Karácsony előtt voltunk Szabó Péter motivációs előadásán Simivel. Azóta nagyon sokszor eszembe jutnak az ott elhangzottak. Feljönnek gondolati szinten, csak úgy, önmaguktól és előhívják Soma vissza-visszautalásai illetve Bessym érdeklődő kérdései.
Azért, hogy bármikor fel tudjam idézni az ott hallottakat, illetve hogy valóban beépülhessenek az életembe, hogy átgondoljam őket, leírok mindent ami ott megfogott. Ezt azóta szerettem volna, de eddig toltam. Halasztottam hogy elővegyem a jegyzeteimet és átolvasva, elkezdjem őket alkalmazni is, beépíteni a mindennapokba. Hogy miért? Mert erőfeszítést igényel. Mert változásokat kell eszközölnöm az életemben. Mert meg kell hoznom olyan döntéseket, melyek kibillentenek a komfortzónámból. S ez nehéz.
De ma...ma már megérett rá a pillanat. Vagy én. Mert mindezek fantasztikus gondolatok és előre mutatnak. Erőfeszítést igényel a megvalósításuk, de érdemes megküzdeni velük, állítom!
Péter az előadásnak az "Élj teljes életet" alcímet adta, s úgy kezdte a napot, hogy végig kellett gondolni a 2015.évet és le kellett írni a három legjobb dolgot az elmúlt évből. Én a masszázzsal való mély kapcsolatot, az új ismerősöket, barátokat és az érzelmi megerősödést írtam. S ha mélyebben belegondolok, ezek mindegyike a masszázsra vezethető vissza. Nagyon-nagyon szeretem és nagyon-nagyon sokat is köszönhetek a masszázsnak. Ezáltal tudom igazán megélni a szeretet fizikai formáját. A szüleim, illetve a tágabb gyerekkori családom körében nem volt "divat" az érintés. Igazán akkor kezdett számomra is fontossá válni, mikor megszületett a kisfiam. Előtte olyan esetlen volt a fizikai kontaktus ezen formája. Somával már változott, majd a masszázzsal mélyült el ez igazán bennem. Csodálatos megérinteni másokat. Az ahogy a bőr, bőrhöz ér és simít és gyúr, vagy szerettek esetében ölel az ember, fantasztikus érzés. Kimondhatatlanul jó érzés. Úgyhogy a masszázs áldás az én életemben. Rendkívül hálás vagyok érte!
A nap tematikája az élet öt tartóoszlopának átbeszélésére épült. Az öt tartóoszlop a következő:
-Egészség;
-Belső harmónia;
-Emberi kapcsolatok;
-Hivatás és
-Anyagi függetlenség.
Ami bennem is mindig korlátként jelentkezett, s nagyon jó volt hallani, hogy ezek közül nem kell választani. Idejétmúlt ostobaság, hogy aki gazdag, az nem lehet egészséges. Vagy aki szerencsés (a szerelemben -emberi kapcsolatokban) az szerencsétlen az anyagiak terén. Ez egy óriási nagy marhaság!!! Miért ne lehetne életünk minden területe kiemelkedő? Miért kéne választani? Nem kell! Egyáltalán nem kell! Éppen csak minden területre megfelelő hangsúlyt kell helyezni és mindent területen oda kell tennünk magunkat.
Ahogy én vagyok a felelős az egészségem alakulásáért is, úgy vagyok felelős az életem összes többi területének alakulásáért is. Ezt vagy elfogadod, vagy nem. Lényegtelen abból a szempontból, hogy ez így van. A felelősségvállalás szintjei szerint van, aki észre sem veszi ha változik valami az életében, mert nem Ő saját maga idézi elő tudatosan a változást. Van aki észreveszi ugyan, hogy történt valami, de csak elszenvedi azt. S van az, aki saját maga idézi elő a változást és ezáltal irányítja Ő a saját életét. Ahhoz hogy tegyünk is valamit, először be kell látni, hogy az életünkben mindenért mi vagyunk a felelősek. Egy-egy mondatunk, egy viselkedési formánk, egy-egy cselekedetünk,vezettek oda minket, ahol éppen vagyunk. Éppen ezért fontos, hogy minden tettünk elsősorban nekünk legyen jó, azzal a kitétellel, hogy másnak szándékosan fájdalmat nem okozunk. Ne azért tégy bármit is, hogy az tetsszen az embereknek! Mert nem fog! Nem tetszhet mindig minden tetted mindenkinek. Nem. De a jó hír, hogy nem is kell! Mivel Te töltöd a legtöbb időt magaddal, neked kell, hogy jó legyen az amit teszel! Te fogsz a következményekkel is együtt élni. S biztosnak kell lenni abban, hogy mindennek van vonzása. Egy fajta viselkedés vonzóan hat egy fajta embercsoportra, míg egy másik, egy másikra. Sosem leszel egyedül. De akkor leginkább nem, ha Önmagaddal harmóniában vagy. Mert ha mindenáron meg akarok felelni valakinek, s az a valaki egyszer csak eltűnik, ott állok saját magammal meghasonlottan, összetörve... Nem. Légy TE, építsd fel önmagad és lesznek akik azért fognak szeretni amilyen vagy, s nem azért amilyennek Ők akarnak látni.
Amúgyis érdemes szem előtt tartani, hogy aki Téged kifogásol, aki rólad mond véleményt az leginkább saját magát mutatja be. Semmit nem mondhatsz anélkül, hogy az ne lenne meg Benned..... Ez azért elgondolkodtató kissé...nagyon! Félek már véleményt formálni bárkiről is, mert ha őszintén magamba tekintek, az összes ilyen megszólás, tükör.... Csak azt láthatod meg a másikban, ami benned van meg! Csak azt. Egyébként pedig, feltétlenül fontos kritizálni? Jellemezni a másikat? Miért? Biztos, hogy az amit én csinálok, az feltétlenül helyes? Biztos, hogy mindent tökéletesen csinálok és hiba nélküli vagyok? Meggyőződésem, hogy mielőtt másban kezdenénk hibákat keresni, magunkat érdemes lemezteleníteni és megvizsgálni... Nincs olyan ember, aki ezt követve, magát hiba nélkülinek találná....Vagy ha mégis, Őbenne fel sem merül, hogy mást kéne kritizálnia. Mert nincs rá szüksége.
Az ilyen ember egy kerek egész és pontosan tudja hogy csak saját magával kell foglalkoznia. Azzal amivel kapcsolatban Ő a felelős. Az egészségével, a kapcsolatai minőségével, azzal hogy tölt-e megfelelő időt a szeretteivel, foglalkozik-e a pénzügyeivel, valamint azzal, hogy mivel tölti el az idejét, a szokásaival és a reakcióival. Csakis a saját élete jobbá tételével.
Innen fogom folytatni az egyes területek kibontásával, de addig is futok egy óriásit csodálva a természet játékát. A hópihéket.... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése