Tegnap mivel éppen nagyon ráértem és untam magam, arra jutottam, hogy kell valami izgalom, valami plusz az életembe. Olyan nyugalom volt... Olyan egysíkú, semmi extra érzés nem volt jelen. Illetve volt....de az nem töltött el jó érzéssel. Ezt ellensúlyozandó, elfedendő találtam ki, hogy fizikailag kell lefárasztani magamat. Az mindig jót tesz. Jót tesz a testnek és jót tesz a léleknek is. De nem csak valami kis kihívás kell nekem! Nem hát. Mikor megfogant bennem az ötlet, egyből írtam Juditnak. Ő először talán 50 majd 65 km-t mondott. Háááát nem! Szó sem lehet róla. Ha már kihívást vállalunk, az legyen nagy! Kelljen küzdeni! Kelljen érte tényleg keményen dolgozni. Legyen ez a cél elég nagy ahhoz, hogy elismerésre méltó legyen. Legyen olyan nagy, hogy igazán büszkék lehessünk magunkra, mind együtt, mind külön-külön is, mikor teljesítjük.
Persze nem sokáig kellett Őt sem győzködni. Nem akar mögöttem lemaradni.... :) Igazi versengő szellemmel bír Ő is.
Így ma reggel bele is vágtunk. Érdekes, mert elég régóta futok, mégis félsz volt bennem. Az a jó kis izgalmas érzés ami a gyomortájékon kering ilyen helyzetekben... Az amitől jön az extra érzés. Jó volt. A megbeszélt időnél egy fél órával hamarabb el is indultunk. Kitaláltam, hogy elfutunk a besnyői templomig, majd ott eldöntjük, hogy Besnyő felé, jobbra, vagy balra az M3 felé folytatjuk utunkat. Besnyőt választottuk a terep síksága miatt. Jó döntés volt! Futás közben kisütött a nap és pillanatok alatt iszonyú meleg lett! De tényleg jó az az útvonal, mert folyamatosan vannak nyomós kutak, amik most igazi jó barátnak bizonyultak. Isteni jó érinteni őket és nézni, hallani ahogy ömlik belőlük a víz! Annyira jól tud esni az a hideg víz! A lehető legfinomabb nedű amit csak ihatunk! Konkrétan annyit ittunk, hogy béka nőtt a hasamban. S ez nem vicc! Lötyögött a gyomrom. :)
Nagyon jól sikerült a hétnyitó futásunk. Természetesen voltak ellendrukkerek a közvetlen környezetben is, akik szerint hülyék vagyunk, biztos, hogy nem sikerülhet....túl sok! Köszönjük neki! Én személy szerint különösen! Őrá fogok gondolni, mikor holtpontot találok! Arra, hogy milyen képet fog vágni vasárnap este mikor meglesz a kerek 100 km! Hmmmmm, isteni lesz!
Besnyőn nagyon szép helyek vannak! A vonat sínek alatt fut egy kis patak, ohhh...nagyon gyönyörűséges volt! Imádtam. Ahogy a mezei virágokat is! Ezután jött egy aluljáró ahol munkások dolgoztak. Természetes ilyenkor a beszólás, a -szerintük- viccesebbnél, viccesebb megjegyzés, "udvarlás". Most sem volt másként, annyival kiegészítve, hogy az egyikük büszkén mondta a többieknek, hogy "100 km-t futnak"....! Hihetetlen volt! Tudja! Olvasott rólunk! Olvasta, hogy ez a célunk. Nagyon jó érzés volt mindkettőnknek! :) Egyfajta motivációnak éltük meg.
Ahogy az a tasli is segítette a továbbhaladásunkat, amit ugyancsak ezen a környéken kapott egy fiatal srác a barátnőjétől, mert nagy poénosan el akart irányítani bennünket.... Egy nála idősebb Hölgy azonban mondta, hogy nyugodtan menjünk tovább, zsákutca ugyan, de gyalogosan tovább tudunk futni. Ahogy elhagytuk őket, hallottam a csattanást, majd visszanézve láttam a szitut....Hát van ez így.... :)))
Isteni jó futni! Nagyon jó küzdeni mind külön, egyénként, mind együtt párban! Volt a vége felé egy holtpontunk, de összességében nagyon élveztük az első napot.
Nagyon fontos volt mind az emelkedőknél, mind akkor mikor elkezdtük, vagy kezdtünk volna fejben elfáradni, hogy mindig, MINDIG CSAK A KÖVETKEZŐ LÉPÉST kell figyelni. Csak arra szabad gondolni, mi az amit legközelebb teszel...mi az ami legközelebb történik. A Bibliában is benne van ugye, hogy minden napnak elég a maga baja, ugyanez vonatkozik minden másra is. Kár nagyon előre gondolkozni. Mindig csak az adott napot, adott pillanatot, adott lépést kell túlélni, megtenni. Így könnyebb....minden. Futni mindenképpen! :)
Már csak 85, 77 km áll előttünk! Megcsináljuk!!!
Sok sikert!
VálaszTörlésKöszönjük szépen!
Törlés