Futás és a Családom másik oldala

Ma hajnalban voltam futni. Háromnegyed ötkor keltem. Nem volt könnyű. Sőt! Nagyon nehéz volt... Nehezen keltem, nem volt annyira jó kedvem, de tudtam, ha visszafekszem, az az egy-másfél órás alvás nem fogja adni azt az érzést ami a futás után jön. Az elégedettséget, a kellemes fáradtságot, a fittséget és az endorfin nyújtotta boldogságot. Így, csak felkeltem, felöltöztem és indultam is. Mikor felértem a sarokra vettem észre, hogy a sötétben egy pár kesztyű helyett, egy darab kesztyűt és egy darab zoknit hoztam el a kandalló mellől... :) Nem vettem fel őket. :)  Igazából nem is volt olyan hideg. 

Általában ha elindulok, tehát elhatároztam magam,hogy megyek, már hiába suttog a kisördög a fülembe, nem törődök vele, futok. Hát ez most nem ment... Még 20 perccel később is azon tanakodtam, hogy megálljak vagy sem... Természetesen nem álltam meg. Lehet kényszeres vagyok, de azt éreztem, hogyha már elindultam, még rosszabb érzés lenne, ha nem csinálnám végig az elhatározottakat. Muszáj befejeznem, teljesítenem amit kitűztem. Így futottam, szenvedtem, puffogtam és a forró zuhanyra, illetve a még forróbb, gőzölgő zöld teára gondolva tettem az egyik lábam a másik elé. Mindig csak egy lépést. Meg még egyet. És még egyet. S így sikerült is végigfutnom a kitűzött útvonalat. Megcsináltam! Legyőztem magam!!! Igen! S mint mindig ilyenkor, a futás végén már erősen mosolyogtam. Jóóóó volt!

Ami nagyon jó volt futás közben, hogy a János utca végén olyan erős madárcsicsergés volt, hogy még a zenén keresztül is hallottam...! Élvezet volt hallgatni. De annyira! Mint nyaranta kora hajnalban... Csiviteltek, csipogtak, annyira csodálatos volt! A sötét hidegben egyszer csak megszólal ez a kedves kis hang... Mennyei. Az egy boldog pillanat volt! :)

Hasonlóan jó érzés volt összefutni egy másik futótárssal is. Jó volt látni, hogy nem csak én vagyok ilyen tökéletlen... :) Neem, nem vagyok tökéletlen. Futóbolond. Az talán igen. :) De nem vagyok egyedül! :)

Jó mozogni egyébként. Nagyon jó! Lelkileg és fizikailag is épít. Nagyon kell a sport! Kell, hogy kifussam magamból ami fáj, kell hogy kifussam a mindennapok feszültségét, kell mert boldogságot ad, és kell mert jó futni. Nagyon jó! :) 

A tegnap után pedig volt bőven mit kifutnom magamból. Este írt Unokanővérem, hogy olvassa a blogomat és miért csak az Apai nagyszüleimről írok mindig, az Anyairól, ahol Ő is van, miért nem... Hát ez nagyon bonyolult. Annyi sok nem jó emlék, fájó szavak, mozzanatok, titkok vannak azon az oldalon, hogy eddig nagyon mélyre igyekeztem elnyomni magamban. Pedig gyökerek nélkül nem lehet repülni... Ez egy képzavar, de szerintem nagyon igaz. Szóval egyáltalán nem rendelkeztem Anyukámról és az Ő szüleiről, Családjáról szóló információkkal. Ez tegnap megtört valamelyest. Brigi mesélt... Nagyon kemény dolgokat mesélt. Anyukám sosem volt hajlandó mesélni semmit. Terelés volt. Sőt. Hazugsághegyek. 

Ő az Édesanyám, köszönöm neki az életemet, de sajnos nem kaptam meg tőle az alapvető anyai érzelmeket, támogatást sem. Nem hibáztatom. Azt gondolom, hogy a maximumot nyújtotta számomra. Ő ennyire volt képes... S mielőtt félreértés esne, Ő még él. Csak nem keres. Illetve de. Néha felhív és .... és csak anyagiakról ejt szót. 

Talán ezért űzöm, hajtom, hogy szeressenek. Mert ő nem szeretett. Sőt. Nem is akart engem. Talán ezért vagyok alapvetően bizonytalan. Ezért függök érzelmileg attól akit szeretek. Ezért befolyásol iszonyatosan egy-egy hangulatváltozása, egy-egy pillanatnyi undokság, kedvetlenség, mosolytalanság... Mert nem tudom, hogy engem lehet szeretni. Nem hiszem el. Mert nem tartom magam jónak. Igyekszem az lenni, nagyon igyekszem! Kedves, aranyos, támogató, elfogadó lenni. De nem érzem, hogy ez sikerülne is. Pedig oly sok ellenkező tartalmú visszajelzést kapok és mégsem...Mégsem megy. 

Nincs meg bennem az amire én viszont tudatosan és annyira figyeltem a Kisfiam születése után. Az ősbizalomra. Arra, hogy tudja, hogy én vagyok neki, bármikor számíthat rám. Két éves koráig nem aludtam. Addig bármikor is megnyikkant, egyből kézbe vettem és cicit kapott. Három óránként minimum. :) Remélem én ezt jól csináltam az Ő kis életében. Hogy tudja, bármit tesz, szeretem. Lehet rossz, lehet jó, gané, mindegy. Szeretem. 

Bár biztos visszakapom majd, hogy én sem voltam tökéletes anya,mert nem azt adom amire neki szüksége van, hanem amit én tudok... S ez a kettő nem ugyanaz. De szeretem. Nagyon. És szívvel csinálok mindent. Lehet ha anyukám tudatos lenne, ő is ezt mondaná... 

Igazából azt nem értem, hogy Unokanővérem elbeszélése alapján a Nagymamám nagyon jó édesanya volt, s mintha anyu is említette volna... Ennek ellenére, vagy talán pont ezért, Ő meg nem... De ez olyan bonyolult és egyszerre mégis tiszta képlet. Azt látom, hogy nagy számban akinek rossz Édesanyja volt, az maga jó Anya lesz. Imádja a gyerekét, gyerekeit és a gyerekkorában tapasztaltaktól eltérően mindent megad és megtesz a gyerekeiért. Több olyan szeretettem van akinek ilyen kapcsolata van az Édesanyjával, ilyen gyerekkora volt, s Ő meg homlokegyenest más. Talán az ellenpélda? Talán az, hogy tudja mit NEM akar a saját gyerekének? Lehet ez jó, hogy így alakult...? Mert ha ez nem így lett volna, mi sem ilyenek lennénk? Aha, biztos. Mindenesetre dolgoznom kell ezeken az érzéseken, mert nem jó, hogy elnyomom magamban. Harmincöt éves vagyok és még mindig a gyerekkori dolgok nyomasztanak. Ez nem jó így...

Ezért segítene, ha megtudnám Anyukámat mi vezérelte, mi vezérli még most is. Miért nem mesélt sosem a Szüleiről. A Szüleiről, akik az én Nagyszüleim. A Nagyszüleim, akiket sajnos életükben már nem ismerhettem és mesélés híján másképp sem. Egészen tegnap estig. Mert tegnap este Brigi nagyon sokat mesélt. Olyan hálás vagyok neki!!! 

Ugyan nem élnek már, de most ennyi idősen lettek Ők a valódi Nagyszüleim. Egyetlen egy képet láttam Róluk csak sajnos, de most már tudom a fiatalkorukat, az Életüket is. Tudom, milyen elsöprő Szerelem lehetett az Övék, s utána milyen kemény árat kellett fizetniük érte. Halálesetek, tragédiák sora követte Szerelmük beteljesülését... Nagyon nehéz élet követte az óriási boldogságot és szerelmet amit nem tudtak elengedni. Vajon jól döntöttek? Nem bánták meg...? Hm. Ezen még gondolkoznom kell. Ahogy azon is, mit hagytak nekünk örökül. Mi az ami Tőlük jön.

Oly jó, hogy nem csak Papáék vannak már nekem! Vannak Nagymamáék is...! Olyan boldog vagyok!!! Úgy érzem, hogy itt állnak most mellettem, életemben először és Ők is boldogok. Szeretnek. 

Szeretnek engem. 

Önuralom, paleo kókuszos mandula golyó és rakottas

Vasárnap készült nálunk szalagos fánk...Hát valami csodálatosan nézett ki. És az illata...! Feltettem fb-ra és Barátnőm egyből írta, milyen önuralmam van, hogy képes vagyok megállni, hogy nem eszem belőle. Ez volt vasárnap. 

Tegnap, azaz hétfőn már a reggelem is "rosszul" indult. Igazából minden rendben volt, jó hangulatban voltam, mégis lecsúszott négy szelet fehér kenyér..., két konzerv májkrémmel. Ohhh, mennyire szeretem a májkrémes kenyeret csemege uborkával! Huhh. Nagyon. Jó, mentségemül szolgáljon, hogy akartam paleo zsemlét készíteni, de nem volt itthon tojás, így muszáj volt azt a rettentően egészségtelen és finom (!) kenyeret ennem. Négy szelettel mindjárt. :) De abból kettő pirítósként volt elkészítve! Már ha ez számít valamit... Nem, tudom. :)  A májkrémes kenyérről jut eszembe, hogy mikor 16 éves lehettem, elég rosszul álltunk anyagilag a szüleimmel és a legtöbbször májkrémes kenyér volt otthon. Apukám, poénnak szánva mondta barátomnak, hogy reméli, ezen kívül mást is fogok tudni készíteni majd...Én pedig gondolkodás nélkül vágtam vissza, hogyha más is lenne itthon, mint májkrém, készítenék mást is... Nagyon megbántottam Őt. Még most is szégyellem magam!!! :( Annyira csúnya dolog volt ez tőlem és sosem követtem meg érte.... Annyira sajnálom!

A négy, jó vaskos szelet kenyér után már nem nagyon ettem tegnap. Leszámítva egy Snickerst, egy Kinder Maxi Kinget és egy Chocapic müzliszeletet. :) Az első és az utóbbi el volt rejtve a kocsimba, szűkösebb időkre.... A Maxi Kinget frissiben vettem. És ettem meg. Hát, most mit mondjak? Az önuralom teljes hiánya...? Lehet.

A mai napom korán indult. Háromnegyed ötkor keltem, mert öt órától futni voltam Futóscsajszimmal. Egy jó háromnegyed órát futottunk. Jó volt! Az az igazság, hogy ma is faltam. Sokat. DE! Csakis szénhidrátmenteset. Készítettem mandulás kókuszgolyót és rakott zöldségest is. Sajnos képet elfelejtettem készíteni róluk, mert -hát, mit tagadjuk...- felfaltam őket. Gyorsan. :) A kókuszos golyó az darált mandulából, kakaóporból, édesítőszerből, kókuszból és "ragasztóként" szilvalekvárból állt. A zöldséges rakottas pedig egy nagy padlizsánból, két karalábéból, és egy kis kolbászból sült össze. Hmmm, nagyon finom volt. Megettem az egészet. Egyedül. :) Jó, hát fogyasztok egy kicsit.... Jóóó, nem kicsit. Sokat. De ma súlyzózni is voltam! Bizony.

Csak a sok mozgás lehet az oka a falásrohamomnak... Csakis az! :) Meglátjuk, holnap milyen napom lesz, és utána falok -e még... 

S, hogy állok az önuralommal? Háááát, az nem számít önuralomnak, hogy legyőzöm magamban az erősséget a kajálás kapcsán? :))))

Ételkavalkád és megfázás

Reggeli- zsemle, rukkola, mustáros olivaolaj, paradicsom, krémsajt.

Ahogy a címből is kitűnik, megfázhattam valahogyan. Pont péntek este beszélgettünk arról, hogy milyen jó ez az idei tél, mert még egyikőnk sem volt beteg! :) Isten, az Univerzum vagy a kedves Angyalok -majd mindegy!- persze a kijelentésemet egyből kérésnek vette, így szombaton délutánra már erős torokfájásom volt.

Nagyon kell vigyáznom, mire gondolok, mit mondok ki, mert teljesül. Az a szerencse, hogy 2013.-t írunk, különben már rég megégettek volna boszorkányságért.... Fantasztikus és rémisztő is egyszerre, hogy ez mennyire működik, s mennyire alakítható az Életem....

Szóval megfáztam. Mivel gyógyszerellenes vagyok, természetes gyógymódokat kezdtem el keresni. Először is a zöld teáimat, amiből legalább két-három litert iszom egy nap, mézzel kezdtem ízesíteni. E mellé pedig szombat este egy saját készítésű, alább található zsemlét ettem meg, kb. nyolc fokhagyma gerezddel. Plusz, vasárnap este és ma is meló után elmentem szaunázni. Ma reggel  indulás előtt, még el is készítettem a fokhagymás-citromos "felest". 30 gerezd fokhagymát, 5 citrommal összeturmixoltam majd egy liter vízzel főztem fel. Mikor kihűlt, csatos üvegbe öntöttem és most este "csapra is vertük". Igazán nincs fokhagyma íze! Inkább a citrom kesernyés héjának ízét lehet érezni, a fokhagyma csak a bukéja... :) Somának is ízlett, bár az igazsághoz tartozik, hogy ugyanannyi colát is ihatott, mint "felest". :) Szóval ott tartok, hogy már nem fáj a torkom, sőt (!) a mai szaunázás csodát tett velem! Úgy érzem, hogy egészséges vagyok ismét! S hogy volt ez a kis torokfájás, még hálás is vagyok azért, amit egyébként természetesnek veszek, pedig nem kéne... Az egészségemért. Annyira hálás vagyok, hogy egészséges vagyok és hogy minden szerettem is az! Ez azon dolgok közé tartozik, amiket nem vehetünk meg pénzért...Éppen ezért felbecsülhetetlen.

Rakott "krumpli"

Mielőtt elmentem volna Miskolcra, Cuki-csajszi barátosném írt, hogy nagyon depis, látogassam meg. Pont volt még egy jó negyed órám, így beugrottam hozzá. A drágám, a szokásos nőcis gondokkal küzd. :) Többek között a súlyproblémák....! Az a fránya testünk amivel sosem vagyunk elégedettek! Nem könnyű. Annyiszor volt már, hogy nem éreztem jól magam, majd jó pár évvel később visszanézve a régi fotókat, egyszerűen nem értettem magam, mi a csuda bajom volt, mikor tök jól néztem ki... Ez az időszak is valószínűleg ilyen lesz. :)  Ahogy Csajszinak is. De! Megígértem neki, hogy összeszedek egy jó pár receptet, amit az elmúlt napokban készítettem el paleolit módon. Merthogy ha a paleolit életmódot követjük, azaz nem fogyasztunk hüvelyeseket, szénhidrátot és cukrot, bizony akármennyire is nem akarjuk, elkezdünk fogyni. Főleg még ha sportolunk is mellette. S itt most nem számít, melyik zöldség keményítő és melyik szénhidrát inkább... :)

Lasagne

Az előző hétvégén készítettünk Lasagne-t. Mindent ugyanúgy készítettem mint a hagyományosnál, leszámítva azt, hogy a miénkbe tészta helyett sütőtököt vágtam lapokra. Isteni lett komolyan! Mivel megsóztam, egy picit érződött csak a sütőtökíz. Nem sütöttem sokáig, így nem puhult meg teljesen és még az állaga is a tésztára "hajazott". 

Nagy kedvencemet, rakott "krumplit" is sütöttem. Gyerekeknek krumplival, nekünk csicsókával. Mindent ugyanúgy készítettem, mint a hagyományosnál, egy sor csicsóka, egy sor jó sok kolbász és főtt tojás karikák. Majd megint és megint és megint.... Amíg csak volt hozzávaló. A sorközöket, minden emelet után betejfölöztem (tojás és só került bele). Hmmm, de jó lett! Van a csicsókának egy kis mellékíze, de én imádom. Voltak vendégek is, akiket megkínáltam, s állítólag nekik is ízlett... :) Ugyan nem volt itt a kutyájuk, hogy odadobják neki, így talán ezért, de megették. :) Jó volt, nagyon! Nekem nagyon ízlett.

Pörkölt

Készült pörkölt is. Amibe ha marhából van, bele szoktunk főzni, egy darab krumplit is, hogy ne víz jelleggel bírjon a szafti, hanem jó sűrű legyen. Az egy darab krumplit legalább másfél kiló húsihoz adjuk, így okosabb olvasómnak üzenem, hogy nem krumplis hús... :) Viszont a szaft isteni! Erről tehet tanúbizonyságot az a sok hálás és mindig idevágyó barátunk is, aki már kóstolta bográcsban elkészítve. Ez most speciál disznóhúsból készült, s mivel vörösbor nem volt itthon, rozé borral. Hmmm, az alá szedett rukolával, madársalátával és tejföllel isteni volt! Hosszú ideje nem eszem már főtt tésztát, de nem is hiányzik. S mivel nyáron nagyon jó voltam és eltettem egy csomó üveg lecsót, igazán tartalmas lett. 

Reggeli-Zsemle, krémsajt, zöldségek, sült kakastaréj. :)

Reggelire ismét rászoktam a "zsemle" készítésre. Ezt sült szalonnával, krémsajttal és különböző salátákkal fogyasztom. Iiiiiimmmááááádom! Öt perc alatt kész van! Öt perc, az semmi. Előveszem a kávédarálót, beleszórok zabpelyhet, tökmagot, napraforgómagot, lenmagot, szezámmagot, sót és egy icurka szódabikarbonát. Majd müzlis tálkába öntöm, beleütök egy tojást, összekeverem és három percre berakom a mikróba. Ahogy kész, már fogyasztom is, mert különben megszárad...Bár fokhagymával úgy is jó. Nagyon! :) Olvasod, Csajszi?! Pirítós helyett!!!

Fasírt 

S a fasírt. A fasírt maradt utoljára. Mindig is imádtam! Papáméknál gyerekkoromban Papával versenyt loptunk, míg Mama sütötte. :) Talán azért imádom ennyire. De jó is volt!!! Mióta megpaleosodtam, zsemle helyett quinoát vagy zabpelyhet rakunk bele. Most került még bele lenmag és szezámmag is a hagyományos összetevők mellé. S mivel a gyerekek krumplipürével ették, magunknak sült zellert és karalábét, valamint rukkolás, madársalátás salit készítettem. Hmmmmm....

Szerintem bármit el lehet készíteni finomított szénhidrát, cukor és hüvelyesek nélkül. S le is lehet fogyni. Csak el kell dönteni. El kell dönteni, hogy ezt akarom. S menni fog. Sporttal együtt persze. :)