2019. decemberében jött velem szembe velem ez a film: The Game Changers.
Akkor ezt elmentettem egy későbbi megtekintésre, mivel láttam, hogy közel másfél órás. Erre Karácsonyt követően, december 28.-án került sor. Ugye szabin is voltam, unatkoztam is, illetve mivel Arnold Schwarzenegger nevével volt többek között fémjelezve, kíváncsi is voltam rá, így nekikezdtem a megnézésének. (Mindent megnézek és mindenre kíváncsi vagyok, ami Schwarzenegger nevével fut, mert teljes mértékben felnézek rá az élete irányítása és munkássága miatt. Rendkívül nagyra tudom értékelni az olyan embereket és hozzájuk kapcsolódó történeteket, akiket és amiket a nulláról indulás jellemez. Az amikor önerőből, akarattal és kitartással ért el dolgokat. Ennél kiemelkedőbb nincs is számomra. Ő pedig ilyen)
Szinte az első perctől fogva magával ragadott. Eleddig nem voltam egy elkötelezett környezetvédő, persze igyekeztem odafigyelni, szelektíven gyűjteni a szemetet, illetve nem terhelni pluszban a környezetet, tényleg csak a szükséges helyekre használni az autót stb., de ez a film teljes mértékben megváltoztatta a gondolkodásomat. A film mellett Somám már ezt megelőzően is felvetette a hús környezetvédelmi szempontból való elhagyását. Akkor Ő el is utasította pár hétre a húst, de mivel én még nem láttam át ezt az egészet és az ellenzős "csak hússal lehet jó szendvicset is csinálni" gondolat miatt, "visszatérítettem".... Hát most nem vagyok büszke magamra. Érdekes és mennyire igaz, hogy sokszor az utánunk jövő generáció, a gyermekünk, gyermekeink hiába éltek kevesebbet, sokszor jóval előttünk járnak és ők mutatnak utat.
Alapvetően én nagyon szeretem a húst. Nincs jobb a frissen füstölt még szinte vajpuha fokhagymás kolbásznál, vagy az éppen kifőtt még forró csülöknél! De mikor láttam, hogy többek között egy szelet hamburgerpogácsa előállításához 2.500,- liter vízre van szükség, ledöbbentem. Ez rengeteg! Akármennyire szeretem a hamburgert is, nem ér ennyit!!!
Mi ketten élünk a Kisfiammal, egyedül tartom fent a házunkat, az autónkat, s tartom el magunkat a két cicánkkal, egy papagájunkkal és Milo kutyánkkal, így rendkívüli módon meg tudok becsülni mindent. Nem mondom, hogy nehezen, de átgondoltan igyekszem mindenre előteremteni a szükséges forrásokat, így igencsak átlátom, valójában mi mennyit ér. S egy hamburgerpogácsa nem ér 2.500 liter vizet! S ez csak egy(!) hamburgerpogácsa. Az összes többi nagyüzemi állattenyésztés keretében előállított hústermék is hasonló, ha nem több vízfogyasztással járhat. S ez csak egy szempont. Itt még nem beszéltünk a többi környezetszennyező tételről ami ezzel az iparággal jár. A testre gyakorolt bizonyított káros hatásokról és magáról az állatokhoz való hozzáállásról nem is szólva.
Szóval én elindultam a vegánná válás útján. Ami még van otthon elfogyasztjuk, de ezt követően kerülni fogom az állati összetevőket tartalmazó termékek vásárlását illetve fogyasztását. Tisztában vagyok vele, hogy ez nem lesz egy könnyű folyamat. De már látva milyen következményei vannak egy-egy ízorgiának nem vállalhatom ezt fel.
Tegnap este sétáltam egy barátnőmmel, akinek elmesélve ezt a gondolatsort, az volt a véleménye, hogy hiábavaló az erőfeszítésem, mert ez csak "csepp a tengerben"... Részben igaza van. Mert ez tényleg csak egy csepp. De a cseppekből lesznek az erek, az erekből a kis patakok, a patakokból a folyók, a folyókból pedig óriási tavak vagy éppen tengerek válnak. De csak ha van egy csepp ami megelőzze ezeket... Egyrészt. Másrészt pedig magammal szemben lenne borzalmas érzés, ha tudnám, hogy én továbbra is támogatom ezt a fajta környezetszennyezést, mikor tudom, TUDOM, hogy ez mivel jár.
Úgyhogy átgondolva ezt az egész kérdéskört arra jutottam, hogy szépen lassan, de elhagyjuk az állati termékek fogyasztását. Persze tele van a hűtőm finomabbnál finomabb húsos ételekkel, úgymint jó kis füstölt szalonna (ez ugyan házi, Tesóméktól), egy rúd téliszalámi (Anyukámtól), felvágottak, tonhalfilék és egy bödön kacsazsír (Anyukám drága keze által kisütve) stb. Ezeket mind imádom! Ezek előteremtése, vagy az ezekhez való hozzájutás mind vagy pénzbe vagy erőfeszítésbe kerültek. Amellett, hogyha kidobnám szemétté válnának és balgán ugyancsak a környezetet terhelném vele. Nem. Sosem kellett éheznem, mégis szentségtörésnek érezném a kukába dobni az ételt mikor annyian nélkülöznek. Amellett, hogy ahogy írtam, ez nem csak úgy magától termett. Ezért, ezekért valakinek tennie kellett. S így megbecsülendő. Úgyhogy szépen lassan elfogyasztjuk őket, s az ezutáni vásárlásaimban már elhagyom az állati eredetű hozzávalók felhasználásával készült alapanyagokat, ételeket.
Erről a folyamatról fogok ezután a blogban beszámolni. Itt fogom leírni a vegánná váláshoz kapcsolódó tapasztalataimat, érzéseimet és minden hozzá köthető történésemet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése