Van egy ismerősöm, egy Férfi akivel tegnap vitába keveredtem. Nem írom le az előzményeket, mert úgy könnyen beazonosítható lenne. A lényeg, hogy oda lukadtunk ki, hogy attól tart, hogy megcsalta a barátnője. Megkérdeztem, hogy Ő megcsalta-e már a csajszit. Ő visszakérdezett, hogy mi számít megcsalásnak...?!
Kerek szemekkel néztem rá. Ezt külön definiálni kell? Csók, szex. Én azt gondolom, hogy semmi ilyesmi nem fér bele egy kapcsolatba egy harmadik személlyel. Hát szerinte nem. Nem ez a megcsalás. Szerinte az érzelmi vonal megjelenése a megcsalás. Mert ha mással szexszel, az csak szex.
"Nem jelent semmit." Uhhh, de durva ez a mondat. Annyira megalázó! Megalázó annak akivel csinálta és megalázó szerintem neki is, mert akkor lealacsonyodott egy sima fizikai szükséglet kielégítésre.... Használta azt a másikat. Nem tudok ezzel azonosulni. "Nem jelent semmit." Akkor miért tette? Fizikai szükséglet. Hm, köszi. Remekül hangzik. Tudom, hogy más a Férfi és más a Nő, de valahogy akkor sem tudom ezt megérteni. Nem az választ el az ősembertől, aki még fogta a nőt, belemarkolt a hajába és berángatta a barlangba, hogy tudok uralkodni a vágyaimon...?
Nem akarok álszent lenni. Minden emberben felmerül a gondolat, ha meglát egy neki tetsző másikat, hogy milyen lenne vele... S itt most nem számít, hogy nőről vagy férfiről beszélünk. Ezzel szerintem nincs is gond. De aztán ha párkapcsolatban él, ha jó párkapcsolatban él, ha szeret, ezzel le is zárta ezt a gondolatmenetet. Vagy el sem jut idáig, hisz elkötelezett. Érzelmileg. S talán itt a különbség.... Hogy míg a nők nagy része, ha érzelmileg elkötelezett, fizikailag is. Míg egy férfi azt mondják- szerethet úgy egy nőt, állhat mellette, támogathatja, lehet vele szövetségben-, hogy közben más nőkkel van együtt és élvezi a testük nyújtotta gyönyört. Mert nem jelent semmit a pillanatnyi kielégülésen kívül.... Igyekszem elfogadni minden az enyémtől más gondolkodást, de valahogy ezt most nehéz. Méltatlan. Fájdalmas. Nőként azt gondolom, hogy fájdalmas mindkét oldal.
Nem akarom ezt a kérdést leszűkíteni csak a fizikai szintre.... Arra gondolok inkább, hogy itt is a spiritualitás játssza a nagy szerepet. Amit át kell élnünk, akárhogy is igyekszünk hadakozni ellene, át fogjuk élni... Lehetünk akár a csaló, s lehetünk akár a megcsalt szerepében is.... Ez egy óriási társasjáték. Tudnunk kell kiesni. Úgyis újra dobhatunk és bekerülünk a játékba. Mi döntjük el csak, hogy esetlegesen ugyanazon bábuval, vagy másikkal játszunk tovább....
Veszíteni tudni kell. Megbocsájtani is. Hisz mi sem vagyunk tökéletesek. A veszély csak az érzelmek intenzitása....Azok elszállása. Mert ahogy jön, úgy távozhat is... S éledhet fel újra. Úgyhogy...
Játékra fel! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése