Rozalinda Lelkecske

Apai nagymamámtól kaptam a blog címéül is használt Rozalinda Lelkecske becenevet.

Ezt az oldalt a sütési, főzési, szappankészítési azaz mindenféle alkotási tevékenységem kiírására kezdtem el használni, kiegészítve mindennapjaim élményeivel, lelkem rezdüléseivel.
Most már csak ez utóbbiak teszik ki írásaim nagy részét.

Imádok olvasni, futni, kirándulni, beszélgetni és nevetni!

Szeretem a pszichológiát, a spiritualitást és mindent ami közelebb vihet önmagamhoz.

2013. november 24., vasárnap

A hegycsúcson


A héten valamelyik reggel azzal a sugallattal ébredtem, hogyha egy hegy tetején állok és ahogy körbenézek azt látom, hogy gyönyörűen süt a nap, messze-messze amíg csak ellátok fényesség van, színes virágok és zöldellő fák a távolban, ne le, ne közvetlenül magam alá a meredélybe tekintsek, oda ahol sötét van és esetlegesen rossz idő, hanem előre. A jóra irányítsam a szemeimet, ne a rosszra.... Akkora bizonyosságot éreztem ezzel kapcsolatban! Olyan erős volt!!


Meggyőződésem, hogy azt jelezték nekem, hogy engedjem el végre a múltat, a megtörtént dolgokat. Élvezzem a jelent. Ne azzal törődjek mi volt rossz. Arra fordítsam a figyelmemet, hogy mi a jó. Most. Mert minden múltbeli esemény hatással van ugyan a jelenünkre, de mi döntjük el, hogy milyen szinten. Mindenkivel történnek rossz dolgok. S mindenki maga dönti el azt is, hogy meddig rágódik rajta....Könnyebb mondani, mint csinálni, de jól meg kell rágni az eseményeket, át kell élni. Át kell adnod magad a fájdalomnak teljes mértékben, hisz ezért történik. Azért, hogy a megélt érzésekkel tapasztalj. S mikor a földön vagy és érzed, hogy ennél már nem lehet rosszabb, ebbe valamilyen szinten belehalsz, szedd össze magad, szépen lassan állj fel, porold le a szívedet, szeged fel az állad és indulj el.... Mert nincs más lehetőséged! Menned kell. Csinálni. Nem haltál bele, bármennyire is fájt! S ha nem haltál bele....közhely, de erősebb lettél. Vond le a következtetéseket és lépj tovább. Mosolyogj és élvezd azt amid van. Mert van. Mindened megvan. Minden a rendelkezésedre áll, csak észre kell venned. 
Én gazdag vagyok. Nagyon gazdag!!!  De ez nem az a gazdagság amire első szóra gondol az emberek nagy része.... Én a gazdagság alatt első sorban a lelki gazdagságot, s a következőket értem. Egészségesek vagyunk. Van egy csodálatos kisfiam. Olyan munkát végzek amit imádok. Mindig elég pénz áll rendelkezésemre ahhoz, hogy meg tudjam venni azokat a dolgokat, amelyekre szükségem van és segíteni tudjak azokon is akiknek szüksége van rá. Nagyon jókat tudok beszélgetni a barátaimmal. Sokan szeretnek és én is sokakat szeretek. Ez jó. Ez nagyon jó. A gazdagságot, a mindenem "megvan-ot" ez alatt érzem leginkább. Jók a lábaim, jó a tüdőm, tudok futni! Imádok futni. Van akaraterőm és kitartásom hozzá, s csodás helyen lakunk ahol jó is futni. Nem telik el úgy nap, hogy ne nevetnék. Sokat. Barátokkal, ismerősökkel, a szeretteimmel. Nagyon jó a kapcsolatom a kisfiammal. Imádom Őt. Az egyik legjobb dolog az életemben. Szeretek. Nagyon szeretek. Ez a legnagyobb örömforrás ami csak fakadhat az életemben. 

Jó szeretni. Nagyon jó szeretni. S ha belátjuk, hogy minden pillanatban állhatunk egy hegy csúcsán és képesek vagyunk arra is, hogy ne a mélybe tekintsünk, hanem a jót nézzük magunk előtt, akkor bizony könnyű is ez a szeretés dolog. S egyszerű is. Hisz nincs mi elrontsa. Nincs mi lehúzza az érzéseinket. Bátran lehetünk a hegy csúcsán mindig. Mert ott jó. Telve hittel és bizalommal, csak a jót várva és feltételezve. S akkor ez fog bekövetkezni is... Én döntöttem. Sokáig tartott ugyan, lassan harminchat éves vagyok, de elengedek minden rosszat ami eddig történt. Csak előre tekintek. A csúcson vagyok! :) 




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése