A boldog, nevető, kiegyensúlyozott ember miért lesz más?

Nagyon késő van már, de egyáltalán nem vagyok álmos. Jól érzem magam. :) Túl vagyok egy mélyponton. Mi a legjobb a letargia, depi ellen? Nekem az, ha elfoglalom magam. Munkával, takarítással, majd mindegy. Miután összepakoltam itthon, hogy reggel, mielőtt elindulok Gyöngyösre, csak porszívóznom kelljen, nekiálltam dolgozni. Behoztam a dokumentációs lemaradásaimat. Hááát, nem tartozik a kedvenceim közé. :)

Miközben írtam a Kollégáknak a visszajelző maileket, rá-rá néztem a FB-ra. Ott találtam egy képet ami nagyon megtetszett. Nem is a kép, hanem ami alá volt írva, az fogott meg. Ez pedig a következő volt:

"A fény és az árnyék együtt léteznek, nem menekülhetünk csak az egyik elől."

 Aurora Medina

Őszintén szólva, kellett egy kis idő mire megértettem. De ez is mint minden az Életben, ha megérint, ha már csak elolvassuk és nem fut tovább a szemünk, bizony nekünk lett oda téve, nekünk találták ki. Ez ma, akkor, abban a pillanatban nagyon kellett nekem.

Vannak bizony mélypontjaim, igyekszem folyamatosan fent lenni, de néha egy apró mozzanat, egy félreértés bizony lelök a "csúcsról" és a mélybe zuhanok... Ez nem jó. Nem jó nekem és nem jó a környezetemnek sem. De nem tehetek róla. Igyekszem kontrollálni, de nem mindig sikerül. Azt gondolom, hogy szükség van néha a mélypontokra is, hiszen ha a "csúcson" vagyunk, onnan csak lefelé vezethet út... S minden változik. Nem lehet állandóan kedélyileg sem egy helyben topogni.

Sajnos, vagy szerencsére majd az összes Ismerősöm, Szerettem és Barátom meritkezik belőlem. Mivel nem panaszkodom, nem siránkozom, s rossz kedvet is ritkán látni rajtam, azt gondolom, hogy ADNI tudok. Azért szeretnek engem, azért szeretnek velem lenni, mert boldognak és kiegyensúlyozottnak tartanak, s ez Őket is feltölti. Nekem is vannak ilyen Szeretetteim. Jó velük lenni, imádom ha nevetnek, ha együtt vagyunk. Tíz perc több órás, mély pihentető alvásnak felel meg! Sőt!

Velencei-tó

Ez azonban felelősség is. Mert ha mélyre csúszom, máris értetlenül állnak ott.... Miért? Mi történt? Hogy lehet ez, hiszen Ők rám támaszkodnak! 

Én ezt nem engedhetem meg magamnak, mert Őelőtte etalon vagyok. Ohhh, ez nagyon nehéz! Kicsit úgy érzem, hogy nem látják be, hogy néha nekem is lehet rossz pillanatom, nem vagyok tökéletes, nem vagyok játékbaba aki mindig mosolyog. Vétkező, bukdácsoló ember vagyok, aki a jóságra törekszik ugyan, de közel sem vagyok tökéletes! Aki bárkit is ezen a Földön tökéletesnek tart, óriásit fog csalódni! Nem lehet tökéletesnek lenni. Nem lehet! Ezért vagyunk itt és ezért vagyunk emberek. Csak törekedni lehet rá, azzá válni, szerintem nem lehet.

Az említett idézetet pár percig rágnom kellett. Mi az, hogy nem menekülhetünk csak az egyik elől...?! Már az nem tetszett, hogy menekülni...Az olyan negatív. De aztán megértettem. Ha menekülünk a fénytől vagy akár az árnyéktól, amik összekapcsolódnak, bizony a másiktól is menekülni fogunk. Hiszen ahol fény van, ott árnyék is. És fordítva. Lehet csak nekem tartott ez ilyen sokáig. De talán pont azért, hogy ne hibáztassam magam, ne lökjem még mélyebbre saját magamat és elfogadjam, elfogadtassam, megértsem és megértessem, hogy ez a kettő, a fény és árnyék, a boldogság és szomorúság, bizony kézen fogva járnak... S ez teljesen normális.

Remélem más is megérti ezt és elfogadja, hogy igyekszem az időm nagy részében adni, boldogságot, kiegyensúlyozottságot, örömöt, szeretetet, melegséget és fényt, de lesz olyan is amikor árnyék vetül a lelkemre és pont Tőle várom az előbbieket...! S, hogy a boldog, nevető, kiegyensúlyozott ember miért lesz más? ... Talán mert érez. S mint az érzelmek is általában, hullámzik az Ő kedélye is...