Rozalinda Lelkecske

Apai nagymamámtól kaptam a blog címéül is használt Rozalinda Lelkecske becenevet.

Ezt az oldalt a sütési, főzési, szappankészítési azaz mindenféle alkotási tevékenységem kiírására kezdtem el használni, kiegészítve mindennapjaim élményeivel, lelkem rezdüléseivel.
Most már csak ez utóbbiak teszik ki írásaim nagy részét.

Imádok olvasni, futni, kirándulni, beszélgetni és nevetni!

Szeretem a pszichológiát, a spiritualitást és mindent ami közelebb vihet önmagamhoz.

2013. január 7., hétfő

Banános süti és tonhalsaláta

Ma, hónapok óta először hajnalban mentem el futni. Öt órakor.... Hajnali ötkor. Dermesztő hideg volt. És sötét. Hatra siettem haza, mert háromnegyed hétre már Liló bébimért mentem. Tegnap este voltam futni legutóbb abban az óriási havazásban. Akkor hatalmas érzés volt azon a 10 km-n keresztül a friss hóban elsőként nyomot hagyni és nézni a hópelyheket, melyek szinte szikráztak a lámpafény kereszttűzében... Olyan hatalmas nyugalom volt! 

Ma reggel csak a jeges, lefagyott út volt ami extra élményt nyújtott futás közben. Szinte nyár vége óta nem futottam hajnalban mert annyira lélekromboló volt sötétben indulni és sötétben is hazaérkezni. Ami viszont jó benne, hogy így talán nem maradok fent éjszaka sokáig... Tudom, hogy reggel korán kelek és érzem is, hogy fáradt vagyok. Muszáj kitalálnom valamit, hogy elfoglaljon, hogy elfárasszon, mert cc. egy hónapja legalább éjfélig, vagy akár még tovább is fent vagyok... Valami történt ami miatt nem tudtam aludni. Valami zajlott bennem... Ezzel a hajnali futással sikerül elérnem, hogy már most (19:58) fáradt vagyok és ágyba vágyom. Nincs erőm gondolkodni. Érezni...

A mai napon nagyon sok mindent csináltam Simivel és Lilóval. Voltunk Lilóval forró csokizni, voltunk a Tescoban, voltunk szánkózni, bújocskáztunk és este még egy nagyot sétáltunk is Linettel, míg Soma karatézott.

Délelőtt pedig míg a kicsik óvodában voltak, "elvitték" az Angyalok a Karácsonyfa-, és az egyéb díszeket a házról. Mindeközben pedig életemben először megkívántam a banánt, így készítettem egy paleos banánsütit. Negyven deka ledarált kókuszlisztet kevertem össze két evőkanál gesztenyeliszttel, két tojással, egy nagy evőkanál mézzel, egy kis szódabikarbónával és négy pépesített banánnal. Ezt követően sütőpapírra simítottam és 170 C fokon háromnegyed órát sütöttem. Nagyon finom lett. Maccsinak is nagyon ízlett, csak annyit tett hozzá kritikaként, hogy sok benne a kókusz.... Hm, ez a receptet ismerve, nem is csoda. :)

Mivel hajlamos az ember lánya, én pedig főleg (!) szomorúságában, rosszkedvében evésbe fojtani a bánatát, muszáj voltam valami olyasmit kitalálni, ami pillanatokra boldoggá tesz, de nem hizlal ..  Így Soma nagy örömére kibontottam egy tonhalat és összekevertem két nagy evőkanál tejföllel, egy fél felaprított lila hagymával és jó sok reszelt sajttal. Hmmmmmmmm, isteni lett.  Jól belaktunk belőle mind a ketten. S, hogy segített-e....?

Hajnalban megyek futni. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése