Ma reggel én nagyon nehezen indultam...semmi sem volt jó. Semmi! Szenvedtem mint egy kutya. Elöntött a pánik, hogy Te jó ég!, mennyit kell ma is futni! Lusta voltam. Judit persze toppon volt, úgyhogy közölte, hogy kár minden hiszti, kezdjük. Hát jó.... Öt kilométerre már semmi bajom sem volt.
 |
| Kígyócsiga |
Főleg azok után, hogy majd'nem szívszélhűdést kaptam, mikor a besnyői templom előtt beszűkült a járda, én elé vágtam -mert én szoktam elől futni, vezető Futóként (ezért kapok még! :))) ) - s egyszer csak felsikoltott, hogy vigyázz! Akkorát ugrottam futtomban, hogy ha valaki megkér nézzem meg mi van a házuk tetején, simán abszolválom. Ugrottam hármat, előrébb futottam s csak ezután néztem vissza. Ekkor láttam, h kedves Futim konkrétan kétrét görnyed a röhögéstől és emiatt levegő után kapkod. Ő csak egy csigát akart megmenteni azáltal, hogy sikoltással hívja fel a figyelmemet a veszélyre.... Én nem csigára gondoltam persze, hanem kígyóra, miután akárhányszor futottunk az utolsó időszakban a parkban, állandóan azt kellett hallgatnom, hogy itt -és itt mindig pontosan megmutatta -, itt láttak egy kígyót és az "úristenmegjajjdenagyvooooolt"! Ez annyira rögzült nálam, hogy a vigyázz! sikoltása által azonnal kígyóra asszociáltam...
A Máriabesnyői Templom kertje minden egyes alkalommal ámulattal tölt el. Eleve a faragott kapu, a fel-, és lehajtók két oldalán sorakozó öreg fák, a kereszthalál stációit szimbolizáló faragványok mindig rabul ejtenek. Már tegnap is észrevettem, hogy számomra újdonságként fából faragott könyvlapokon idézetek vannak. Az egyik nagyon megfogott. Ez a megbocsátásról szól. Szó szerint így hangzik:
 |
| Egyik barátunkkal. :) |
"A bocsánatkérés nem arra való, hogy igazságot szolgáltasson a megbántott félnek, hanem arra, hogy helyreállítsa a szeretet légkörét, ebből a szempontból tehát érdektelen, hogy ki kéri a másik bocsánatát....".
Mennyire csodás ez a felfogás! Valóban...olyan nehezen kérünk sokszor bocsánatot, mert azt gondoljuk, hogy sérül az egónk, kevesebbek leszünk általa, pedig ez igazából nem erről szól. A bocsánatkérés arról szól, hogy szereted a másikat és az eredeti, a vita előtti állapotot kívánod visszaállítani. Nem akarsz haragudni. Nem akarod rosszul érezni magad. Boldog akarsz lenni és szeretni akarsz. Mert ez jó. Nagyon jó. Sokszor történik meg, tettem én is és látom a közvetlen környezetemben is,hogy sokszor kérnek, kérünk bocsánatot, bocsájtunk meg csak a szeretet miatti vágytól hajtva. S milyen jól is tesszük ezt. Ma ezt leírtam valakinek és azonnal megérintette és döntötte el, hogy nem megalázkodásnak fogja érezni a közeledési kísérletet még úgy sem, hogy mindketten tudjuk, hogy nem Ő hibázott. De ez a szeretet. Ha szeretsz megbocsájtasz és elengedsz dolgokat.
 |
| Az általam oly nagyon imádott réti virágok |
Végig nagyon jó kis futóidőnk volt. Majd'hogy nem hűvös. Isteni volt. Tizenkét kilométerig kifejezetten élveztük a futást, azonban ekkor Judit kezdett el nyügi lenni. Javasoltam, hogy dobjunk rá egy keveset plusz távban, de határozottan ellenállt, s mivel kicsit félek is Tőle, nem erőltettem. (Ha nem tartanék annyira tőle, tudnék mesélni....!) :)))
A Pizza Maxnél nagyot nevettünk, miután mindketten az öreg, 35 és 37 éves derekunkat nyújtandó, előre hajoltunk a cipőnkhöz, kihasználva a piros lámpa adta pihenési lehetőséget, mikor egyszer csak megszólalt mögöttünk egy hang, hogy "Oh, mennyire jól indul ez a nap!". Az egyik Pincér srác hozott ki valamit...és lett boldog a deréknyújtásunktól. Azt gondolom, hogy tudtunkon és akaratunkon kívül a napi jó cselekedetünk is meglett ezáltal. Érdemes volt ma is felkelnünk. :)
Megvan a második napi 14, 31 km is. Már csak 71,46 km áll előttünk! :) Megcsináljuk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése