Reggel fél hétre volt megbeszélve a futó randim
Csajszikámmal. Szombat lévén természetesen már fél hatkor felébredtem…ez
annyira jellemző! Amikor lehetne aludni, akkor sem tudok már…öregszem… Na, jah…
Harminchat az harminchat!
Szóval, ahogy felébredtem hallottam az eső kopogását a
terasztetőn. Szuuuuper! Szakad az eső. Ohhh…Lemondom a futást. Írtam is, hogy
esik az eső, ne menjünk. Elküldtem….
Majd az engem jellemző állhatatossággal és a szeszélyesség legkisebb
morzsája nélkül, azonnal át is
gondoltam és küldtem a következő üzenetet, hogy menjünk, tök jó!
Ezredmásodpercek alatt olyan sok gondolat cikázott át az agyamon! Az első, hogy
idén még nem futottam esőben, tizennégy fok van, tehát hideg nincs, elég egy
póló meg egy esőkabát. Senki nem fut ilyenkor, ki tudok tűnni ebben is. Ez fontos! Szeretek olyan dolgokat csinálni,
amiket mások nem. S leginkább, hogy legyőzöm az "esőben nem futunk" kifogást is.
Basszus! Így is úgyis izzadt leszek!!! Most hogy még a lábszáramon is csorog majd
a víz, már igazán nem számít!!! Csajszikám sajnos az ágyat választotta az
esőben futás helyett, így egyedül vágtam neki!
Ohhhhhh, de jó volt!!!!!! Azok az illatok, a friss levegő,
az eső, a pocsolyák…!!! <3 Isteni
volt pacsálni a pocsolyákban. A felcsapódó
víz a vádlimon ugyan elállította párszor a lélegzetemet, de annyira nagyon MÁS,
a megszokottól eltérő érzésekkel töltött el….! ÉLTEM!!! Éreztem, hogy ez valami
más, végre nem a megszokott dolgok vesznek körül, kilépek a biztonságot jelentő
állandóságból és még ráadásul élvezem is azt! Nem kicsit! Imádtam. Ahogy azt is, amikor egy „kedves”
golfos rám húzta az autót és teljesen beterített az út szélén szélesen elterülő pocsolya teljes
tartalmával…! Ha visszanézett, láthatta, hogy nevettem! Remélem neki is hasonló
örömet okozott, hogy totál beterített, mint nekem! :D
A póló-esőkabát kombináció jó lehet. Persze csak ha azon a
kabin van szellőző nyílás. Mert ha olyan, mint az enyém, hogy nincs, hát ahogy
kinyújtod futás közben a karodat, csurog ki belőle a kabát belső falán
lecsapódott pára, nem kis meglepetést okozva ezzel. Komolyan! Belül talán több
nedvesség volt, mint kívül a csapadéktól.
Eső lévén előjöttek a jó hosszú kukacok és csigák is. Békát
nem láttam. Ez utóbbit egy másik kedves futótársamnak üzenem. J A
kukacokkal nem kezdtem semmit, de a csigáknál rendre megálltam és elhelyeztem
őket a biztonságot jelentő, autót és lábakat kerülő árkokban, füves
területeken. Mert mi a kisfiammal csigamentők vagyunk. Ez fontos. Ahogy egyért
lehajoltam, az cikázott át az agyamon, hogy mennyire nem a tempó számít. Hisz a
csiga, ugye effektív egy elég lassú állatka. De
megy, csinálja és halad!
A futás is ilyen. Nem kell jó idő. Nem kell, hogy süssön a
nap. Semmi nem kell. Csak a lábad és az akaratod. Hogy kimész és elkezded.
Sosincs olyan, hogy ideális idő, ideális környezet. Soha. Ahogy az életben sem.
Vagy akarod és csinálod, vagy kifogásokat keresel, gyártasz. Én ezt most
feladtam. Ha akarok valamit, megcsinálom. Nem várok semmire tovább. Másként nem
megy. S akarok!
"Ha nem ma, mikor?! Ha nem Te, ki?!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése