A Folyó

A fekete és a fehér Tisza találkozása

Ma volt két olyan órám, ahol hallgatni tudtam beszélgetéseket, illetve lehetőségem volt elmélyedni a gondolataimban. Valahogy pár napja lelassult az idő... Magamra találtam. Különféle események kapcsán magamba fordultam és ez nagy-nagy nyugalommal töltött el. Ahogyan az a gondolatmenet is, ami ma kristályosodott ki bennem. Rengeteget ülök az ablakban és mélázok.  Az a hasonlat ragadott meg eközben, mely szerint úgy kéne élnünk, mintha csónakáznánk egy sebes folyású folyón. Ez a folyó az én esetemben csakis a Tisza lehet. Imádom. A szerelmese vagyok! Gyerekkoromban Csongrádon a Tiszában tanultam meg úszni. Most általam nagyra becsült és szeretett barátaim laknak ott. S életem egyik legjobb napja zajlott Tiszafüreden két éve ősszel.... Imádom a Tiszát! Oda már most minden alkalommal haza megyek. Egyszer, ott fogok élni.

Így...ebben a történetben most a Tisza lesz az a folyó ahol az én csónakom halad. Aki csónakázott már egy-egy sebesebb folyású folyón, az tudja, hogy sokszor hagyni kell haladni a csónakot. Nem szabad ellenevezni, vagy nagy erőkkel más irányba evickélni, mert hiábavalóság. Egyrészt egy csomó energiát veszítünk a hiábavaló evezéssel, másrészt fel is borulhatunk, még nagyobb bajba sodorva magunkat. Egész egyszerűen hagyni kell, had fusson a csónak árirányba. Ki kell használni a folyás erősségét. 

Porszlónál a Tisza és az "útitársaim"

Ez ugye nehéz. Nehéz átengedni az irányítást. Mert mi van ha én éppen akkor a "parton" akarok lenni. Ha a Folyó nem úgy akarja, evezhetek én, erőlködhetek teljes erőbedobással, akkor sem fog sikerülni. Mert nekem akkor és ott a Folyón kell lennem. Az a feladatom, hogy azt éljem meg. Viszont ha képes vagyok ezt elfogadni, s képzavarral élve, meglovagolni a sodrást, még messzebb is eljuthatok mintha görcsösen az általam kitaláltak szerint haladnék. Mert bizony én nem látok túl a látóhatáromon. Én nem tudhatom mi vár a kanyar után... Mi vár azon a folyószakaszon. A Folyó viszont igen. S ha ez egy Varázsfolyó, s a Tisza bizony az, akkor a legjobbat akarja nekem. Egy dolgom van csak. Átengedni az irányítást és elfogadni azt. Élvezni a siklást. Egy-egy nagyobb hullámon a csónakban maradni, megkapaszkodni abban és bízni, várni az események jóra fordulását. Mert jóra fordul minden. Nyugodtabb vizekre ér a hajóm. A nyugodt vizekhez viszont nagy zubogókon és erős örvényeken át visz az út. 

...

Itt és most volt egy kis szünet. Masszíroztam. Egy általános iskolás osztálytársam volt itt. S amellett, hogy maga a masszázs is már önmagában kellemes volt, jó volt beszélgetni vele. Jó volt felidézni a huszonhárom évvel ezelőtti eseményeket. Újra 13-14 évesként vihogni és csacsogni. Elmesélni mi történt velem mióta nem találkoztunk. S meghallgatni Őt is.... Végigvenni az életünk alakulását. Mérleget vonni. Meglátni hányszor tűnt már úgy, hogy elsüllyed a hajóm, s ennek ellenére még most is itt vagyok, s a nagy vizeken hajózom! :)

Azt kell élvezni ami éppen van. Most ez a délután Menoirral telt el. S régi történetekkel. Azt élvezem ami van. Mert aminek lennie kell, úgyis az lesz. Tehetek bármit, ha nem az a sorsom, hadakozhatok én bárhogy....az árral szemben nem lehet úszni. Élvezem inkább a Folyó adta szépségeket... Egyszer úgyis a Forráshoz érek. S minden jó lesz! Hamarabb, ha együttműködök és nem úszok ellen. Mert sodrásirányba lehet nem azon az úton ugyan, de hamarabb célhoz érhetek....