Cigányzene és kulináris élvezetek

Ez volt a mi asztalunk és kilátásunk

A tegnap estét Buda egyik impozáns éttermében töltöttük a Férjemmel. Neki, ezúton is szeretném kifejezni a hálámat, hogy elvitt oda, mert olyan élményekben volt részem, mint még talán sosem... Köszönöm! :)

Ez az étterem fent van a Duna, az Országház és jóformán egész Pest felett, ezekre csodálatos rálátással.  Persze köszönet jár annak a Hölgynek is akitől a meghívást kaptuk.  

Nem szeretek olyan helyre menni, ahol nem kedvesek, szolgálatkészek és előzékenyek velem. Velem, mint vásárlóval. Itt ez nem fordulhatott elő. Négy-öt emberrel kerültünk kontaktusba és mindannyian a messzemenőkig kedvesek voltak! S ez jó! Nagyon. Azt gondolom, hogy elengedhetetlen a kiszolgálásban, legyen az egy pékség, egy cipőbolt, étterem vagy akár egy korcsolyapályán való jegyeladás, hogy az adott szolgáltatás, áru mellé az aki az adott helyet képviseli, Önmagát is adja, Önmaga legjavát. Ez az a hely volt! 

Én vargányás-kakukkfüves ragulevest ettem kezdésnek. Isteni volt. Tejszínes volt, a gomba benne roppanós, finoman húzott tejfölcsíkok díszítették és megfelelő intenzitással a citromot is ki lehetett érezni belőle. Ezt követően fekete-fehér mangalica karajt ettem hercegnő csicsókával, fokhagyma chipsszel és kovászos uborka raguval. A fekete-fehér "szint" a karaj egyik oldalán lévő fekete fűszerek adták. Élvezet volt ebbe a húsba beleharapni. Egyszerre volt kemény és mégis lágy. S az íze....! Mennyei volt. Mellé csicsóka halmokat kaptam gyönyörűen, "hercegnősen" kinyomva. Imádom a csicsókát! Van egy jellegzetes íze, de én szeretem. Ezek mellett vékonyra vágott kovászos uborka spirál volt pici csírával megtűzve. Imádom a csírákat! A tegnapi és a mai itthoni rántott húsi mellé is az a köret. :)

Egész vacsora alatt cigányzene szólt. Élő. Már ez megalapozta a hangulatomat. Imádom, oda vagyok az élő zenéért! Nincs ahhoz hasonló, ha egy ember melletted játszik egy hangszeren! Olyankor meggyőződésem, hogy Isten ül közénk... Épp mikor befejeztük a vacsorát egy Somlói asztali desszerttel, ami nem volt igazi somlói, de mégis mennyei volt a csokibevonattól ami beburkolta, jött egy Cigányprímás és két másik Cigányzenész. Muszáj nagy betűvel írnom, annyira Emberek, annyira Zenészek voltak. Kedvesek voltak, finomak, nem rámenősek. Kérdezték mit játszanak nekünk, játszhatnak e nekünk. Férjem rám nézett, én pedig azzal szemben, hogy sosem tudtam kezelni az ilyen helyzetekkel, igent mondtam. Életem egyik legjobb döntése volt. Először Férjem kért. A Van egy szőke asszonyt, csak barnában.... Jópofák voltak, mert mondták, hogy barnában még nem játszották, de megpróbálják. :)))) Sikerült nekik. Ott állt a jobb vállam felett a prímás hegedűvel, kicsit jobbra, de mégis szemben velem a két zenész és néztem és hallgattam őket! Annyira csodás volt! A nagybőgő ahogy zümmögött, mormogott.... Ahogy sírtak a hegedűk... Még most is belesajdul a szívem, ha visszagondolok. Mikor ezt elhúzták, engem kérdeztek, mit szeretnék, mit játszanak a "Kisasszonynak". Igazán nem tudtam válaszolni, mert annak ellenére, hogy van a Családomban roma, s így valamelyes én is az vagyok, nem ismerem annyira a cigányzenét. Az Akácos utat ajánlotta, elfogadtam s így el is húzták nekem.... Annyira csodálatosan játszottak, annyira fantasztikus volt, hogy ezt nekem játssza három ember, a szöveg, hogy bizony elkezdtem sírni.... Mit sírni!? Ömlöttek a könnyeim! Még most is a hatásuk alatt vagyok. Végig sírtam a  játékukat. Amikor befejezték, a Prímás annyira meg volt hatva, mert ahogy Ő mondta, a legnagyobb ajándék egy zenésznek, ha látja, hogy hatással bír a zenéje másokra, s ez nem mindennapos dolog....  Rám hatottak. Nagyon is.

A Családom, a Papám a dunaharasztis ház, az Élet változásai, az emberek akikkel megismerkedünk, mind mind Ők jártak a fejemben, a Szívemben! Mindenért és mindenkiért hálás vagyok!!! Mindenért és Mindenkiért! Azokért a dolgokért, amik boldoggá tesznek és azokért a dolgokért, amik fájnak, mindenért hálás vagyok. Mert mindegyik én vagyok már. Mindegyik alakít rajtam. Minden szó, minden szituáció. Tegyen az boldoggá, vagy fájjon nagyon, hatással van rám... Lássak bele mások életébe, vagy folyjon az enyém...nincs olyan mozzanat ami ne tartalmazna számomra leckét. Csak látni kell. És elfogadni, ha nem az enyém. S szeretni és akarni ha mégis. 

Köszönöm, köszönök mindent! <3