Nagyon régen írtam.... Majd'nem négy hónapja. Elég eseménydús negyedév áll mögöttem, ezekről is írok majd, ismét rendszeresen. Írok az üzletről amit nyitottunk, a futásról, természetesen a főzőcskézésről, sütögetésről is és mindenről ami foglalkoztat. Ezt a bejegyzést azonban a kisfiamnak szánom.
Az elmúlt éjjelt vele töltöttem, s mikor reggel felébredtünk, megkérdeztem adja e az engedélyét egy olyan blogbejegyzéshez ami leginkább Róla szól...Még csak hét, bocsánat! Már fél nyolc éves, mindenképpen ki kellett kérnem a hozzájárulását, mert sokszor erősebb akarattal bír mint sok felnőtt.
Természetesen nem bánta. Hogy is bánta volna, mikor igen nagy benne a magamutogatási, színészi hajlam... A születését követően egy akkori asztrológus barátnőm kiszámolta a horoszkópját és közölte, hogy két út áll előtte. Vagy e kettő keveréke.... Az egyik, hogy mindenképpen segíteni akar majd másokon. Orvos, pszichológus vagy valami olyan foglalkozásban lehet boldog, amiben elesetteket tud segíteni. A másik a színészi pálya. Ezt már most imádja! Az önmutogatás nagymestere. Imád táncolni, szerepelni, színészkedni, semmi szégyenlősség nincs benne. Remélem ez így is marad! Nem szed fel időközben gátlásokat, szabad marad....
A mostani, nehezebb, változásokkal teli életünkben igazán összekovácsolódtunk és ahogy nyílik ki az elméje és fogja fel a maga valóságában a történéseket, úgy érzem, hogy nagyon jó barátom lesz! Nem akarom még jó sokáig, hogy felnőjön, hála Istennek hisz a Fogtündérben, a karácsonyi ajándékokat hozó Jézuskában, a Mikulásban, a Húsvéti Nyúlban és minden ilyen jó misztikus dologban... Bár hiszek én is. Annak ellenére, hogy harmincöt éves vagyok. S talán tudom, hogy ezek nincsenek...Vagy mégis. De! Azt gondolom, hogy vannak, csak mi nagyon jó helyzetben vagyunk, s Ők oda mennek ahova saját erőforrásból nem jut ajándék. Vagy pedig a gondolatot ültetik el a fejünkben. A szándékot, és mi vagyunk a végrehajtók...
Szeptembertől iskolás lesz a kisnagy fiam! Te jó Ég! Iskolás! Minden szülő így lehet ezzel ilyenkor, tudom. Hogy lehet, hogy az a kis csöpp baba, aki nemrég volt, már iskolába megy! Amikor megfogant is azt hittem jó sokáig, hogy én vagyok a világ csodája, hiszen gyermeket várok! :) Nagyon régen vártam már Őt! Iszonyat sok tesztet dobtam ki azzal a csalódottsággal ami a legrosszabb egy nő életében, ha már gyereket akar...Azt mondják egy nő két dologért bármire képes! Az egyik, hogy legyen gyereke. A másik pedig, hogy ne! Ugyan nekem nem sokáig kellett próbálkoznom, úgy tűnik, már Soma is nagyon jönni akart, de az alatt a körülbelül másfél hónapnyi (!) komoly időszak alatt vagy 25 tesztet biztos vettem! Belőlem éltek Gödöllőn a tesztértékesítők. :) Milyen boldog voltam, mikor reggelre két csík jelent meg a teszten. Este úgy tettem le, hogy megint nem...és reggel valamiért megint ránéztem, mielőtt kidobtam volna. És két csík volt!!!!! Nagyon boldog voltam!
Boldog voltam, mikor kiderült, hogy kisfiú lesz, akkor is. Bár már tudtam. Megálmodtam. És nagyon jó volt, mikor először megmozdult. Mint valami kis csiklandozás.... Aztán nagyon hamar eltelt a kilenc hónap és pontosan azon a napon, amit először tűztek ki, megszületett Jimmi. :)
Olyan kis ronda volt! :) Tiszta pattanás volt az arca, mert túl zsíros volt a tejem. És nagyok voltak a fülei is. De akkor olyan nagyon szépnek láttam! Egyszer az Auchanban egy pénztárosnő jegyezte meg valódi kedvességgel, hogy de édes kis fülesbagoly..... A kisfiam édesapja ragadta meg a felsőmet és szedett le a futószalagról, hogy ne ugorjak neki! :) Nem természetesen nem, de ha pillantással ölni lehetett volna, még mindig ülnék valahol...
Most már nem fülesbagoly. Imádják a csajok. S Ő is imádja Őket. A napokban meg is volt az első szerelmi csalódása. Szerelembe esett egy másik csoportbeli kislánnyal, vitt neki cukorkát és virágot. A kislány mindkettőt elfogadta, de mint utólag mondták neki, a virágot széttaposta.... Szerencséje a kiscsajnak, hogy nem ismerem!!! Szegény Simi egész este depis volt. :( Majd másnap mondta, hogy kiderült, hogy nem is történt ilyen a virággal. -Még jó, hogy nem ismertem! Így Soma odament, hogy bocsánatot kérjen tőle!? Kérdezem miért? Hát, mert rosszat feltételezett róla és szakított vele. Fejben. :)
S mivel remek a humorérzéke a kisfiamnak, már nevetve mondta, hogy a kiscsaj nem is értette igazán miről beszél, hiszen ők nem is jártak...Ja! Gondolta Soma. :) Hát akkor ennyi. De azért még szerelmes belé. :)))))
Tegnap este a kis fogadott lányom újságolta viszont, aki ugyancsak szerelmes, sajnos Somába, s azért sajnos, mert ez nem kölcsönös, s így számára inkább fájdalommal jár, mint boldogsággal, hogy milyen csodás napja volt, mert Soma megengedte, hogy simogassa a hátát és a fejét... :))))) S ez milyen jó érzés volt neki, Linettnek. Persze Soma mindent tagadott..., hisz Férfi. Imádom Őt!
Soma! Olyan nagyon szeretlek, minden nap hálát adok Érted, köszönöm hogy vagy! Még úgyis, hogy néha az őrületbe kergetsz...!!!! :))))
Szeretlek kisfiam!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése