Egy jó nap

Nagyon jó volt a mai napom. Mivel folyamatosan veszem ki a még járó szabadnapjaimat az Intézetben, ma nem mentem be. Reggel elkísértem egy darabon Simit az iskolába, s mivel Ő biciklivel jár, futva mentem mellette. Jó volt. Újra futok mostanában és rendkívül jó érzéssel tölt el, hogy eltervezem, hogy ma ennyit és ennyit futok és meg is valósítom. Nap, nap után. Amit kitűzök, elérem. Ez pedig óriási önbizalmat ad. Azt gondolom, hogy mindent amit szokásunkká akarunk tenni és nehézséggel jár, így kell elkezdeni. Maradva a futásnál, senki sem a maratonnal kezdi. Én kb.két hete futok újra szinte minden nap és 15 perccel kezdtem. Még mindig nagyon messze van a maratoni 4 óra futási időtartam a jelenlegi 30 percemmel, de haladok. Gyorsabban haladok mint bárki aki el sem kezdte. S gyorsabban haladok a két héttel ezelőtti nulla mozgásomhoz képest is.

Mert két hete történt valami. Egy számomra rendkívül fájó dolog. S érdekes mód, ez már nem a földbe döngölt, hanem daccal és erővel töltött fel. Miután összeszedtem a leesett államat, és sikerült kitörölnöm az engem tetőtől-talpig átjáró döbbenetet, rájöttem, hogy ez nem rólam szól. Ez más döntése volt. Azzal pedig, hogy én megtettem mindent ami mind a szívemből fakadt és az mégis kevésnek, illetve semminek bizonyult, nem számít. Ezzel, hogy én ebben a szituációban mindent elkövettem, kikommunikáltam, letettem magamról a felelősséget. S fura mód ez megerősített. Nem haragszom. Már dac sincs bennem. Csak csinálom ami jól esik. Keresem a jó dolgokat minden nap. Persze néha elszomorodok. De igyekszem azonnal tisztázni magamban, hogy mi az, ami rossz érzéssel tölt el és megoldást találni rá. Ha ez nem megy, mert mondjuk nem az én kezemben vannak a dolgok, azonnal elvonom a figyelmem egy jó érzést okozó gondolattal. S ez a legtöbbször segít. 

A ma is így lett nagyon jó. A reggeli futást követően volt egy tárgyalásom, majd egy barátommal megbeszéltük, hogy együtt ebédelünk. Mivel azonban Ő az utolsó percben lemondta az ebédet, én viszont már ott voltam ahol találkoznunk kellett volna, egyedül is bementem. Az ebédre várva összefutottam egy régi ismerőssel akivel is, végül együtt fogyasztottuk el az ebédünket. Miközben ettünk, több ismerős is megjelent. Így utólag visszagondolva biztos, hogy játszanak velem. Szlenget használva, valaki tuti szivat. Szépen megfogalmazva, azt gondolom, tesztelik az erőmet és a kitartásomat. Folyamatosan. De élvezem. Komolyan mondom! Minden nehézség valamiféle örömmel tölt el. Mert szeretem a kihívásokat s mert mindennek a jó oldalát nézem. Ennek is. Jó látni bizonyos embereket. Szeretem látni, hogy jól vannak. Nekem ez jó érzést okoz. 

Az ebédpartneremen kívül egy barátnőmmel is találkoztunk, Ők is ott ebédeltek ahol mi. Úgyhogy azonnal meg is egyeztünk abban, hogy délután, náluk folytatjuk. Át is mentem hozzájuk és egy isteni órát töltöttünk együtt. Nagyon jó érzéssel töltött el ez is. Orsi mindig is erősített. Mindig pozitívan beszélt rólam, talán mondhatom, hogy az életemet ismerve, felnézett rám. S ez is boldoggá tesz. Mert ha nem is másnak akarok megfelelni, akkor is sokat számít egy-egy olyan ember véleménye, akit én is nagyra tartok. Ő pedig ilyen. Nagyon sokáig nevelte Ő is egyedül a lányait amellett, hogy igyekezett jó anya lenni, ellátni őket rendesen, s mindemellett elismert szülésznőként is helytállni minden nap. Szóval nagyon jó volt több hónap után újra hallgatni, Ő hogy látja az életem alakulását s visszajelzést kapni annak szerinte is jó irányáról.

Végülis ha belegondolok, az öt évvel ezelőtti változások amik elindultak, mint egy kígyó amelyik önmaga farkába harap, kanyarodott vissza a munkát tekintve. Óriási kört tettem meg az elmúlt években. Olyan dolgokat vittem véghez amikről sosem gondoltam volna, hogy képes lennék rá! De megcsináltam. S erre rendkívül büszke vagyok! A nulláról építettem fel magam újra, sokadszor az elmúlt években. S talán az egész minden azért volt, hogy rájöjjek, hogy igazán erőssé csak egyedül lehet válni. Egyedül kell meg és átélni minden nehézséget. Mert minden ilyen szituációval, megoldott szituációval erősebbé válunk. Egyszerűen ez automatikusan történik. Ez kivételesen nem döntés kérdése. Ahogy küzdünk vagy épp könnyedén oldjuk meg az adott nehézséget, észrevétlenül válunk közben erőssé. S ez nagyon jó. 

Mindemellett az igazsághoz tartozik, hogy a mai nap azért volt nagyon jó, mert hat olyan ismerősömmel is interakcióba kerültem, szinte mindegyikükkel személyesen, akikkel nem találkozom minden nap. És ez nagyon feltöltött! Kinyílt a világ! Jó látni olyan embereket akiket szeretek. Akár többször is egy nap. Ez nagyon pozitív hatással van rám. S ettől lesz jó egy nap.