Rozalinda Lelkecske

Apai nagymamámtól kaptam a blog címéül is használt Rozalinda Lelkecske becenevet.

Ezt az oldalt a sütési, főzési, szappankészítési azaz mindenféle alkotási tevékenységem kiírására kezdtem el használni, kiegészítve mindennapjaim élményeivel, lelkem rezdüléseivel.
Most már csak ez utóbbiak teszik ki írásaim nagy részét.

Imádok olvasni, futni, kirándulni, beszélgetni és nevetni!

Szeretem a pszichológiát, a spiritualitást és mindent ami közelebb vihet önmagamhoz.

2014. április 27., vasárnap

Futni jó? Mindig jó?


A tegnap reggeli esős futás után délután találkozóm volt egy Csajszikával, aki kezelésre jár hozzám. Nagyon szeretne lefogyni és mivel megfogadta a tanácsaimat és életmódot változtatott, valamint mozogni is szeretne, vállaltam, hogy hetente kétszer elmegyek vele és szépen lassan megszerettetem vele a futást. Így délután találkoztunk a Parknál és nekivágtunk az első edzésünknek. Saját bevallása szerint szinte semmit, sőt! inkább semmit nem mozog, mindenhova autóval jár, így a tempós sétát jelöltük meg. Összesen hat és fél kilométert sétáltunk, egy óra alatt. Nagyon vicces volt, mert volt valami nagy csoport, akik  botos sétálni indultak. :) Az átlagéletkor 69 volt, de olyan vehemenciával csinálták, hogy szinte menekültünk előlük!!! :) A lényeg, hogy Ildivel megvolt az első edzésünk és a mai üzenete alapján élvezte azt, bár a séta közben voltak részek amikor erősen éreztem az ellenszenvét, mert bizony a séta az tempós volt! :) Volt, hogy azon gondolkozott milyen hihető történettel tudna előállni, miért nem fog ráérni a következő háromszázhatvanöt napon. :)))) Vicces volt nagyon. De célja van,  s tudja, hogy másként nem megy. S ha valamit nem csinál másként mint addig, más eredményre sem számíthat. 



A tegnapi dupla sport után, ma délután elmentem futni. Nagy lendülettel indultam neki, hogy milyen jó lesz, de a vádlim annyira be volt durranva, nagyon kemény volt, fájt. Valamint lépten-nyomon meg kellett állnom, mert csipogott a telóm és annak ellenére, hogy a sport általában levezeti a feszültséget, most szinte lépésről-lépésre feszültebb lettem. Sikerült is így a tíz kilométeres körömből hét és fél kilométert futnom. A többit sétáltam. De úgy vagyok vele, hogy elindultam, a hét és fél kili is jó és a séta sem rossz. Arról nem is beszélve, hogy annyira jó idő volt, hogy idén megvolt az első ujjatlan pólós futásom és még így is patakokban folyt a hátamon a víz. Imádtam! Tök jóóóó!


Miután hazaértem, nekiálltam pizzát sütni. S mivel erős vagyok és már pizza készítés közben felfaltam majd az összes feltétet és majd kidurranok, simán meg fogom állni, hogy ne egyek belőle...! :)))) Ennyi. :)

S hogy futni jó-e mindig? Nem. Néha nagyon nehéz elindulni. De ha elindulsz az óriási erőt ad.  S bármennyit futsz is, az a tiéd. S ez a lényeg!!! S mire végzel...addigra jó lesz! Ha még nem jó, nem végeztél! :))) Úgyhogy kezdd el! Imádni fogod! <3

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése