kevertem össze mandulát és kókuszzsírt, illetve török mogyorót és zsírt egymással egy-egy tojással és édesítővel. Persze a mandula és a török mogyoró is liszt formában volt, darálva. Ez a tészta a hideget szereti, így időről időre hűtenem kellett, hogy összeálljon. Nagyon macerás volt. Így is palacsinta forgatóval kellett a nyújtást és a karácsonyi formákkal történő kiszúrást követően alányúlnom azért, hogy a sütőlapra tudjam helyezni őket. Nagyon nem akartak egyben maradni. De nem hagytam magam! :) Mielőtt bekerültek volna a sütőbe, cukros-citromhéjas mákkal, cukros dióval, cukros citromhéjjal és cukros tökmaggal szórtam meg őket.
Olyan negyed órát sülhettek 150 fokon.
Nagyon finomak lettek! Ugyan Annabébi lemézeskalácsozta őket mikor meglátta a tányérban, de mihelyt megkóstolta és egy elégedett "Hmmmmm" hagyta el a száját, ezt elnéztem neki... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése