Rozalinda Lelkecske

Apai nagymamámtól kaptam a blog címéül is használt Rozalinda Lelkecske becenevet.

Ezt az oldalt a sütési, főzési, szappankészítési azaz mindenféle alkotási tevékenységem kiírására kezdtem el használni, kiegészítve mindennapjaim élményeivel, lelkem rezdüléseivel.
Most már csak ez utóbbiak teszik ki írásaim nagy részét.

Imádok olvasni, futni, kirándulni, beszélgetni és nevetni!

Szeretem a pszichológiát, a spiritualitást és mindent ami közelebb vihet önmagamhoz.

2016. augusztus 6., szombat

Olimpia '2016

Soha nem néztem még az Olimpia megnyitóját. Most, miközben utoljára takarítottam ki a lakásomat, az esti megnyitó ismétlését követtem figyelemmel. Ahogy a beharangozókat néztem, már ott is annyira azt éreztem, hogy milyen iszonyat sok munka, idő és fáradtság, micsoda teljesítmények vannak ezek mögött az emberek mögött akik ott fognak versenyezni az elkövetkező napokban! Fantasztikus... 
Hosszú, hosszú évek, évtizedek állnak egy-egy ilyen Sportoló mögött! Minden tiszteletem és elismerésem az olyan embereké, akik mögött valódi teljesítmények állnak! (Mindegy milyen területen!) Azok mögött az emberek mögött, akik mindig és minden körülmények között kitartottak az álmuk mellett, mentek és csinálták! Akik önmagukat legyőzve, megcsinálták! Lehet, hogy ideiglenesen összeomlottak, de felálltak, leporolták magukat és küzdöttek tovább!

Ami nagyon tetszik még a 2016' Olimpiai megnyitón, hogy kivétel nélkül mindenki pozitívan beszélt! Motiválólag hatott minden beszéd amit tartottak! S ez a mai világban, amikor leginkább csak a negatív dolgok folynak mindenhonnan, annyira üdítő és jó érzés! Persze, tartalmazott propaganda elemeket is némely beszéd, a politika mindenhova beszövi magát, de összességében számomra annyira pozitív és erőt adó volt! Menni, menni, csinálni, soha fel nem adni! Annyira igaz!!!

Csodálatos dolog ez a Sport! Pont arra tanít meg ami az élethez kell. Célt kitűzni, kitartani és menni, csinálni amit kell! Tapasztalatból mondom, hogy minden egyes alkalommal, mikor legyőzve a lustaságot és/vagy fáradtságot elmentem és végigcsináltam amit kitűztem, erősebb lettem általa. Nem csak fizikailag! Mentálisan is. Legyen az egy óra futás, hivatalos ügyintézés, vagy akár valaki elé odaállni és megbeszélni valamit. Minden alkalommal erősebb lettem. Azáltal, hogy megtettem amit kellett, legyőztem magam. Mert ez a legnehezebb! Magunkat legyőzni!

Sajnos van, hogy nehezemre esik még a legkönnyebb részfeladatot is végrehajtani. Főleg mikor "rottyon" vagyok. Nem azért nem nem vagyok rá képes. Egyáltalán nem. Azért mert ki kell lépni a komfortzónából.  Mert erőt kell kifejteni. Mert tenni kell valamit. S ehhez megfelelő lelkierő szükséges. Csakis ezek miatt. Mert nem az akaráshoz, valaminek a kívánásához kell erő. Nem. Ez mindenkiben benne van. Ahhoz kell igazán erő, hogy nap, nap után tegyek az álmomért! Hogy ne elégedjek meg morzsákkal, hogy ne hajtsak fejet az álmom, egy gyengébb kivonata előtt! Még akkor sem, ha az is valami..., ha több mint a semmi. Ha más már azzal is boldog lenne... Nem! A maximumot akarom! Képes és hajlandó is vagyok tenni érte! Ahogy tettem és fogok is mindig. Akkor is ha esetlegesen újra lesznek nehezebb időszakok. Nem baj. Ez csak átmenet. A nehézségek után, azokat legyőzve, ott lesz az eredmény! Az álmom!

Nagyon örülök az Olimpiának! Nagyon! Alig várom a sportesemények közvetítését, kiváltképp azokat ahol a Honfitársaim is indulnak! Oh, nagyon! 

Ahogy most is! Már csak másfél óra és kezdődik a Magyarország-Szerbia Vízilabda mérkőzés! Hú, nagyon izgi! De jó lesz! 

Hajrá Magyarok!!!!!!!!