Van egy film...Az ízek, imák, szerelmek. Óriási! Annyira nagy dolgokat mondanak ki benne. Többet is. Ami viszont most megfog belőle az a következő rész:
"...Van valami amit Te sem tudsz...Hogy feloldódom abban akit szeretek. Mint egy áteresztő membrán. Ha szeretlek, mindenem a Tiéd. A pénzem, az időm, a testem. A kutyám. A kutyám pénze. Kifizetem az adósságaidat! Olyan elképesztő tulajdonságaidat is bálványozom, amiket sosem szerettél magadban. Teljességgel átadom magam neked... Amíg teljességgel ki nem zsigerelsz... És csak úgy tudok kigyógyulni belőled, ha ugyanígy belebolondulok valaki másba."
Nekem ez a szerelem. Ha szeretek valakit, és én nagyon tudok szeretni...., mindenem az övé, valóban. Az utolsó pillanatig. A szerelem, a hit, a bizalom, a remény utolsó, sőt! az utolsó utáni pillanatáig. De ha lehull a lepel, ha kiderül valami és a felépített kép összeomlik....sajnos onnan nincs visszaút.
Válhat valaki a legszeretettebb lényből teljesen idegenné is számomra. Idegenebbé, mint bárki más. A bizalom, az, hogy hihessek a Szerelmemben, hogy gondolkodás nélkül minden szavát elhiggyem lételeme az érzéseimnek. Ha ez nincs meg, vége. Örökre.
Egy kapcsolat persze sosem tökéletes. Tudom. De a hitet, a bizalmat nem tudom elengedni. Az feltétlenül kell! Nem tudok egy percet sem létezni bizonytalanságban. Inkább a biztos rossz, mint a bizonytalanság. Ha nem bízom, gyenge vagyok, folyton vizsgálom magam, vajon nem lehet-e, hogy tényleg én vagyok a hibás? Valóban jól gondolom a dolgokat? Nem csak a kitalált gondolataimat vetítem ki...? S mikor már hinnék abban, hogy igen, csak én butázom... Kiderül, hogy nem. Jó volt a megérzésem. Ez olyan mint egy arculcsapás. Egy olyan erős behatás, hogy az egész világ reng belé... Nincs többé bizalom. Elmúlik a hit egy perc alatt....
Ilyenkor meghalok kicsit. Minél nagyobb a fájdalom, annál ridegebb vagyok, s nincsenek könnyek. Sokkhatásként ér a hír. Hogy az amit én gondoltam, amiben hittem, az nem igaz. Rossz csalódni. Fáj.
.
.
.
Mégis azt érzem, hogy érdemes újra előre nézni! Hinni. Bízni. S szeretni... Elfog múlni ez az időszak. Hisz minden elmúlik. Én hinni akarok, bízni. És szeretni! Nagyon szeretni! Mert az boldoggá tesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése