Tegnap kora délután megfogalmaztak velem szemben, egy elég komoly véleményt. Konkrétan azt, hogy rosszindulatú vagyok.
Sokkolt ez a dolog. Vannak rossz tulajdonságok melyekkel bírok és én is tisztában vagyok velük, de ez messze túltett azokon amelyeket én gondolok magamról.
Annak ellenére, hogy nem tartom magam rosszindulatúnak, a második napom telt el annak a jegyében, hogy ezen rágódtam.
Tényleg ilyen lennék? Utánakerestem a Wikipédián mit is jelent ez a szó. A rosszindulatú személynek ártó szándéka van. Az a célja, hogy tönkregyen, lealacsonyìtson másokat.
?????????
Én tényleg ilyen lennék?! Soha, soha nem akartam tönkretenni, vagy lealacsonyìtani mást. Egy állati életet is sokra tartok, nemhogy egy emberit.
Nem vagyok rosszindulatú! Ebben biztos vagyok.
A szándékban viszont ami ezt a jelzőt rám mondatta már nem annyira.... szeretet, felém irányuló pozitív érzés biztos nem vezette.
Az ami egy nyilvános helyen is a teljes közönnyel való rámtekintést, illetve az idegenként való tovább sétálást inkább motiválja, az érzelmek teljes hiányát jelenti.
Tudom jól, hogy nem szerethet mindenki. Talán nem is kell.
Az azonban elgondolkodtató, hogy a saját hiányosságukat, hibájukat néhányan miért más ember lelki tusájának okozásával próbálják elfedni. Miért jó épp azt cselekedni, amivel a másikat bélyegzik meg?
Nem vagyok szent. Vannak élethelyzetek, amikben már nem tudok okosan és jóhiszeműen eljárni. Igen ebben hibás vagyok. De az vesse rám az első követ aki ugyanebben az élethelyzetben, ennyire sok idő elteltével is JÓ tudna maradni.
Bevallom. Nekem nem megy. Nem vagyok rosszindulatú ugyan, de szent sem. Tele vagyok féltékenységgel, elfojtott dühvel, meg nem valósult álmokkal.... Ezek persze el fognak múlni. Szerte fognak foszlani, mint a megbélyegzésem okozta fájdalom is...
Szépen lassan el fog múlni minden
ezzel kapcsolatos negatív érzés. Ugyanúgy homályba fog veszni, mint egy kemény és elutasító arc, mely idegenül fordít hátat....
S ez jó. Túl rövid az élet ilyen játszmákhoz.
