Rozalinda Lelkecske

Apai nagymamámtól kaptam a blog címéül is használt Rozalinda Lelkecske becenevet.

Ezt az oldalt a sütési, főzési, szappankészítési azaz mindenféle alkotási tevékenységem kiírására kezdtem el használni, kiegészítve mindennapjaim élményeivel, lelkem rezdüléseivel.
Most már csak ez utóbbiak teszik ki írásaim nagy részét.

Imádok olvasni, futni, kirándulni, beszélgetni és nevetni!

Szeretem a pszichológiát, a spiritualitást és mindent ami közelebb vihet önmagamhoz.

2014. október 24., péntek

Lili bárónő

Esik az eső, sötét van. Igazi filmezős idő. Miközben pizzát készítettem, a Lili bárónőt néztem laptopról. Imádom! Annyira jó érzéseket hozott vissza!!! Van már több mint húsz éve, hogy láttam Harasztin Papáékkal. Annyira mély hatást tett rám, hogy emlékszem, amikor ebéd után le kellett feküdni és Papáék belső szobájában feküdtem az ágyon és néztem a festményt a falon, azon ábrándoztam, hogy én is úgy sétálok majd a "Szerelmemmel" ahogy az operettben is teszik. És ugyan tisztába vagyok vele, hogy ez "csak" egy színdarab, nem az élet, ahogy néztek egymásra... Ahogy a Gróf úr néz a Baronesse-re... Oh... Csodálatos! Hát hiába! Hiába vagyok harminchat éves, bizony imádom az ilyeneket. Természetesen nem egy grófra vágyom.  Lehetne bármi.  Csak legyen Férfi. Erős. Határozott. Karakán. És immmmádjon engem! Imádjon legalább annyira, mint én Őt! 

Nagyon jó volt nézni ezt a régi, 1975-os darabot. Annyira visszahozta a harasztis nyarakat! A meleget, a lesötétített szobát...Mamáékat... a rendőny résein átszűrődő nappöttyöket...azon ízeket és illatokat melyek örökre belém égtek! Mennyire nem voltam tisztába vele, hogy azok a pillanatok amiket ott megélek, örökre bevésődnek a sejtjeimbe és boldogsággal fognak eltölteni egyszer... 

Ahogy a mai nap is akár vagy az elmúlt időszak eseményei... Sok minden történt. Minden jó, hogy megtörtént. Minden okkal történt és minden esemény által gazdagabb lettem lelkileg. Erősebb. S mi másért élnénk ha nem ezért? Azért hogy tapasztaljunk. Hogy bárkivel találkozunk az életben, az hatással legyen ránk és mi is hatással legyünk rá. Lehet, hogy nem akarnánk még elengedni azt a kapcsolatot, mert sokáig tartott, vagy óriási érzéseket váltott ki belőlünk és ezáltal lehetetlenségnek érezzük az életet nélküle...de bizony van amikor meg kell tenni. Mert már nem szolgál. Mert már megalázó az adott kapcsolat.  S mint ilyet el kell engedni. Örökre. S bízni abban, hogy elmúlik majd a hozzá kötődő érzés. Mert ez ugyanolyan biztos, mint ahogy az évszakok váltják egymást.... El fog múlni. Minden elmúlik. 

S az én festményem! <3
Most például ősz van. De oly hirtelen jött a hideg, hogy már igencsak a telet sejteti... S be kell látnom, hiába hadakozom a tél ellen. Hiába ragaszkodom a nyárhoz, már ősz van. S hiába kapaszkodom majd az őszhöz, észrevétlenül fog átalakulni téllé... De ez jó. Jó mert az örök változásban van benne a megújulás lehetősége. Az, hogy minden egyre jobb és jobb legyen. Még akkor is ha most rossz. Vagy fáj. El fog múlni. S ez reménnyel tölt el! Furcsa...furcsa dolog ez, mert a megszokott dolgok igazi biztonságot adnak. Békével töltenek el, mert nem vetítenek előre váratlan eseményeket. Illetve... a megszokott dolgok a biztonság hamis érzetével kecsegtetnek. Mert csak kecsegtetnek. Mert van mikor a megszokás jelenti a halált. Az előrelépés, a fejlődés, egy boldogabb élet kerékkötője a megszokotthoz való ragaszkodás. Sokat gondolkoztam meglépjek-e bizonyos lépéseket az életemben. Mindig sokat rágódok mindenen. Ez mindig is így volt. Csak régebben a kis lépéseken is sokat vaciláltam. Ezt már szerencsére sikerült elhagynom és gyorsan és határozottan döntök, majd teszem meg a szükséges lépéseket. Azt gondolom, ahogy már korábban is írtam, hogy nincsenek rossz döntések. Csak döntések vannak. S azok által kiváltott hatások. Na...ezek lehetnek már sokfélék. De egyszer régen azt hallottam, vagy olvastam, hogy amíg nem jó, amíg nem tökéletes minden, addig nincs vége... addig menni kell tovább! Úgyhogy én megyek. Nem adom fel. Soha nem adom fel! S jó lesz. Nagyon jó! S most is jó. Mert azt akarom, hogy jó legyen. A jó dolgokra fókuszálok. De lesz még ennél is jobb!

S a kép... a festmény melyet oly sok éven át néztem Harasztin a falon, azt megörököltem. Lassan elfoglalja a helyét a falon és újra nézni fogom elalvás előtt, s igazi boldogsággal fog eltölteni a látványa. Sokat fogok ránézve messze járni és ha csak gondolatban is, de ott lenni....vele.